“Strobel nem várja el, hogy higgyünk neki, csupán arra bíztat, hogy vegyük számba a bizonyítékokat, s sajátítsunk el egy olyan analitikus nézőpontot, melyet a téma komolysága megérdemel.”

“Chapman könyvében részletesen és gyakorlati példákon szemléltetve bemutatja, hogyan fejezhetjük ki és vezethetjük le helyesen és hasznosan a haragunkat.”

“Szeretem Gary Chapmant, ez van. Én szeretem a kedves, nyugodt, optimista hangvételét, a történeteit, hogy minden lehet jó, és mindenből ki lehet hozni a jót. Ez nagyon jó hozzáállás szerintem az élethez. Szeretem, hogy nem ítél el senkit. Bármilyen embert, történetet elfogad.”

Az első néhány történetet olvasva zavarba ejtő volt ez a személyes kitárulkozás: bánatok, és örömök egyaránt a lehető legtermészetesebb módon, leplezetlenül tárultak az olvasó elé.

“Egy dolog biztos: a párok, férjek, feleségek, akik ezt a kötetet átböngészik, szinte kivétel nélkül mindannyian határozottan bólogatni fognak, miközben akár magukban, akár hangosan kimondva azt kántálják: “igen, ez pontosan így van nálunk is..

Kezdtek a kis lámpások fölgyulladni a gondolataimban. És még csak a 30. oldalnál jártam a 200- ból! Ilyenkor érzi úgy az olvasó, hogy nem állhat meg. Nem először tapasztaltam ezt Keller könyvei kapcsán. Megérte! Hogy a személyes életemre nézve is volt üzenete, azt bónuszként éltem meg. Például hogy mindig vágyaink szülik a bálványainkat. Ezért nem akarjuk fölismerni őket.

“A könyv a gyógyulás lehetőségeiről beszél, ezért fontos, hogy minél több bántalmazotthoz eljusson a kötet, hiszen erőt meríthetnek belőle és láthatják, hogy tragédiájukkal nincsenek egyedül.” Bödő Sándor, a Nyitott Szív Szolgálat vezetője

Az írónő szerintem teljesen hitelesen adja vissza a bibliai történeteket, és amit ő tesz hozzá, hogy folyamatos, összefüggő és kerek egész legyen a végére Káléb élete és a zsidók vándorlása Egyiptomból Kánaánig, no meg az ottani harcok; szóval hogy mindez összeálljon a végére, nyilván ki kellett egészíteni, a szereplők szájába mondatokat adni, és mindennapi életüket bemutatni. Na és ezt a feladatot szerintem nagyon jól megoldotta Francine Rivers. Az eredmény pedig egy élvezetes, szórakoztató, de ugyanakkor elgondolkodtató olvasmány. Nekem tényleg tetszett.

Hát nem semmi stílusa van a szerzőnek, de komolyan. Mindjárt az elején magával ragad, de olyan szinten, hogy a lendület, amit a könyv elején kaptam, kitartott a végéig. Annyira érti a szerző a fiatalok stílusát…

…Fokozatosan haladva az olvasással rájössz, hogy nem a társadalomban van a hiba, nem a szüleiden múlik, sőt még a haverodon sem, aki múltkor felrúgott fociban, hanem a HOZZÁÁLÁSODBAN! Hogyan is tudod megváltoztatni a hozzáállásodat, hogyan legyenek az emberek elviselhetőbbek, hogyan légy jó csapatjátékos, hogyan fogd meg az idő végét, hogy mindenre maradjon? Egy próbát megér! ;)

“A történet varázslatos, kedves világa még mindig vonz, mikor megállok a könyvespolcom előtt, hogy új olvasmányt emeljek le. Egyszerűen annyira jól meséli el a hitet, hogy az avatatlan olvasó észre sem veszi, mégis részese lesz ennek a csodálatos világnak.”

“Ritkán gondolkodunk el azon, milyen szerepe van életünkben (a megbocsátásnak), és még kevésbé jut eszünkbe, hogy aki hajlandó és képes megbocsátani, annak kapcsolatai jobbá és teljesebbé válnak, ő maga pedig testileg és szellemileg is egészségesebb lesz.”

Azt gondolnánk elsőre, hogy ez egy romantikus “leányregény” de az első pár fejezet után kiderül, hogy a regény egy komoly lélekfejlődés  leírása. A belső harcokat, az érveket és a döntéseket előkészítő motivációkat nagyon izgalmasan tárja elénk az írónő. Aki egy kis empátiával rendelkezik, annak a szeme bizonyára nem marad szárazon.

“Nagyon szeretem a Leman életéből kiragadott rövid kis történeteket, amikkel kedveskedik nekünk. Talán a legtanulságosabb és legelgondolkodtatóbb részek a könyveiben. Hihetetlen, miken mehetett keresztül ez az ember ennyi nővel maga körül, hiszen négy lánya van! Bele sem tudok gondolni… :)”