Kiszállítási információk Magunkról Kapcsolat

A kiemelkedően eredményes fiatalok 7 szokása

harmat írása | 2015. október 06. A blogger további írásai »

Sean Covey világsikerű könyve, A kiemelkedően eredményes fiatalok 7 szokása tizenévesek és fiatal felnőttek milliói számára jelentett iránytűt ahhoz, hogy valóban sikeres legyen az életük. Kézikönyv arról, amit mindenkinek tudnia kell a helyes énképről, az egészséges kapcsolatokról, a csoportnyomásról, az elvek vállalásáról és arról, hogy miképp valósíthatjuk meg a céljainkat.

Vélemények a könyvről

„Ha tehetném, minden tíz és húsz év közötti fiatal (és szülei) számára ajándékba adnám: hadd erősödjék az életbátorságuk!”- Prof. Dr. Bagdy Emőke

 

“Manapság a világnak nevezett dzsungelben kizárólag egy testi-lelki szuperkompjúterrel párosított ego-GPS segíthetne eligazodni. Csakhogy ez a kütyü nem létezik. Így aztán az ÉLET tantárgyat a körülötted élő felnőttek példáján keresztül kell ellesned. Vagy olyan művészeti alkotások (regények, filmek, drámák) segítségével, amelyek katarzisa közelebb visz a saját életedhez. S persze azok a művek is helyettesíthetik a tájékozódást segítő szuperkütyüt, amiket bölcs emberek írnak az ÉLET-ről a tapasztalataik alapján. Én most egy ilyen olvasmányt ajánlok a figyelmedbe! Nagyon irigy vagyok, mert ezt a könyvet mások írták meg helyettem. Nagyon boldog vagyok, mert ezt a könyvet mások megírták helyettem!” – Nógrádi Gergely író

 

“Mivel egész gyerekkoromban sportoltam, egyértelműnek tűnhet, hogy megtanultam helyesen kihasználni az időmet az iskolai elfoglaltságok és az edzések között. De sajnos ez egyáltalán nem így volt. Sokszor azt éreztem, hogy ugyan mindenre van időm, az edzéseken kívül mégsem tudom azt jól beosztani. Végül „szerencsére” sikeres lettem abban, amit a legjobban szerettem.

A legtöbb fiatal azt érti meg a legnehezebben, hogy csak az iskolai évek alapozhatják meg a jövőjét a sportban és a tanulásban egyaránt. Ha túl sok időt töltesz a PlayStation előtt, vagy túl sokat lógsz a barátokkal, elszállnak az álmok. Visszavonhatatlanul. 

Mindenki álmodik valamiről. Ki sikeres akar lenni valamiben, ki gazdag, valaki egyszerűen csak boldog lenni a párjával − de egyik sem valósul meg tervezés nélkül. A terveket pedig le kell írni, a lépéseket meg kell határozni, még akkor is, ha ez sokszor viccesnek tűnik. A könyv ahhoz ad útmutatást, hogy megtanulj tervezni, és ne csak a Vágyaim címet kapott füzetedben árválkodjon a mondatod, hogy olimpiai bajnok szeretnél lenni.” – Benedek Tibor, háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, edző

 

“Hú hát nem semmi stílusa van a szerzőnek, de komolyan. Mindjárt az elején magával ragad, de olyan szinten, hogy a lendület, amit a könyv elején kaptam, kitartott a végéig. Ezzel nem azt mondom, hogy egy olvasatra kipipáltam az egészet, (az lehetetlen is volna, mivel annyira jó ötletei vannak a fickónak, hogy azt muszáj máris kipróbálni!) hanem azt, hogy annyira érti a szerző a fiatalok stílusát, hétköznapi gondjait, gondolatait és olyan szinten megérti a viselkedésünket, hogy mindegy egyes betű az egész lényemhez szólt.! :) 

És ezen belül? A hét szokás jellemez Téged! Akár mintagyerek vagy, akár haladsz az árral vagy éppen az árral szemben úszol, ez a könyv megtalál! :) Megtalál és mintha tudná, hogy mi is van Veled, először választás elé, azután feladatok elé állít! És mindezt úgy, hogy nem érzed kellemetlennek! 

Fokozatosan haladva az olvasással rájössz, hogy nem a társadalomban van a hiba, nem a szüleiden múlik, sőt még a köcsög haverodon sem, aki múltkor felrúgott fociban, hanem a HOZZÁÁLÁSODBAN!J Hogyan is tudod megváltoztatni a hozzáállásodat, hogyan legyenek az emberek elviselhetőbbek, hogyan légy jó csapatjátékos, hogyan fogd meg az idő végét, hogy mindenre maradjon? Egy próbát megér! ;) “ – Bence, 18 éves – olvasó

 

Hogyan éljünk? Vajon melyek azok az értékek, amelyek életünknek irányt szabnak, cselekedeteinket meghatározzák? Mire építhetjük az életünket ahhoz, hogy emberi méltóságunk mellett eredményesnek, sőt sikeresnek érezhessük magunkat? Ki segít ma eligazodnunk abban a világban, amelyben értékvesztés és etikai relativizmus dívik? Hogyan legyünk − Áprily Lajos szavaival − „fent az ember magasán”?

Különös könyv Sean Covey műve. Kifejezetten fiataloknak készült, de az idősebbek is okulhatnak belőle. Az ifjakhoz szól, kedves, baráti nyelvezettel, de egyértelműen szembesítve azzal, hogyan tudnak az életben eligazodni és kiemelkedni. Beszélgető stílusa magával ragad, miközben keresetlen könnyedséggel beszél egyéni és közös „győzelmeink” esélyeiről, titkairól. Élni és együttélni tanít, ahogyan a tudni- és cselekednivalókat hét szokás rendszerébe fésüli be. Könnyű és szórakoztató ez a tanulás, hiszen mindent kipróbálhatunk! Azt például, hogy mennyire vagyunk proaktívak, felelősségvállalók, hogy kitűztünk-e célokat, rangsoroljuk-e az értékeinket, eddzük-e az akaraterőnket − hiszen ezek az egyéni győzelemhez vezető út „jó szokásai”. A közös győzelem − a jó kapcsolatok, a meghallgatás, az együttműködés –, valamint az időnk megbecsülése és a vele való gazdálkodás pedig még nagyobb örömforrást jelent a számunkra.

A 7 szokás címkéje alatt végül olyan csodálatos élettanítást nyerünk, amely alapján magam ennek a könyvnek inkább ezt a címet adnám: Élettitkok − Így készülj a felnőttségre, boldogságra! Ha tehetném, minden tíz és húsz év közötti fiatal (és szülei) számára ajándékba adnám: hadd erősödjék az életbátorságuk! – Prof. dr. Bagdy Emőke

 

“Ahogy a kezemben forgattam a könyvet, megismertem a fejezeteket, olvastam a fejezete végén található kérdéseket, rájöttem, hogy nagyon sok felnőtt embernek szüksége lenne ezeket a mondatokat magába, az életébe építenie. Talán még nem késő senkinek sem, én pedig megpróbálom a gyerekeim kezébe adni a kérdéseket és a célzatos mondatokat. Ha pedig ez nem megy még most, akkor maradok a lehetőség szerinti minél több beszélgetésnél.” – Részlet az andielmenyei blog könyvajánlójából

 

“A szerző pontosan strukturált mondanivalóval, de mégis fiatalos, olvasmányos hangvételben, és rengeteg életből vett példával, személyes történettel kiegészítve közelíti meg az egyes témaköröket. Feltérképezi a leggyakoribb rossz szokásainkat és ezek következményeit, amelyek görbe tükörként mutatják meg, hogy hol kell megerősíteni az életünk gyenge, sérülékeny oldalait. A könyv gazdagon illusztrált rajzokkal, táblázatokkal, illetve egyszerűbb feladatok segítik önmagunk helyzetének felismerését, a tanult szokások gyakorlását.” – Békehírnök 2014. november 30.

Lapozzon bele

Még több könyvajánló blog

harmat írása | 2017. szeptember 12.

Megújult látásmód

Bizonyosan állítható, hogy az olvasás élmény. Egy új világot teremt az olvasó elméjében, s akarva-akaratlanul ennek a dimenziónak a részévé válik. Időnként szívesen alakítanánk is ezt a világot, hogy saját igazságérzetünk szerint alakuljanak a benne lezajló események. Egy elképzelt világ erre sokkal több lehetőséget nyújt, mint a sokszor oly kegyetlen valós élet. Azonban sokunkkal megtörtént már bizonyára, hogy valamilyen módon nem mi alakítottuk a könyv által létrehívott életet, hanem az alakított, formált minket. Egy könyv értéke, funkciója az esztétikai élményen túl hatásában is rejlik.

Elolvasom »

harmat írása | 2015. október 06.

Bálványaink – ismert és rejtőzködő istenek

Míg egyeseknek a család és a gyerekek, a karrier és az elismerés a bálványuk, másoknál egy szerelmi kapcsolat, a tudás, valamilyen társadalmi ügy, vagy éppen a keresztény szolgálatban való eredményesség tölt be ilyen szerepet.

Elolvasom »

harmat írása | 2017. február 11.

Az iszlám és a kereszténység

Sok mindent tudtam eddig is az iszlámról, de azt nem tudtam, hogy nem szabad a bal kezünket használni evéskor (mázli, hogy jobbkezes vagyok!), és azt sem, hogy nem illik úgy ülni, hogy a talpunk valaki felé irányuljon. Mai világunkban bármikor közelebbi kapcsolatba kerülhetünk muszlimokkal, jó, ha tisztában vagyunk az
ő vallásukkal.
Elolvasom »

Szikszai Szabolcs írása | 2016. március 30.

Az önmagunkról való megfeledkezés szabadsága

Tim Keller nagy kedvencem, amióta az első magyar nyelven megjelent könyve a kezembe került. Nem csak az írásai, de a lelkészi identitása, a teológiai látásmódja vagy az egyházképe, a munkássága is szimpatikusak. Így örömmel írok 2015-ben megjelent könyvéről, amiben az önismeret és az önmagunk elfogadása témáját járja körbe.
Elolvasom »

Fölkerné Kosztyu Viola írása | 2016. március 10.

Útmutató lányos apáknak

Többek között azért olvastam el ezt a könyvet, mert mielőtt az édesapám és a férjem kezébe nyomom, tudni szerettem volna előttük érvelni, hogy miért érdemes – ha érdemes – megismerkedni Leman gondolataival. Édesapámnak mindig mondtam, hogy ő volt az első férfi az életemben, akit igazán szerettem, azt pedig azért valljuk be, hogy a legtöbb nő életében az édesapa az egyetlen olyan férfi, aki valóban érdek nélkül szereti olyannak, amilyen. Lehetek érzékenyebb, hisztisebb az átlagnál, lehetnek baromi elviselhetetlen szokásaim, az apuka mindent elnéz, és nem akar megváltoztatni. Egyébként pedig a férjemnek szültem két gyönyörű kislányt, és remélem, olyan lesz a kapcsolatuk majd az apjukkal, amilyen az enyém volt mindig az én édesapámmal. Ezen kívül Lemant nagyon szeretem, és bár nem ez a könyv funkciója, mégis kikapcsol és megnevettet, szóval már csak ezért sem kerülhettem el a könyv elolvasását. Most sem kellett csalódnom, hihetetlen humorral van megáldva, ezen felül pedig olyan dolgokra képes megtanítani az olvasókat, amikről az iskolákban nem hallottunk soha: a kapcsolataink kialakítására, széppé tételére, életünk társas részének formálására.

    “Mikor az egyik lányom tizennégy éves volt, magammal vittem egy repülőútra New Yorkba. Egy országos tévéműsorba voltam hivatalos, és szerettem volna, ha a színfalak mögött is látja, mivel foglalkozom. Remekül éreztük magunkat. Később egy másik felvételre kellett mennem, ezért arra az időre kitettem őt a Bloomingdale’s nagyáruháznál, és megbeszéltem vele, hogy amikor végzek, találkozunk az áruház éttermében. […] Már azt hittem, elrabolták a kislányomat. Az áruház igazgatója bemondatta a nevét a hangosbemondón… de semmi. Azután újra bemondták… megint semmi. Hogy rövidre fogjam, az történt, hogy a lányom az étteremben várt rám. Mikor megunta a várakozást, elkezdett keresni engem, miközben én kerestem őt. Időközben ő is rájött, hogy több étterem van az áruházban, ezért egyikről a másikra járt, hátha ott vagyok. […]Na most, ha Mrs. Uppington lett volna a New York-i Bloomingdale’sben a lányunkkal, ő kiszáll a kocsiból, bekíséri az épületbe, fel az étterembe, és azt mondja neki: “Ezen a szent helyen találkozunk pontban délután négykor.”Bezzeg én? Csak annyit mondtam: “Találkozunk az étteremben, kicsim. Érezd jól magad!” /34. oldal/

Biztos vagyok benne, hogy amikor az olvasók eljuthnak a 19. oldalig, ott kivétel nélkül mindenki megáll és elgondolkodik azon, hány ember szerette őt őszintén, igazán gyerekkorában. Én boldog vagyok, hogy mindenféle gondolkodás nélkül kijelenthettem, hogy kettő ilyen ember volt az életemben, a szüleim.
A könyvet elolvasva csak még biztosabb lettem abban, hogy édesapám nagyon jó apa volt már akkor is, amikor én kislány voltam, és számíthattam rá minden helyzetben. Tényleg, még a legabszurdabb helyzetekben is… Soha nem felejtem el, hogy ő adott tanácsokat, amikor életemben először görcsöltem és megjött, és nem tudtam, mit lehet tenni az erős fájdalom ellen. Talán emiatt (vagy nem, nem tudom), de igazán erős kapocs van köztem és apám között, mindig rá szerettem volna hasonlítani. Sokszor még egymás gondolatait is ismerjük, tudjuk, mit miért tesz a másik, és milyen szituációkban mi járhat a fejében. Lányom születése előtt gyakran hangoztatta, hogy azért lehet ez, mert ő is és én is a kígyó évében születtünk, és hamarosan itt a harmadik a családban, a kígyó évéből. :)
(A képen egyébként édesapámmal és a kislányommal vagyok, és számomra nagyon fontos kép, ugyanis az első olyan karácsonyon készült, ahol már Lili baba is köztünk volt.)

    “Valahányszor vendégek jönnek hozzánk, a feleségem elképesztő fogásokkal és csinnadrattával fogadja őket. […]De a házasságunk hosszú évei során rájöttem, hogy ha ez számára fontos, akkor jobb, ha nekem is az. Nemrégiben egy házaspárt láttunk vendégül – akiket én ismertem, Sande viszont még sosem találkozott velük. Pár nappal korábban szóltam neki, hogy az illető házaspár átruccanna hozzánk egy fesztelen és könnyű ebédre. Mrs. Uppington viszont mit csinált? Kidolgozott egy aprólékos menüt, annyi flancos fogással, amivel egy egész háztömböt jól lehet lakatni – a kristálykehelyben szervírozott étvágygerjesztő falatkáktól egészen a házi készítésű szamócafagylaltos pitéig. Az asztalt gondosan megterítette, vizespohár gyanánt harminc centis poharakat tett a teríték mellé. Mintha zsiráfoknak tervezték volna őket. Nevetnem kellett. Az én édes jó feleségem így képzel egy fesztelen ebédet. A házaspár hölgytagja viszont odavolt az egész felhajtásért, és rajongott a terítékért. Nem tudtam megállni, hogy meg ne kérdezzem tőle: – Na és hogy tetszenek a magas poharak? – Imádom őket – áradozott a hölgyvendégünk. Magamban jót nevettem. – Az nagyszerű. Nekem nem igazán a kedvenceim. De a feleségem nevetett utoljára. – Édesem, vess egy pillantást a saját terítékedre. Vetettem. Az én tányérom mellé egy kisebbfajta pohárkát tett. Ez volt az egyetlen ilyen az asztalon, mindenki más zsiráfpoharat kapott. Vettem a lapot. Uraim, engedjék, hogy szívük hölgye hölgy legyen! Az apró részletek – amit mi felesleges pepecselésnek gondolunk – teszik azzá őt, aki… és hozzátartoznak ahhoz a rejtelmességhez, ami miatt annak idején beleszeretett.”

Nagyon szeretem a Leman életéből kiragadott rövid kis történeteket, amikkel kedveskedik nekünk. Talán a legtanulságosabb és legelgondolkodtatóbb részek a könyveiben. Hihetetlen, miken mehetett keresztül ez az ember ennyi nővel maga körül, hiszen négy lánya van! Bele sem tudok gondolni… :)
Többször rákérdeztem az ilyen sztoriknál a férjemnél: “Csabi, biztosan nem te írtad ezt a könyvet álnéven, és egy kicsit módosítva az emélkeidet?” Mintha róla, tőle olvastam volna… A fél házasságunk bele van írva ebbe a rövid könyvbe, és gyakran nevetnem kellett a nagy hasonlóságokon.
Nagyon összetett, részletes, átfogó könyv, végre valami olyan, amit ha becsukok, azt tudom mondani: a témával kapcsolatban nem maradt bennem több kérdés.

Öröm, hogy létezik és hogy olvashattam! :)

harmat írása | 2016. szeptember 06.

Agyunkra megy

Hogyan hatnak a „kütyük” a fejlődő idegrendszerre?

Sok szülőt foglalkoztat a kérdés, vajon milyen hatással van gyermekeinkre a technika gyors fejlődése. A televízió, a mobil vagy a tablet képernyőjén megjelenő mozgókép rendkívüli módon stimulálja a fejlődésben lévő agyat, így nem árt, ha tisztában vagyunk néhány nemrégiben felismert ténnyel.
Az újszülött százmilliárd idegsejttel felszerelkezve érkezik a világba. Az első három év során ez a töméntelen neuron aktív állapotban van, folyamatosan építve a kapcsolatokat egymással. A felesleges neuronok lemetsződnek, amikor a gyermek eléri a hároméves kort, mint ahogy a fákkal is történik: a gyenge kapcsolatok lemetszésével az erősek még erősebbé válnak.
Elolvasom »

Még több könyvajánló blog » Ismerje meg a Harmat kiadó bloggereit »