Kiszállítási információk Magunkról Kapcsolat

Ahol nincs apróbetűs rész

Czap Villő írása | 2018. január 02. A blogger további írásai »

 

A honlapon akadtam rá Tournier: Igaz és hamis bűntudat című könyvére. Előző kötetének, a Személy és szerepnek is gondolatébresztő volt a borítója, a feledhetetlen zebrás kép, ahol akár fehér, akár fekete az alapszín, mindkettő csak foltos képet ad az egészről. Az Igaz és hamis bűntudat eleji fehér fa és a mögötte lévő fekete is igen árulkodó. Nincs közöttük teljes átfedés, a fehér még megáll a lábán, a sötét elesettebb, megdönthetőbb, és helyzete kétségbeejtőbb. Mintha egészen önálló volna a fától, és megkérdőjelezhetetlenül külön, magányos életet élne, épp ezért valahogy megejtőbb, holott csak árnyék. Valami erős fény hatására tűnt elő ilyen riasztóan erősen, kontúrosan és élesen.

A szerzőről csak annyit tudtam, hogy svájci pszichiáter orvos volt és hogy gondolatait még az 1950-es években vetette papírra. Kicsit megszeppentem, amikor kiderült számomra, hogy a könyvet kollégáinak szánta. Attól tartottam, túl okos, túl szakmai, túlságosan tudományos lesz a szöveg, és nem csak profitálni nem fogok belőle, de még csak érteni sem fogom.

Kellemes csalódásként ért, milyen egyszerűen és tisztán fogalmaz. Milyen nyugodt tempóban és mennyire gyakorlatiasan vezet végig – megélt hite és orvosi gyakorlata közben szerzett tapasztalatokból – szép rendbe szedett gondolatain. Magam is meglepődtem, ahogy az elfogadott küszködő embertől eljuttat egészen a mások segítésére is alkalmas és kész munkatárs szerepéig.

Tournier szembesít ugyan vádaskodó és védekező hajlamommal, könnyen ítélkező, de elfogadásra sóvárgó valómmal, ám ez a szembesítés nem felülről, hanem mellőlem szól hozzám. Felszabadító, hogy nem elítél, inkább csak a diagnózist állítja fel úgy, hogy ő is ott ül mellettem a fertőzöttek között.

Jó, hogy ebből az állapotból tovább is kísér. Isten világosságát szemlélve éles árnyékként rajzolódik ki a felszín alatt rejtegetett valódi szemét. Emberlétem tökéletlensége, így-úgy álcázni próbált sebzettsége és érdessége. És a legjobb, hogy olyan egyértelműen és természetesen döbbenünk rá, hogy mindezzel már nem vagyunk egyedül. Hogy ott van mellettünk mindebben Jézus is.

A kislányom két-három éves korában félt az árnyékától. Az utcán hol elől nőtt nagyra az a formátlan fekete valami, hol mögé szökött, mintha üldözné. Nem bírt szabadulni tőle, hiába menekült, előbb-utóbb újra megpillantotta. Akkor kitaláltam azt a játékot, hogy bújjon vissza a pocakomba, ahonnan érkezett. Egészen hozzám simult, tényleg úgy néztem ki, mint amikor kismamaként még belül hordoztam őt a szívem alatt. Így lépegettünk egy darabig, ő szorosan odabújva. Az árnyék ugyanúgy nőtt és vándorolt, de már nem az övé, hanem az enyém volt, elvesztette félelmetes voltát. Egy idő után egészen is megnyugodott a kicsi lány. Felnézett rám és elmosolyodott: „Megszületek.”- mondta és előbújt az árnyékomból. Azóta biztonságban érzi magát, nem tart az árnyékoktól.

Valami ilyet éltem át én is. Ki tudja, hányadszor – rácsodálkozhattam Isten tökéletes, feltétel nélküli végtelen szeretetére. Valahogy újra meg újra eltorzul bennem ez a kép. Keresgélem az apró betűs részeket, a feltételeket, amiknek majd mégsem tudok eleget tenni és akkor rám nem is érvényes a kegyelem. Nem vagyok elég aktív, valami titkos bűnt rejtőzik a mélyben, furcsa érzések tekeregnek körül, mint a kígyók, és újra azt gondolom, hogy van valami, ami elválaszthat Isten szeretetétől, bármennyire is szeretnék hozzá tartozni. Olvasás közben a tökéletes reformációt, a visszatalálás örömét élhettem át megint. Igazi személyes találkozás élmény ez, Isten ölelő karjában megnyugodni.

Jó, hogy még ezzel sem maradtam egyedül. A könyv tovább indít: munkatársnak hív. Ahogy a Biblia lapjain elég jó volt Jézusnak a halász, a vámszedő és a zelóta tanítvány, és Szentlelke által fel tudta őket használni a megbocsátásra és szeretetre szomjazó emberek elérésére, úgy ma is elfogad, sőt felfogad engem is ugyanerre. Lehetek munkatársa, jó-hír vivő szolgája Istennek. Útitársa azoknak, akik a környezetemben élnek. A kereső, sóvárgó embereknek, akikkel együtt haladva eljuthatunk az elfogadás és megbocsátás, a szeretet és megbékélés forrásához, a szerető Istenhez. És bátran biztathatom őket, mert már tudom, hogy nincs apró betűs rész.

Füller Tímea

Kapcsolódó termék

-20%
Paul Tournier:

Igaz és hamis bűntudat

Mit jelent pontosan a valódi és a hamis bűntudat? Netán azt, hogy bűnösnek érezhetjük magunkat anélkül, hogy valóban azok lennénk? Esetleg, hogy bűnösek vagyunk, anélkül hogy éreznénk vagy tudnánk róla? De akkor milyen viszony áll fenn a bűn valósága és a bűntudat érzése között?Milyen ismérvek szerint mondhatjuk, hogy az, aki bűntudatot érez, valóban bűnös, vagy épp ellenkezőleg? Hogyan szabadulhatunk meg a másoktól való félelemtől, mely terméketlenné tesz és meggátol bennünket abban, hogy megteremjük azokat a gyümölcsöket, amelyekre elhívást kaptunk?

Részletes adatlap »3 200 Ft 2 560 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

harmat írása | 2015. november 19.

Az 5 szeretetnyelv: Kamaszokra hangolva

Ha hamis hegedűszót hallunk, érdemes elgondolkoznunk, hogy a zenész tehetségével, vagy a hegedű hangolásával van-e baj. Rosszul hangolt hangszerrel szinte lehetetlen nem disszonáns zenét játszani.

Elolvasom »

Szikszai Szabolcs írása | 2016. január 19.

Az egyház mi vagyunk!

Isten országa nélkül nincsen egyház. Az egyház valami önmagánál nagyobbnak az erejében él, és valami önmagánál nagyobb felé törekszik. Ha becsukódnak az Isten országára nyíló ablakok, sötétség borul a gyülekezetre és sötétté válik a levegő. Ha kitárulnak az Isten országára néző ablakok, Isten életadó lehelete és világossága új reménnyel tölti el a gyülekezetet. Elolvasom »

harmat írása | 2015. október 06.

Az 5 szeretetnyelv: Kamaszokra hangolva

Sohasem volt izgalmasabb és nehezebb feladat kamasznak lenni és kamaszt nevelni, mint napjainkban, a globális társadalom új távlatai és veszélyei közepette. A világ nagyot változott, de – minden látszat ellenére – továbbra is a szülők lehetnek a legnagyobb hatással kamasz gyermekeik életére. Ehhez pedig mindössze azt a szeretet-nyelvet kell megtanulni, melyet a tinédzser legjobban megért.

Elolvasom »

harmat írása | 2015. október 06.

Míg arcunk nem lesz

Felnőtteknek szóló regény C.S. Lewis angol írónak, Tolkien barátjának, a világhírű Narnia sorozat szerzőjének tollából. Kortalan mítosz két hercegnőről, a szépségről és a csúfságról, a szent és a profán szeretet küzdelméről, a látható és a láthatatlan valóságról.

Elolvasom »

harmat írása | 2016. november 21.

Esti mesélő könyv – Állatos mesélő könyv

Erre a két mesekönyvere egész rövid idő alatt lecsaptam: amikor megláttam a borítókat, azonnal! A gyönyörűséges képek elvarázsoltak, és amikor kinyitottam a könyveket, a mesék tovább segítették ezt a varázslatos utazásomat.
A mesék elfeledtették az aktuális gondjaimat, olvasásukkor visszacsöppenek abba a világba, ahova a legtöbb felnőtt már nem képes visszatérni.
Elolvasom »

harmat írása | 2017. december 13.

Az örömhírről…

Egy hegyekkel körülölelt völgy, amit elárasztott a víz, benne egy templom. Csak a tornya látszik ki, a napfelkelte fényében mégis átragyog ablakain egy kis világosság. Süllyedőben, de tündökölve. Megmagyarázhatatlan, hogy honnan, mégis van egy csipetnyi remény ebben a képben.

Ez köszönt Philip Yancey új kötetének címlapján, amit korábbi könyvei után hatalmas várakozással vettem kezembe. Hatalmas műveltsége és széles látóköre, provokáló, továbblépni késztető írásai mindig nagy benyomást tettek rám. Kényelmes, olykor ellaposodó, újra meg újra állóvízzé terülő kereszténységemet mindig inspirálják kemény, de józan szavai, és olyankor elindul bennem valami. Egy kis patak utat tör és a tespedő langyos tóból éltető víz zúdul alá – mindig a mélybe igyekszik, lefelé, ahol nagy szükség van rá.

Ez a könyv is ezt teszi az olvasóval. Bár mélyre vág és fájdalmasan világít rá az egyház és a keresztények hibáira, vigasztalást is ad. Semmi más reményünk nincs, csak az, hogy Isten az ő nagyságával és szeretetével mellettünk áll. Népe hol üldöz, hol üldözött, hol gyűlöl, hol gyűlölik, tévedett, hibázott, eltért, de a nagy korrigáló nem adta fel. Már Jézus is azokból tudott tanítványokat válogatni, akik voltak: halászokból, vámszedőkből, zelótákból, forrófejű és ingatag, szónoklatban és tanításban nem éppen tapasztalt emberekből. És ő rábólintott erre.

Yancey_Hova_tunt_az_oromhirblogkepAz egyház ma is törékeny, sérülékeny, meg-megtántorodó emberekből áll. Hol elfáradunk, hol Isten elé futkosunk és nélküle próbálunk megoldásokat kreálni. Ha valamit megértettünk, ahhoz körömszakadtáig ragaszkodunk, akár egymásnak esve is miatta. Apróságokon vitázunk, miközben az Úrtól kapott küldetésünket elhanyagoljuk. Szakadások és hibák vannak, de Isten hűségesen velünk jár, és velünk együtt munkálkodik. Semmilyen más magyarázat nem lehetne rá, hogy még egyáltalán létezik a kereszténység.

Hogy van-e szomjúság Isten után, az nem is kérdés. Soha ennyiféle szellemi irányzat nem létezett – és kínált „biztos” és „gyors” megoldásokat -, mint éppen mostanság. Hogy örömhír, jóhír-e az evangélium ma az embereknek? Mielőtt elborulna a tekintetünk, látnunk kell, hogy szinte mindig is örökös körforgás volt a történelem folyamán a hithez való viszonyban. Hol ébredés, hol növekedés, hol tendálás, hol hanyatlás szakaszát éljük, ami után a szomjúság foka ismét megérleli az emberi szíveket egy újabb ébredésre és növekedésre. A világ különböző részein ma más és más fázisát éli a kereszténység.

Egy biztos, a szavak kevesek a jó hír továbbadására. A tettek beszédesebbek és a cselekvő egyház mindig megerősödik. Maga frissül fel, újul meg először, így hatást gyakorolhat környezetére is. Aktivistaként, zarándokként vagy művészként megélve hitünket Isten kezét fogva egyensúlyozunk a keskeny úton, meg-megbillenve a büszkeség és s kétségbeesés két szélsősége felé. Ám igazi erőnk Jézus Krisztus, a biztos kőszikla, akire az egyház felépült.

Philip Yancey új könyve gondolkodásra, önvizsgálatra és továbblépésre késztet. Igazi reformációra, megújulásra, ami már puszta jelenlétével „fertőzi meg” a világot, azzal, amire a legnagyobb szüksége van: az örömhírrel.

Füller Tímea

Még több könyvajánló blog » Ismerje meg a Harmat kiadó bloggereit »