Kiszállítási információk Magunkról Kapcsolat

A halál árnyékában

harmat írása | 2017. február 11. A blogger további írásai »

Albert Y. Hsu: Hátrahagyottak. Gyász az öngyilkosság után.

[Megjelent: Lege Artis Medicinae, 2015. 25(8–9), 390-391.]

– Apa öngyilkos lett! – üvöltötte anyám a telefonba.
– Mi? – kérdeztem. – Mi történt? Apa? Milyen apa? Az én apám? – idézi fel a szerző élete legfájdalmasabb eseményét. Édesapja ötvennyolc éves volt, amikor néhány hónappal szélütését követően súlyos depresszióba esett, majd öngyilkos lett.


Világszerte évente több mint egy millióan élik át a tragédiát, amikor szeretteik, vagy közeli hozzátartozóik úgy döntenek, hogy önkezűleg végeznek az életükkel. A radikális tett azonban nem vet véget a fájdalomnak, csupán a megtört túlélőkre, a hozzátartozókra hárítja azt. A bánatot nem lehet eltemetni, különösen azokét, akik öngyilkos szerettüket gyászolják. Kétségbeesésük nem illeszkedik a gyász szakaszokra osztott folyamatához. Érzelmeik mintázatai, mindennapi tapasztalataik változékonyabbak és kiszámíthatatlanabbak, hiszen egyszerre két problémával: a gyásszal és a traumával küzdenek. A körülmények együttállása olyan, mint egy kegyetlen duplahorog. Gyászolják az elvesztett személyt és megtántorodnak az öngyilkosság által okozott trauma súlya alatt. Olyan közelről érintette meg őket a halál, hogy maga az élet is bizonytalanná vált. Csupán annyi bizonyos, hogy az életük már soha nem lesz a régi. „Az öngyilkosság egy vastag, fekete vonallal kettéhasítja életünket. Minden »azelőttre« és »az utánra« tagolódik” – fogalmaz a szerző.

Albert Y. Hsu könyve első részében közvetlen módon beszéli el, miként birkózott meg édesapja halálával, ahogy sorra veszi a friss gyászélményt kísérő érzelmeket: a sokkot, a zaklatottságot, a figyelemzavart, az elutasítottság és elhagyatottság érzését – „…azt hittem, fontos vagyok az apámnak. Azt hittem, büszke rám, de most már egyértelmű, hogy csak áltattam magam. Ha egy kicsit is értékesnek tartott volna, nem hagyott volna így itt.” Többen kudarcként élik meg a veszteséget – „bárcsak jobb szülők lettünk volna, akkor mindez nem történik meg”. Mások bűntudatot és szégyent éreznek az öngyilkossággal járó társadalmi megbélyegzés miatt. Sokan úgy érezik, hogy szerettük végtelenül önző módon cselekedett, és dühösek rá azért, mert itt hagyta őket. „Olyan mint a végső búcsú, a leghangosabb felkiáltójel a mondat végén. – Elhagylak! Örökre!” Az öngyilkosság különösen azért traumatikus élmény, mert a hátrahagyottak nem tudják, hogyan oldják fel sérelmüket és haragjukat. Ha gyilkosság történt volna, gyászolhatnák az áldozatot, haragjukat pedig az elkövető ellen fordíthatnák. Az öngyilkosság esetében azonban maga az áldozat a gyilkos. Az is előfordulhat, hogy gyűlölik szerettüket azért, mert ezt tette a szerettükkel. Egyszerre gyászolják az öngyilkost és lázadnak is ellene. Az öngyilkosság ugyanakkor hosszú távú, évtizedekig tartó hatást gyakorol a túlélőkre. Sokan teszik fel a kérdést, hogy vajon őket is felemészti-e majd ugyanaz a kétségbeesés, amely hozzátartozójukat elragadta. Vizsgálatok igazolták, hogy a túlélők körében két-háromszor gyakoribbak az öngyilkossági kísérletek. Bár a huszadik század egyik legnagyobb regényírója öngyilkosságának oka vitatott, tény, hogy Hemingway apja, fivére és nővére szintén önkezével vetett véget az életének, és így tett unokája, Margaux Hemingway is 1996-ban.

A közeli ismerős vagy szeretett hozzátartozó öngyilkosságát kísérő sokk és trauma olyan szívbemarkoló kérdéseket vet fel, mint: Miért kellett ennek megtörténnie? Hogy létezik az, hogy nem vettük észre a figyelmeztető jeleket? Vajon megelőzhettük volna a tragédiát? Mi lett volna, ha…? A második részben Hsu két szinten vizsgálja meg a miérteket. Klinikai szinten az öngyilkosságban szerepet játszó tényezőkre és okokra mutat rá, míg a második szinten azt elemezi, hogy miért keresünk válaszokat az öngyilkosság miértjeire, és vajon meg tudjuk-e válaszolni valaha ezeket a kérdéseket. Meggyőződése szerint a jó kérdések fontosabbak a könnyű válaszoknál.

A harmadik részben arra irányítja a figyelmünket, hogyan folytatható az élet az öngyilkosság tragédiája után, kitér a gyász transzcendens vonatkozásaira, és feltárja a közösség gyógyító erejét. Bármennyire természetellenesnek tűnik is – hangsúlyozza Hsu –, szerettünk halálának elmesélése átsegíthet minket a veszteségen. Egy anya, miután végignézte, ahogy huszonéves fia leugrik egy tizennégy emeletes házsor tetejéről, azt mondta: „Nem akartam mást, csak beszélni, beszélni, újra és újra felidézni elejétől a végéig, és ez valami furcsa, máig érthetetlen módon életben tartott.” A történet megosztása a siratás – a gyász rendszerezésének – egy formája. Segít feldolgozni az eseményeket és túllépni a tagadáson. Amikor az érintettek akár szóban, akár írásban elmesélik történetünket, szembesülnek az öngyilkosság valóságával, s ez megakadályozza, hogy egy fantáziavilágba meneküljenek, ahol semmi nem történt, és minden rendben van.
„1971-ben egy vasárnap délelőtt Lewist egy hátborzongató jelenethez hívták ki. Egy férfi csőre töltött puskát fogott családjára, és azzal fenyegetőzött, hogy megöli őket és végez magával is, és mindenkivel, aki az útjába áll. Lewis besétált a férfi házába, leült mellé, és csendesen azt mondta – mesélje el a történetét. – Tíz órával később a férfi átadta neki a fegyverét” – idézi a szerző egy öngyilkos-segélyvonal önkéntesének beszámolóját.

Meglehet, a környezetünkben is élnek olyanok, akiknek van egy története, és van egy csőre töltött fegyvere, amelyet maguk ellen fordítanak. Egy beszélgetés során azonban végre elejétől a végéig elmesélhetnék történetüket, és végre letehetnék a fegyvert. Albert Y. Hsu könyvének talán ez a legfontosabb mondanivalója.
Nem végső megoldással akar szolgálni a tragédiára, hanem útitársul szegődik és bízik benne, hogy könyve segítőtársa lesz az érintetteknek a nehéz időszakban. Hogy ne érezzék magukat egyedül mérhetetlen bánatukkal; hogy tudják, mások is küzdenek a halál árnyékában az életért; s hogy egy láthatatlan közösséggé kovácsolja össze a hátrahagyottakat… Meggyőződése ugyanakkor, hogy a megtört állapot nem a vég, s a fájdalom bármilyen nagy, nem mindent elborító; a veszteség hatalmas, de nem örökkévaló; s a halál, bár ellenség, a végső szó nem az övé.

Ferenczi Andrea
a könyv felelős szerkesztője

Lapozzon bele

Kapcsolódó termék

-20%
Albert Y. Hsu:

Hátrahagyottak

Világszerte évente egymillióan élik át a tragédiát, amikor szeretteik vagy közeli hozzátartozóik úgy döntenek, hogy véget vetnek az életüknek. Közülük sokak történetével találkozunk a szerző könyvében, és saját gyászáról is kendőzetlenül nyilatkozik. Édesapja ötvennyolc éves volt, amikor néhány hónappal szélütését követően súlyos depresszióba esett, majd öngyilkos lett. A miértek sokaságára maga is kutatta a válaszokat. Vizsgálta az öngyilkosságban szerepet játszó tényezőket és okokat. Szembenézett a gyász transzcendens vonatkozásaival, és megtapasztalta a közösség gyógyító erejét. Nem végső megoldással akar szolgálni a tragédiára, hanem útitársul szegődik és bízik benne, hogy könyve segítőtársa lesz az érintetteknek a nehéz időszakban.

Részletes adatlap »2 900 Ft 2 320 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

harmat írása | 2016. február 03.

Beszélgetés a Hatalmi csapdák a gyülekezetben című könyvről

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Minden közösségre jellemző, de az egyházra különlegesen is igaz, hogy csak a szép és jó oldalát szeretné megmutatni. Félünk beszélni azokról a dolgokról, amelyek minket nem jó színben tűntetnek fel. Pedig szerintem éppen az hitelesít még egy családot is, ha képesek a konfliktusaikat jól megoldani, és nem az, ha úgy tesznek, mintha ilyenek nem lennének. Ma egy nehéz kérdésről beszélünk. Egy könyv adta az ötletet, amelyet a Harmat Kiadó adott ki. Martina és Volker Kessler műve a Hatalmi csapdák a gyülekezetben. Vajon miért van az, hogy még az egyház is beleesik hatalmi csapdákba? Ezt először Steinbach Józseftől, a Dunántúli Egyházkerület püspökétől kérdeztem.

Elolvasom »

harmat írása | 2015. november 18.

Elveszett és megtalált evangéliumok

Miért csak Máté, Márk, Lukács és János evangéliuma került bele az Újszövetségbe? Milyen szempontok alapján vetették el az úgynevezett „elveszett evangéliumokat” az újszövetségi kánon összeállítói? Elolvasom »

harmat írása | 2015. október 06.

Az ártatlanság gyermeke

Dynah Carey élete a lehető legtökéletesebbnek tűnik: szerető családban nevelkedik, majd a főiskolára jelentkezve találkozik élete szerelmével. Egy sötét és hideg éjszakán azonban erőszak áldozatává válik, melynek következményeként egy nem kívánt terhesség súlya nehezedik a vállára.

Elolvasom »

harmat írása | 2017. április 27.

Könyvbemutató – Martin Luther 147. zsoltár magyarázata

Szeretettel hívjuk Martin Luther: 147. zsoltár magyarázata című könyv bemutatójára 2017. május 11-én 18 órára a Karakter 1517 könyvesboltba (Debrecen, a Nagytemplom mögött).

A beszélgetés résztvevői:
Fazekas Gergely Tamás egyetemi adjunktus
Herjeczki Kornél, a Harmat Kiadó igazgatója
Lente István, a könyv szerkesztője

“Mivel a kárhozott világ az uralkodók és fejedelmek, valamint az ördög hatására olyannyira gyalázatosan hálátlan, s Isten minden kegyelmével és javaival – mind a testiekkel, mind a lelkiekkel – visszaél, ellenségesen bánik az ő isteni szavával és törvényével, míg el nem jön a számonkérés órája, elkezdtem énekelni és olvasni a szoltárt, hogy dícsérjem Istent és hálát adjak neki. Talán akad még egy-két istenfélő keresztyén, akik velem együtt magasztalják őt. Így hiheteném, hogy mégsem csupán háládatlanság és megvetés van a világon.”
Martin Luther

luther_meghivo_A4per3

harmat írása | 2017. szeptember 12.

Rácsok mögött szabadon – Boros Lajos vallomásos könyvéről

A kötet ötvennyolc éves szerzője több mint harminc évet töltött börtönben, rablások és tolvajlások miatt. Megtért, ma az Igét hirdeti egy baptista gyülekezetben, és könyvet írt az életéről.

Boros Lajos Isten végtelen kegyelmének tulajdonítja, hogy nem ölt embert, és ma már démonaitól megszabadulva egy tahitótfalui baptista gyülekezetben hirdeti az Igét, harmonikus házasságban él feleségével, közösen nevelik héthónapos kisfiukat.
Elolvasom »

harmat írása | 2016. október 12.

Könyvbemutató – Visszhang a sötétségben

Szeretettel várjuk Önöket Francine Rivers Visszhang a sötétségben című könyvének bemutatójára 2016. október 26-án, szerdán 18 órától!T Az oroszlán jele-trilógia 2. kötetéről Tóth Dorottya Tünde kérdezi a fordítót, Szabadi Istvánt és a szerkesztőt, Győri Annát.

Helyszín: Karakter 1517 Könyvesbolt és Kávézó (4026 Debrecen, Kossuth tér 8325 hrsz.)

„Rengeteg keresztény regénnyel találkoztam az elmúlt évek során, de kevés hagyott bennem olyan mély nyomot, mint Az oroszlán jele-trilógia. Fedezzék fel Önök is ezt az értékes kincset!” (Lisa Tawn Bergren)

rivers_echo_a3_jav_resize

Még több könyvajánló blog » Ismerje meg a Harmat kiadó bloggereit »