Kiszállítási információk Magunkról Kapcsolat

A ló és kis gazdája

Fölkerné Kosztyu Viola írása | 2017. február 13. A blogger további írásai »

Korábban olvastam, és írtam már az első két kötetről, A varázsló unokaöccse címűről és Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrényről. Rég szerettem volna megismerkedni a történet folytatásával, ám valamiért mindig más könyveket vettem a kezembe, ezt pedig halasztottam. Bár ne tettem volna! Most eldöntöttem, még idén elolvasom az összes hátralévő kötetet. Ahogy az első mondatot elolvassa az ember, ismét gyereknek érzi magát, és büszkeséggel tölti el, hogy maga Lewis mesél neki.

Bevallom töredelmesen, a második kötetből készült film, amikor a moziban játszották, annyira nagy hatással volt rám, hogy olvasása után úgy gondoltam, ennél jobban egyik kötetet sem fogom szeretni.

Ez a gondolatom már most megdőlni látszik, hiszen az, és A ló és kis gazdája értékben fej fej mellett haladnak nálam, pedig utóbbiból nem is készült még film. Ez a könyv történetében hasonló, mint A hobbit (J.R.R.Tolkien), hiszen az egész tulajdonképpen egy hosszú utazás valami jó cél érdekében. Shasta és az ő különleges, beszélő lova, Bree útra kel, hogy megszabaduljanak a zsarnok embertől, akiknél szolgáltak.

Tervük, hogy mielőbb Narniába érjenek és békében élhessenek, ám az útjuk során találkoznak más szökevényekkel, Aravis-szal és Hwinnel. Négyen mennek hát tovább, az utazásuk alatt rengeteg kalandba és nehézségbe ütköznek, de van egy segítőjük, aki nem fedi fel előttük a kilétét. A kötet olvasható az előző kötetek olvasása nélkül is, hiszen új történetet ismerünk meg, ám szerencsére találkozunk az előzőben megismert és megkedvelt szereplőkkel is. Itt már a négy testvér felnőtt, ők uralkodnak Narniában, mégsem az ő történetüket meséli el ez a harmadik könyv.

– Aslan – nyögte Bree reszkető hangon -, attól tartok, meglehetősen ostoba voltam… – Boldog az a ló, aki erre még fiatalon rádöbben. S így van ez az emberekkel is.”/193-194. oldal/

Sokan úgy tartják számon Lewis sorozatát, mint egy mesét, ám én úgy gondolom, felnőtteknek is kiváló olvasmány lehet, ugyanis kortalanok. Ez egy kis mese, amiben a jó elnyeri jutalmát, a cselekmények pedig több tanulságot is rejtegetnek. Az alap feltételezés, hogy Lewis könyvei tele vannak bibliai utalásokkal, mély mondanivalókkal.

Ugyan akad, aki ezt megkérdőjelezi, azzal a ténnyel alátámasztva, hogy Lewis maga jelentette ki, a történetei és a Biblia között nincs különösebb kapcsolat, azonban sok minden nem erre enged következtetni. Hiszen Aslan, mint Isten, ott van, ahol szükség van rá, segít a bajban, mégsem fedi fel magát. Erre enged továbbá következtetni az egyik jelenet is, melyben hat nap utazás, munka után, hetedik nap végül eredményes lesz a munka, s meghozza gyümölcsét – elérkeznek oda a szereplők, ahová készültek.

Lapozzon bele

Kapcsolódó termék

-20%
C. S. Lewis:

A ló és kis gazdája (Narnia 3. kötet)

Peter király hosszú évek óta ül Cair Paravel trónján, és uralmával aranykor köszöntött a birodalomra. Narnia egén viszont sötét viharfelhők gyülekeznek: Calormen felől titkos cselszövés árnya fenyeget. A múlt elől menekülő négy kalandor – Shasta, Aravis, Bree és Hwin – váratlanul az események középpontjába csöppen, és megkezdődik a reménytelennek tűnő harc az idővel…

Részletes adatlap »1 980 Ft 1 584 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

Czap Villő írása | 2018. január 02.

Ahol nincs apróbetűs rész

 

A honlapon akadtam rá Tournier: Igaz és hamis bűntudat című könyvére. Előző kötetének, a Személy és szerepnek is gondolatébresztő volt a borítója, a feledhetetlen zebrás kép, ahol akár fehér, akár fekete az alapszín, mindkettő csak foltos képet ad az egészről. Az Igaz és hamis bűntudat eleji fehér fa és a mögötte lévő fekete is igen árulkodó. Nincs közöttük teljes átfedés, a fehér még megáll a lábán, a sötét elesettebb, megdönthetőbb, és helyzete kétségbeejtőbb. Mintha egészen önálló volna a fától, és megkérdőjelezhetetlenül külön, magányos életet élne, épp ezért valahogy megejtőbb, holott csak árnyék. Valami erős fény hatására tűnt elő ilyen riasztóan erősen, kontúrosan és élesen.

A szerzőről csak annyit tudtam, hogy svájci pszichiáter orvos volt és hogy gondolatait még az 1950-es években vetette papírra. Kicsit megszeppentem, amikor kiderült számomra, hogy a könyvet kollégáinak szánta. Attól tartottam, túl okos, túl szakmai, túlságosan tudományos lesz a szöveg, és nem csak profitálni nem fogok belőle, de még csak érteni sem fogom.

Kellemes csalódásként ért, milyen egyszerűen és tisztán fogalmaz. Milyen nyugodt tempóban és mennyire gyakorlatiasan vezet végig – megélt hite és orvosi gyakorlata közben szerzett tapasztalatokból – szép rendbe szedett gondolatain. Magam is meglepődtem, ahogy az elfogadott küszködő embertől eljuttat egészen a mások segítésére is alkalmas és kész munkatárs szerepéig.

Tournier szembesít ugyan vádaskodó és védekező hajlamommal, könnyen ítélkező, de elfogadásra sóvárgó valómmal, ám ez a szembesítés nem felülről, hanem mellőlem szól hozzám. Felszabadító, hogy nem elítél, inkább csak a diagnózist állítja fel úgy, hogy ő is ott ül mellettem a fertőzöttek között.

Jó, hogy ebből az állapotból tovább is kísér. Isten világosságát szemlélve éles árnyékként rajzolódik ki a felszín alatt rejtegetett valódi szemét. Emberlétem tökéletlensége, így-úgy álcázni próbált sebzettsége és érdessége. És a legjobb, hogy olyan egyértelműen és természetesen döbbenünk rá, hogy mindezzel már nem vagyunk egyedül. Hogy ott van mellettünk mindebben Jézus is.

A kislányom két-három éves korában félt az árnyékától. Az utcán hol elől nőtt nagyra az a formátlan fekete valami, hol mögé szökött, mintha üldözné. Nem bírt szabadulni tőle, hiába menekült, előbb-utóbb újra megpillantotta. Akkor kitaláltam azt a játékot, hogy bújjon vissza a pocakomba, ahonnan érkezett. Egészen hozzám simult, tényleg úgy néztem ki, mint amikor kismamaként még belül hordoztam őt a szívem alatt. Így lépegettünk egy darabig, ő szorosan odabújva. Az árnyék ugyanúgy nőtt és vándorolt, de már nem az övé, hanem az enyém volt, elvesztette félelmetes voltát. Egy idő után egészen is megnyugodott a kicsi lány. Felnézett rám és elmosolyodott: „Megszületek.”- mondta és előbújt az árnyékomból. Azóta biztonságban érzi magát, nem tart az árnyékoktól.

Valami ilyet éltem át én is. Ki tudja, hányadszor – rácsodálkozhattam Isten tökéletes, feltétel nélküli végtelen szeretetére. Valahogy újra meg újra eltorzul bennem ez a kép. Keresgélem az apró betűs részeket, a feltételeket, amiknek majd mégsem tudok eleget tenni és akkor rám nem is érvényes a kegyelem. Nem vagyok elég aktív, valami titkos bűnt rejtőzik a mélyben, furcsa érzések tekeregnek körül, mint a kígyók, és újra azt gondolom, hogy van valami, ami elválaszthat Isten szeretetétől, bármennyire is szeretnék hozzá tartozni. Olvasás közben a tökéletes reformációt, a visszatalálás örömét élhettem át megint. Igazi személyes találkozás élmény ez, Isten ölelő karjában megnyugodni.

Jó, hogy még ezzel sem maradtam egyedül. A könyv tovább indít: munkatársnak hív. Ahogy a Biblia lapjain elég jó volt Jézusnak a halász, a vámszedő és a zelóta tanítvány, és Szentlelke által fel tudta őket használni a megbocsátásra és szeretetre szomjazó emberek elérésére, úgy ma is elfogad, sőt felfogad engem is ugyanerre. Lehetek munkatársa, jó-hír vivő szolgája Istennek. Útitársa azoknak, akik a környezetemben élnek. A kereső, sóvárgó embereknek, akikkel együtt haladva eljuthatunk az elfogadás és megbocsátás, a szeretet és megbékélés forrásához, a szerető Istenhez. És bátran biztathatom őket, mert már tudom, hogy nincs apró betűs rész.

Füller Tímea

harmat írása | 2016. július 29.

Wendelin Van Draanen – Szerintem, szerinted

A könyv alapján készült a A változó szerelem című film.

Szeretem a váltott szemszögű könyveket, amikor a történteket mind a két fél szemszögéből megismerhetjük. Ezáltal bepillantást nyerhetünk a gondolataikba, és megláthatjuk, hogy milyen különbözőképpen gondolkodik ugyanarról a dologról két ember. Van Draanen jól használta ezt az eszközt, és nem ment el abba az irányba, hogy ugyanazt mondta el mind a két szemszögben, megőrizte a történet diverzitását és ez tetszett.

Elolvasom »

harmat írása | 2015. október 06.

Hátrahagyottak – gyász az öngyilkosság után

Világszerte évente egy millióan élik át a tragédiát, amikor szeretteik, vagy közeli hozzátartozóik úgy döntenek, hogy véget vetnek az életüknek. Közülük sokak történetével találkozunk a szerző könyvében, és saját gyászáról is kendőzetlenül nyilatkozik.

Elolvasom »

harmat írása | 2015. október 07.

Rejtvényes Biblia

Újfajta Gyermekbiblia mozgalmas olvasmányokkal és hozzájuk kapcsolódó játékos feladatokkal. A 42 gazdagon illusztrált ó-és újszövetségi történetet színezők, labirintusok, fejtörők követik, és a kötet összefoglaló kérdésekkel zárul. A rejtvények nagy részét már az ügyes öt-hatévesek is meg tudják oldani, a szókeresők pedig az „írástudók” számára készültek.

Elolvasom »

harmat írása | 2016. július 28.

A Tűzálló titka

Alig akad olyan keresztény házaskör hazánkban, ahol az elmúlt évek során ne vetítették volna le a Fireproof – magyarul Szerelempróba címen futó – filmet, mely rövid időn belül a házasságmentő, -gondozó szolgálat eszközévé vált szerte a világon. Érthető és jogos, hogy így történt, mert a film jól szerkesztett, fordulatos és izgalmas, és ami a legfontosabb: üzenete teljes mértékben egyezik hitünkkel, sőt a házassági krízis kezelésére felkínált megoldás is harmonizál a bibliai lelkigondozással.
Akik látták az említett filmet, most örömmel veszik kézbe a Harmat Kiadó könyvét, a film alapján készült regényt. Szokatlan esemény történt: nem egy nagy sikerű regényt filmesítettek meg, hanem fordítva: egy népszerűvé vált film alapján íródott a kitűnő könyv.
Az alaptörténet röviden a következő. Egy fiatal pár házassága súlyos válságba kerül. Az események sorát indító, indulatokkal teli párbeszéd jól illusztrálja a kialakult helyzetet, s a gyakorló házassággondozó számára is ismerősen cseng: mindkét fél csak a saját sérelmeit látja, miközben meg van győződve a maga igazáról és a másik gonoszságáról.

Elolvasom »

harmat írása | 2016. november 21.

Panov apó karácsonya és Hová tűnt a cseresznyefa, nagypapa?

Majdnem két hete írtam már, pedig olvastam. Na jó, csak olvasgattam: mesekönyveket, karácsonyi mesekönyveket, szép gondolatokat, és egy darab elgondolkodtató regényt.

Két mesekönyvet kaptam a Harmat Kiadótól, az egyik a “Hová tűnt a cseresznyefa, nagypapa?, a másik pedig Panov apó karácsonya.
Két teljesen más mesekönyv, két teljesen más illusztrátor, az egyik csodaszép, a másik pedig bájos vagy valami ahhoz hasonló. A két könyvet a hit kötheti össze, de tekinthetem akár az élet-nek. Egyikben a karácsony csodája, számunkra a Megváltó megszületésének ünnepe, az új év, egy nap, a csendesség, a meghittség van jelen, a másikban pedig az élet vége, a búcsú, az elmúlás szerepel.
Elolvasom »

Még több könyvajánló blog » Ismerje meg a Harmat kiadó bloggereit »

Kedves Vásárlónk! Kiadónk április 21-én, szombaton zárva tart.

'