Kiszállítási információk Magunkról Kapcsolat

A békesség útján

harmat írása | 2018. január 02. A blogger további írásai »

Tapolyai Emőke: Harmóniában múltunkkal, jelenünkkel és jövőnkkel

Tanórák közötti szünetben egy hitoktató társammal arról beszélgettünk, miért olyan nehéz néhány gyerekkel együttműködni az órákon. Mivel jól ismerjük a tanítványaink családját, életkörülményeit, szinte azonnal találtunk felmentést, de legalábbis magyarázatot a magatartásbeli, figyelembeli, türelembeli problémákra. Mert otthon a szülők, a testvérek, a körülmények, a sérelmek, a múlt, a jelen… Mind nagyon hiteles megokolás volt, csak éppen azt nem tudtuk a végén felfogni, hogy egyáltalán hogy is léteznek kiegyensúlyozott gyerekek.

És csak bővítettük a kört a munkatársainkra, az ismerőseinkre, mindenkire. Hogy élhettek megbékélt életet a nagyszüleink? Hiszen két világháborút szenvedtek el, kitelepítést, üldözést, bujkálást, éhezést és fázást. Gyermekeik egyharmada meghalt csecsemőkorában, árván nőttek fel, nagy szegénységben és létbizonytalanságban, politikailag elnyomva éltek, fenyegetettségben, minden labilis volt körülöttük. Hogy lehetett mégis élni úgy? És hogyan lehet jól élni a mi mostani életkörülményeinkkel: békében a múlttal, jelennel, jövővel?

Éppen ezzel a témával foglalkozik Tapolyai Emőke most megjelent kötete. Már a borítókép is figyelemre méltó, Gellén Sára munkája meghökkentő, zavarba ejtő és lebilincselő. A kavicsokból összeállított „mérleg” két oldalán egy kő és egy tollpihe egyforma súlyúnak tűnik. Képtelenség. És az embernek rögtön felhangzik a bensőjéből a jézusi mondat: „Ami az embernek lehetetlen, az az Istennek lehetséges.” … (Lk 18, 27) Igen, valahol itt lehet a megoldás.

A kötet egyébként is szépen szerkesztett, a kiemelt idézetek nem csak mutatósak, hanem megkettőzik a lényeget, segítenek visszakeresni a fontosabb gondolatokat. Mert ez a kötet nem egyszer olvasós. Ahogyan Tapolyai Emőke gondolatait a videóin és előadásain is sokáig forgatja az ember magában, újra meg újra más-más részletet ért meg, úgy van ez a könyvben is. Amit első olvasásra aláhúztam volna, nem ugyanaz, ami – egy héttel később újra kézbe véve a kötetet – megfogott és útnak indított.

Az egyensúly titkát a szerző nagy empátiával, szeretettel és közvetlenséggel osztja meg velünk. Úgy ír, mint aki egy közülünk, nem mindent jól tudó szakemberként – miközben jól tudjuk, hogy valójában az. Mellénk szegődött embertárs, aki úgy fogalmaz, hogy bátortalan lábunk elinduljon az Isten által felkínált békesség útján.

Szinte mindenki hordoz sebeket, de ha ezek határozzák meg az életünket, akkor nagyon is elszívják erőnket, figyelmünkből, hatékonyságunkból olyan darabot szakítanak ki, ami már a jelent és a jövőt is veszélyezteti. Érdemes időt szánni a múlt feldolgozására, a gyógyulásnak teret adni. A jelen hajszoltságát, kilátástalanságát is odavihetjük Isten elé. Terheinket van hova letenni. A megelégedés nem egyenlő az igénytelenséggel. Nem a semmi a miénk, hanem Isten szeretete és hűsége a maga kifogyhatatlanságában, és ez nem kevés, hanem mérhetetlenül nagy kincs. A jövőtől való félelem bénító erejét is hatástalaníthatjuk. Aggódásunk és szorongásunk magunk alkotta rémképei helyett feltekinthetünk a mellénk szegődő Istenre, és akkor reménykedni kezdünk abban a jóban, amit ő készített el nekünk.   

A könyv tehát igazi kihívás. Megoldandó feladat, nem olcsó szócséplés. Saját – küzdelemmel járó útra indít, ahol haladni kell és nem megfutamodni. Hogy helyére kerüljön életünkben a múlt, értelmet kapjon a jelen és reménységgel tekinthessünk a jövőre. Hogy lehetségessé válhasson a lehetetlennek tűnő egyensúly az életünkben – Istennel.

Füller Tímea

Kapcsolódó termék

-20%
Tapolyai Emőke:

Harmóniában múltunkkal, jelenünkkel, jövőnkkel

Veszteségeink, negatív tapasztalataink arra tanítanak: hiába reménykedünk egy szebb jövőben. Miben is bízzon az a fiatal, akinek elképzelése sincs egy egészséges párkapcsolatról, mert soha nem látott őszinte kötődést férfi és nő között? Hogyan menjen előre az a pár, akinek az orvosok azt mondták, nem lehet gyerekük? Képes-e a gyászoló elégedetten élni hiányával együtt és annak ellenére? Mibe kapaszkodjon, aki nap mint nap egyfajta „római arénában” érzi magát munkahelye, kapcsolatai vagy házassága miatt?
Múltunk meghatározó része jelenünknek, életünknek − éppúgy, ahogy a jelenhez való viszonyulásunk is meghatározza jövőnket. De hogyan kezeljük múltunkat, hogy felébredhessen bennünk a remény? És mit kezdjünk a jelenünkkel, hogy megragadhassuk a holnapot?

Részletes adatlap »1 980 Ft 1 585 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

harmat írása | 2015. október 07.

Esszék a kereszténységről

Clive Staples Lewis nem is ember volt, hanem egy egész világ – fogalmazott Peter Kreeft, a Boston College filozófiaprofesszora. Vonzereje életműve sokoldalúságában rejlik. Közel hatvan különböző műfajú írás fűződik nevéhez, melyek különleges vonása, hogy a hit gondolkodnivalóval is szolgál.

Elolvasom »

harmat írása | 2017. május 26.

Újabb bejegyzések a kétbalkezes naplójában…

Ez kész kabaré – gondolja néha az egyházi-gyülekezeti lét beható ismerője, és nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen a hívő közösségben szerzett tapasztalatain. Plass könyvét olvasva a nevetés felé billen a mérleg, és mint tudjuk, a nevetés gyógyít. Ha pedig magunkon is tudunk nevetni, az már kifejezetten egészség-gyanús. Ilyesmit tesz az emberrel, ha belepillant a Kegyes kétbalkezes történeteinek görbe tükrébe, és a vicces, groteszk jelenetekben saját csetléseire-botlásaira ismer rá.

Plass_gyulekezeti_blogkepAhogy Plass az előszóban írja, a glossza műfajára való rátalálás segítette kilábalni egy korábbi depressziós állapotából: „Ez a műfaj remek lehetőséget kínált arra, hogy az életet elsorvasztó sötétséget átfordítsam életet tápláló humorrá. Mintha súlyos koloncot ráztam volna le magamról. Hatalmas megkönnyebbülés volt, amikor végre nevetni tudtam azokon a gyülekezeti problémákon és furcsaságokon, melyeket éveken át ólomsúlyként cipeltem a nyakamban.”

Egy régi mondás szerint nem a dolgok gyötörnek meg minket, hanem a dolgokról alkotott képzeteink. Plass könyve nemcsak a dolgok fonákját láttatja, hanem ráhangol a humor, a nevetés, az irónia nézőpontjára, ami talán segít, hogy megértőbbé, bölcsebbé és türelmesebbé váljunk – jómagunk iránt éppúgy, mint mások iránt.

LT

harmat írása | 2015. október 06.

Hátrahagyottak – gyász az öngyilkosság után

Világszerte évente egy millióan élik át a tragédiát, amikor szeretteik, vagy közeli hozzátartozóik úgy döntenek, hogy véget vetnek az életüknek. Közülük sokak történetével találkozunk a szerző könyvében, és saját gyászáról is kendőzetlenül nyilatkozik.

Elolvasom »

harmat írása | 2017. július 04.

Szabadulás a börtönben

A könyv szerkesztőjének, Szigeti Lászlónak az ajánlója

Kutyából nem lesz szalonna. – Sokan szeretik az efféle frappáns közmondásokat, talán azért is, mert úgy gondolják, valamiféle népi bölcsesség tükröződik bennük, s ahhoz bizony jó volna közel lenni az élet ágas-bogas útjain haladva. Csakhogy a szólásmondások nem egy esetben nem igazán bölcs meglátásokat, hanem inkább például előítéletes véleményeket sűrítenek magukba és éltetnek. Ilyen az imént idézett megállapítás is, amely a húsfeldolgozás szempontjából kétségtelenül helytálló, de az emberi világban inkább ártalmas ítélet. Ugyanis tulajdonképpen kizárja a változás lehetőségét, Isten működésének esélyét a világban.

Éppen egy „mégis-szalonna” történet Boros Lajosé (egy sorstársával kapcsolatban ő maga is idézi e mondást), aki börtönbéli évtizedei során született újjá, és lett Isten követe – odabent s a kinti világban egyaránt. Rácsok mögött szabadon című vallomásos önlélekrajzából megismerhetjük a bűn világába sodródását, megtérését és azóta mindjobban bontakozó életét, mely immár minden értelemben szabadultan egyre több áldást hoz a missziós munka során.Boros Lajos

Boros Lajos jel a világban, az isteni kegyelem „felforgató” erejének jele. A megtérése óta eltelt több mint két évtized a pecsétje annak, hogy nem pusztán a bezártságban fellobbant lelkesedés gyorsan hervadó virága az ő hite. Mindennapjai tanúsítják, hogy az tartja meg, akinek a kezébe tette az életét 1994 egyik sorsfordító éjjelén.

harmat írása | 2017. február 11.

A boldogság mint életforma

Frank B. Minirth – Paul D. Meier: A boldogság választható. A depresszió tünetei, okai és kezelése

Szókratész úgy vélte, a boldogság nem más, mint az ismeret, s erre oktatta Platónt, Arisztotelész mesterét, aki a későbbiekben Nagy Sándor nevelője lett. Freud nézete szerint a boldogság a belátás eredménye; Pavlov azt tanította, kondicionálás útján alakítható; Piaget szerint a megismerő folyamatok jelentik a kulcsát; William James a pragmatizmussal hozta kapcsolatba; Rogers szerint pedig legfontosabb feltétele a megértés.

Elolvasom »

Győri Virág írása | 2015. december 08.

A szexualitás ajándéka

A „nagy nap” éjszakája sokak fantáziáját megmozgatja. Van, aki hangot is ad ennek egy-egy vaskosabb menyegzői tréfa formájában, és van, aki beéri a „mindentudók” kétértelmű, cinkos mosolyával. Persze a kívülállóknál jóval izgatottabb az ifjú pár, hiszen kíváncsisággal tölti el őket a különleges titkokat ígérő nászéjszaka. Hát még a nászút, amely – úgy tűnik – maga lesz a földi paradicsom! Elolvasom »

Még több könyvajánló blog » Ismerje meg a Harmat kiadó bloggereit »