Kiszállítási információk Magunkról Kapcsolat

Ahol nincs apróbetűs rész

Czap Villő írása | 2018. január 02. A blogger további írásai »

 

A honlapon akadtam rá Tournier: Igaz és hamis bűntudat című könyvére. Előző kötetének, a Személy és szerepnek is gondolatébresztő volt a borítója, a feledhetetlen zebrás kép, ahol akár fehér, akár fekete az alapszín, mindkettő csak foltos képet ad az egészről. Az Igaz és hamis bűntudat eleji fehér fa és a mögötte lévő fekete is igen árulkodó. Nincs közöttük teljes átfedés, a fehér még megáll a lábán, a sötét elesettebb, megdönthetőbb, és helyzete kétségbeejtőbb. Mintha egészen önálló volna a fától, és megkérdőjelezhetetlenül külön, magányos életet élne, épp ezért valahogy megejtőbb, holott csak árnyék. Valami erős fény hatására tűnt elő ilyen riasztóan erősen, kontúrosan és élesen.

A szerzőről csak annyit tudtam, hogy svájci pszichiáter orvos volt és hogy gondolatait még az 1950-es években vetette papírra. Kicsit megszeppentem, amikor kiderült számomra, hogy a könyvet kollégáinak szánta. Attól tartottam, túl okos, túl szakmai, túlságosan tudományos lesz a szöveg, és nem csak profitálni nem fogok belőle, de még csak érteni sem fogom.

Kellemes csalódásként ért, milyen egyszerűen és tisztán fogalmaz. Milyen nyugodt tempóban és mennyire gyakorlatiasan vezet végig – megélt hite és orvosi gyakorlata közben szerzett tapasztalatokból – szép rendbe szedett gondolatain. Magam is meglepődtem, ahogy az elfogadott küszködő embertől eljuttat egészen a mások segítésére is alkalmas és kész munkatárs szerepéig.

Tournier szembesít ugyan vádaskodó és védekező hajlamommal, könnyen ítélkező, de elfogadásra sóvárgó valómmal, ám ez a szembesítés nem felülről, hanem mellőlem szól hozzám. Felszabadító, hogy nem elítél, inkább csak a diagnózist állítja fel úgy, hogy ő is ott ül mellettem a fertőzöttek között.

Jó, hogy ebből az állapotból tovább is kísér. Isten világosságát szemlélve éles árnyékként rajzolódik ki a felszín alatt rejtegetett valódi szemét. Emberlétem tökéletlensége, így-úgy álcázni próbált sebzettsége és érdessége. És a legjobb, hogy olyan egyértelműen és természetesen döbbenünk rá, hogy mindezzel már nem vagyunk egyedül. Hogy ott van mellettünk mindebben Jézus is.

A kislányom két-három éves korában félt az árnyékától. Az utcán hol elől nőtt nagyra az a formátlan fekete valami, hol mögé szökött, mintha üldözné. Nem bírt szabadulni tőle, hiába menekült, előbb-utóbb újra megpillantotta. Akkor kitaláltam azt a játékot, hogy bújjon vissza a pocakomba, ahonnan érkezett. Egészen hozzám simult, tényleg úgy néztem ki, mint amikor kismamaként még belül hordoztam őt a szívem alatt. Így lépegettünk egy darabig, ő szorosan odabújva. Az árnyék ugyanúgy nőtt és vándorolt, de már nem az övé, hanem az enyém volt, elvesztette félelmetes voltát. Egy idő után egészen is megnyugodott a kicsi lány. Felnézett rám és elmosolyodott: „Megszületek.”- mondta és előbújt az árnyékomból. Azóta biztonságban érzi magát, nem tart az árnyékoktól.

Valami ilyet éltem át én is. Ki tudja, hányadszor – rácsodálkozhattam Isten tökéletes, feltétel nélküli végtelen szeretetére. Valahogy újra meg újra eltorzul bennem ez a kép. Keresgélem az apró betűs részeket, a feltételeket, amiknek majd mégsem tudok eleget tenni és akkor rám nem is érvényes a kegyelem. Nem vagyok elég aktív, valami titkos bűnt rejtőzik a mélyben, furcsa érzések tekeregnek körül, mint a kígyók, és újra azt gondolom, hogy van valami, ami elválaszthat Isten szeretetétől, bármennyire is szeretnék hozzá tartozni. Olvasás közben a tökéletes reformációt, a visszatalálás örömét élhettem át megint. Igazi személyes találkozás élmény ez, Isten ölelő karjában megnyugodni.

Jó, hogy még ezzel sem maradtam egyedül. A könyv tovább indít: munkatársnak hív. Ahogy a Biblia lapjain elég jó volt Jézusnak a halász, a vámszedő és a zelóta tanítvány, és Szentlelke által fel tudta őket használni a megbocsátásra és szeretetre szomjazó emberek elérésére, úgy ma is elfogad, sőt felfogad engem is ugyanerre. Lehetek munkatársa, jó-hír vivő szolgája Istennek. Útitársa azoknak, akik a környezetemben élnek. A kereső, sóvárgó embereknek, akikkel együtt haladva eljuthatunk az elfogadás és megbocsátás, a szeretet és megbékélés forrásához, a szerető Istenhez. És bátran biztathatom őket, mert már tudom, hogy nincs apró betűs rész.

Füller Tímea

Kapcsolódó termék

-20%
Paul Tournier:

Igaz és hamis bűntudat

Mit jelent pontosan a valódi és a hamis bűntudat? Netán azt, hogy bűnösnek érezhetjük magunkat anélkül, hogy valóban azok lennénk? Esetleg, hogy bűnösek vagyunk, anélkül hogy éreznénk vagy tudnánk róla? De akkor milyen viszony áll fenn a bűn valósága és a bűntudat érzése között?Milyen ismérvek szerint mondhatjuk, hogy az, aki bűntudatot érez, valóban bűnös, vagy épp ellenkezőleg? Hogyan szabadulhatunk meg a másoktól való félelemtől, mely terméketlenné tesz és meggátol bennünket abban, hogy megteremjük azokat a gyümölcsöket, amelyekre elhívást kaptunk?

Részletes adatlap »3 200 Ft 2 560 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

harmat írása | 2016. november 09.

A felnőttvilág kicsiben

Ha anyukák között felvetődik a kérdés: „Hová menjünk Pesten a gyerekekkel, ha rossz idő van?”, a válaszok között biztosan ott lesz: „A Minipoliszba!” Nem szeretném reklámozni a létesítményt, de tény, hogy az ötlet remek: a felnőttvilág – kicsiben.
Nemrég mi is eljutottunk a gyerekekkel (rossz idő volt, és ezt az ötletet hallottuk), és tulajdonképpen nem is csalódtunk: a négyévesünk lankadatlan érdeklődéssel járta be a terepet, részt vett mindenben, amiben lehetett, kipróbált, megmozgatott minden kipróbálhatót és megmozgathatót. Lámpaláz nélkül szólózott a színpadon (természetesen a Jégvarázst), lelkesen sütötte nekem a pizzát, és bevásárláskor megvett mindent, ami akciós (nem tudom, honnan tanulta…). Az egyéves inkább csak nézelődött, bár néhány dologba ő is belekóstolt (szó szerint). A kilencévest már csak a tűzoltószimulátor kötötte le, a tizenegy éves meg már akkor a kijáratot kereste, amikor bejöttünk.
Elolvasom »

harmat írása | 2016. október 17.

Ismertetőjelük a szeretet

Mit tehetünk keresztényként, hogy felfigyeljenek ránk az emberek? Persze pozitív érdeklődéssel. Rendezzünk különleges programokat? Árasszuk el Krisztusról és az evangéliumról szóló szórólapokkal az utca emberét? Vegyük meg a tévécsatornákat? Törjünk az internetes tartalmak feletti uralomra? A mi templomunk legyen a legmagasabb és legkülönlegesebb épület a környéken? Nyerjük meg a celebeket vagy a legfőbb politikusokat a hitnek? Alapítsunk egy mindenkit lehengerlő zenei formációt?
Elolvasom »

harmat írása | 2017. február 11.

Francine Rivers: Skarlátvörös fonal

Francine Riversnek minden könyve nagyon jó! Ez a könyv sem kivétel, nagyon sajnáltam, amikor a végére értem. Olyan sorsok és olyan emberek szerepelnek a könyv lapjain, melyek elgondolkodtatják az embert.

Figyelek én a házastársam valós igényeire, vagy önző módon csak magamra gondolok?
Elolvasom »

harmat írása | 2017. november 14.

Meghívó Ellis Potter életrajzi kötetének bemutatójára

A Harmat Kiadó tisztelettel meghívja Meredek görbén Istenhez – Ellis Potterrel beszélget Izsák Norbert című életrajzi kötetének bemutatójára. Elolvasom »

harmat írása | 2015. november 18.

50 bizonyíték a Biblia mellett – Újszövetség

A színes fotókkal illusztrált leporellók az Ó-, illetve az Újszövetség iratainak hitelességét alátámasztó régészeti felfedezéseket mutatják be könnyen áttekinthető, táblázatos formában. A táblázatok a bibliai események időrendi sorrendjében ismertetik a régészeti leleteket és jelentőségüket.

Elolvasom »

írása | 2016. január 19.

Kedves Ürömvölgyi öcsém!

„Mély rosszallással olvasom, hogy védenced hívő kereszténnyé lett. […] Kétségbeesésre még semmi ok. Százával hódítottuk mi vissza a „megtérteket”, akik ma már teljes biztonságban vannak nálunk, miután rövid ideig az Ellenség táborában tartózkodtak.” Elolvasom »

Még több könyvajánló blog » Ismerje meg a Harmat kiadó bloggereit »