Kiszállítási információk Magunkról Kapcsolat

A Luther-regény margójára – vagyis néhány személyes gondolat szerkesztői ajánló helyett

írása | 2017. október 25. A blogger további írásai »

Időnként akadnak olyan munkák, amelyek az átlagosnál sokkal nehezebben, több akadály és szinte megoldhatatlannak tűnő nehézség legyőzése után születnek meg. Valahogy különösen is ezt tapasztaltam most a Luther-regény kapcsán. A szokottnál is nagyobb fáradtság, lefagyó gépek, az éterben elvesző dokumentumok, a tördelőnek elküldött rossz verzió közepette született meg… De megszületett, hála a körülöttem lévő embereknek, akik helyettem is felfigyeltek a fényre az alagút végén. Luther valószínűleg csak mosolygott volna azt látva, hogy katolikus barátaim mennyire hisznek ebben a könyvben.

luther_I_bor_véglegesAz elkészült művet lapozgatva az az érzésem támadt, hogy a sok küzdelem ezúttal értékesebbé tette számomra a munka gyümölcsét: még inkább hiszek abban, hogy rengeteg olvasónak fog örömöt nyújtani, vagy éppenséggel elgondolkodásra készteti őket. Hiszen nem egy kivételes tehetséggel rendelkező, tökéletes hősnek ábrázolja Luthert, hanem egy esendő embernek, aki fáradhatatlanul küzdött a nála sokkal hatalmasabb erőkkel szemben is: „Non sum. Az nem én vagyok, aki gyávasággal őrzi a bölcsességét.”

Egyik elkeseredett pillanatomban így szóltam a kiadó vezetőjéhez: ha Luther most itt lenne, biztosan azt mondaná, hogy az ördög minden erővel meg akarja akadályozni a könyv megjelenését. Ő erre azt válaszolta: „Ez lehet, hogy így van, de nem övé az utolsó szó!” Nem is lett: a Luther-regény megjelent!

Győri Anna      

Lapozzon bele

Kapcsolódó termék

-20%
Cs. Szabó Sándor:

Luther – Az út (I.)

A 15. század babonás hiedelmekkel átszőtt mindennapjaiból szakítja ki fiát Hans Luder mansfeldi bányász, hogy – a család felemelkedésének egyik lehetőségeként – Magdeburgba, Eisenachba és Erfurtba küldje tanulni. Martin rendkívüli tehetségének és fogékonyságának köszönhetően már korán kitűnik társai közül, és viszonylag egyszerűen szerzi meg magiszteri fokozatát. Fényes, felfelé ívelő jövő áll előtte jogdoktorként, miközben egyre több kétely merül fel benne az atyai, isteni és egyházi hatalommal szemben. Csendes lázadását – egy hosszú, többlépcsős lelki utat bejárva – végül valódi szavakba és tettekbe önti…    


Cs. Szabó Sándor életrajzi regényében a reformáció legendás alakjának, Martin Luthernek a korai évein és tanulmányain keresztül követhetjük végig, miként válik egy egyszerű parasztgyerek korának egyik legmeghatározóbb gondolkodójává. A kétkötetes mű első része a kezdetektől egészen 1517-ig, a 95 tétel megszületéséig mutatja be az eseményeket fizikai és lelki síkon egyaránt, ennek köszönhetően pedig egy igazi hús-vér ember alakja elevenedik meg előttünk.

A könyv Facebook oldala: Luther - a regény

A szerző blogja: Luther - a regény

Részletes adatlap »3 900 Ft 3 120 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

Szikszai Szabolcs írása | 2016. március 30.

Az önmagunkról való megfeledkezés szabadsága

Tim Keller nagy kedvencem, amióta az első magyar nyelven megjelent könyve a kezembe került. Nem csak az írásai, de a lelkészi identitása, a teológiai látásmódja vagy az egyházképe, a munkássága is szimpatikusak. Így örömmel írok 2015-ben megjelent könyvéről, amiben az önismeret és az önmagunk elfogadása témáját járja körbe.
Elolvasom »

harmat írása | 2016. január 28.

„A hangszerek mi vagyunk” – Könyv a Bolyki Brothersről

Nem mi vagyunk a lényeg, hanem Isten áldása rajtunk. „Elhívásunk van” – vallja a négy Bolyki fivér, akiknek az énekegyüttese hungarikum. Nemcsak magas színvonalú művészetük és kivételes humoruk, játékos kedvük miatt, hanem mert nem a showbiznisz, hanem Istenben megélt testvériségük tartja össze és lendíti előre őket.

Elolvasom »

harmat írása | 2016. április 29.

Megbocsátani?

A megbocsátás szó hallatán többségünknek a vallás jut eszébe, és hajlamosak vagyunk úgy tekinteni rá, mint ami életünket nem nagyon érinti. Ritkán gondolkodunk el azon, milyen szerepe van életünkben, és még kevésbé jut eszünkbe, hogy aki hajlandó és képes megbocsátani, annak kapcsolatai jobbá és teljesebbé válnak, ő maga pedig testileg és szellemileg is egészségesebb lesz. McCullogh, Sandage és Worthington könyvükben arra keresik a választ, hogy a pszichológia szerint hogyan válhatunk olyan emberré, akinek az élete a megbocsátásra épül. Választ próbál adni arra a kérdésre, hogy milyen tényezők állnak a megbocsátásra való képesség hátterében: képzelőerő, érzelmi fejlettség, motiváció és empátia – annak felismerése, hogy mi is hibázunk, bántunk másokat, és szükségünk van a megbocsátásukra, ahogy az ellenünk vétkezőknek is szüksége van a mi megbocsátásunkra.

A könyv körüljárja, hogy milyen kapcsolatban van a megbocsátás az erkölcsi érzékkel, a racionális gondolkodással, hogyan formálja az emlékezet és az emberi értelem. Vizsgálja a sérelmekre adott reakciókat és rámutat, hogy a három leggyakoribb emberi reakció – a neheztelés, a cinizmus és az ellenünk vétő hibáztatása életünk minden problémájáért – teljesen hatástalan és hosszú távon a megbocsátás útjában áll.

megbocsátásA könyv nagyon gyakorlati jellegű, minden fejezet végén gyakorlatok segítik azt, hogy saját életünkben is kipróbáljuk a leírtakat és megfigyeljük magunkon a változást. Mindezt a szerzők saját életükből hozott példákkal is alátámasztják, és saját hibáikat, gyengeségeiket vállalva segítenek minket abban, hogy elinduljunk a megbocsátás útján. Kitérnek arra is, hogyan adhatjuk tovább gyermekeinknek a megbocsátásra való képességet, valamint rámutatnak a megbocsátás gyógyító hatására családok és közösségek esetén.

A magyar kiadáshoz Túry Ferenc írt előszót, üdvözölve a téma bekerülését a humán tudományok hiteles fogalmai közé. A köszönetnyilvánításban a szerzők a témával kapcsolatos személyes indíttatásukat tárják fel, az előszóban a vallás és a pszichológia megbocsátás-fogalmának összeegyeztethetőségét hangsúlyozzák.

Hasznos gyakorlati olvasmány lehet mindazoknak, akik úgy érzik, eleget dédelgették már sérelmeiket és szeretnék letenni ezt a terhet; azoknak, akik javítani szeretnének kapcsolataikon; laikusoknak, akik szeretnének megtanulni megbocsátani és szakmabelieknek, akik szeretnék elkísérni őket ezen az úton.

/Megjelent a pszichologia.com könyvajánlójában./

harmat írása | 2016. október 17.

Ön dönt: vezet – vagy vezet?

Nem vagyok vezető típus. Nincsenek meg hozzá a megfelelő képességeim, úgy mint jövőorientáltság, karizmatikus kisugárzás, jó előadói készség, és még sorolhatnám. Legalábbis így gondoltam eddig.
A jó vezető ismérvei azonban egyáltalán nem ezek – állítja Volker Kessler. Szerinte a vezetés minősége attól függ, hogy a vezető helyesen áll-e hozzá a szolgálat, a hatalom, a felelősség és a kegyelem kérdéséhez.

Elolvasom »

harmat írása | 2016. július 28.

Igazibb az igazinál

Az, hogy hazánkban évi nyolcszáz örökbefogadás megvalósulhat, azoknak a szülőknek is köszönhető, akiknek nem számít a gyermek életkora, származása vagy egészségi állapota. Épp, mint a nemrégiben megjelent Igazibb az igazinál című interjúkötet szereplőinek, akik a kiadvány budapesti bemutatóján meséltek döntésük hátteréről.

Két kislány színez a budapesti Adna kávézó széles faasztalán. Egyikük, Szandra közvetlenül mellém telepedik le. A rajzon mózeskosár, benne egy újszülött, akit a folyóparti sás mögül aggódó szempár bocsát viszontagságos útjára. Megkérdezem Szandrát, ismeri-e a történetet. Mikor azt mondja, nem, igyekszem azt egy óvodás gyermek számára érthetően elmesélni. A kisbabát a nővére rejtette el, hogy megmentse, mert a családjuk bajba került. Azért engedték el, mert azt remélték, máshol nagyobb biztonságban lesz és boldogan élhet. Így is lett: egy hercegnő talált rá, aki saját gyermekeként nevelte Mózest. Szandra közbeveti: de neki – mármint a fiúnak – van anyukája. Van – ismerem el. E pillanatban értem meg, mennyi dráma rejtezik az örökbefogadott gyermekek világában – hiszen Szandra maga is az. Néhány percen belül szülei is mesélni kezdenek. És nemcsak a dráma, de a szépség is kirajzolódik megannyi – szintén igaz – történetben.

Elolvasom »

írása | 2016. január 19.

Hányszor kell megbocsátanom fiam gyilkosának?

Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?” Jézus így válaszolt: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.”

/Máté 18, 21–22/

Elolvasom »

Még több könyvajánló blog » Ismerje meg a Harmat kiadó bloggereit »