Kiszállítási információk Magunkról Kapcsolat

Ami a csend mögött van

Czap Villő írása | 2018. június 05. A blogger további írásai »

,,Mindannyian félünk. Van, aki jobban, van, aki kevésbé. Bátorság kell ahhoz, hogy beismerjük.”

Minden fiatal életében eljön az a pont, ami fenekestül felfordítja az addigi életét: lehet ez egy új iskola, egy trauma vagy egy új arc megismerése.

Stella – a lány, aki mindig a Broadwayről álmodott – többé nem tud énekelni egy szörnyű baleset borzalmas következményeként. Elúszott minden, amit valaha biztosnak gondolt, az iskolai főszerep, a család, a barátok, egyszóval minden széthullt a hangok nélküli világban. 

Azonban minden rosszban van valami jó, tartja a mondás, és ez itt is igaz, hiszen a csendben ismeri meg Haydent, aki már átélte a hangok nélküli világot. Egy csodálatos történet az útkeresésről, a hitről és a szerelem erejéről. Tizenhét nap mindent megváltoztat az életükben, és talán mi is másként tekintünk majd az olvasás után a zenére és a csendre, és a némán álldogáló, magányos fiúra az iskolai zűrzavar közepén. Lehetséges, hogy ez a könyv megváltoztat kapcsolatokat, mert senki sem olyan egyszerű, hogy skatulyába zárjuk. Hayden sem véletlenül volt olyan, amilyen, sokkal nagyobb fájdalmakat takart azzal, hogy nem szólalt meg évekig. Az a kérdés csak, hogy bátrak vagyunk-e cselekedni, vagy érzelem nélkül sodródunk csak.

Antal Csenge

 

Lapozzon bele

Kapcsolódó termék

-20%
Deborah Lytton:

Csend

A tizenöt éves Stellának minden esélye megvan arra, hogy egyszer teljesüljön leghőbb vágya: a Broadwayn fellépve megmutathassa tehetségét a világ előtt. Egy tragikus baleset következtében azonban egyik napról a másikra elveszíti hallását. 

Az orvosi beavatkozás előtt tizenhét napot kell ebben a „csendbuborékban” töltenie, miközben egyedül – a beszédhibája miatt lassan, dadogva beszélő – Hayden szájáról képes olvasni. A fiú mindent megtesz azért, hogy megmutassa neki: miként fedezheti fel önmagát és a körülötte lévő világ csodáit hangok nélkül is...

Részletes adatlap »2 900 Ft 2 320 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

harmat írása | 2016. július 15.

Megbocsátani fiam gyilkosának?

Valószínűleg bárki hallja vagy olvassa ezt a történetet, egy idő után ugyanaz a kérdés merül fel benne: hol van ilyenkor Isten.

Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?” Jézus így válaszolt: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.” /Máté evangéliuma 18. fejezet, 21–22. vers/

Dianne B. Collard misszionárius a napokban több magyarországi településre is ellátogatott, hogy személyes történetén keresztül – egy-egy előadás és beszélgetés során – bátorítsa a hallgatóságot. Nemrégiben jelent meg ugyanis Úgy döntöttem, megbocsátok… fiam gyilkosának című könyve magyarul is a Harmat Kiadó gondozásában, amely hosszú és rögös lelki úton vezeti végig olvasóit. A szerző a Budapesti Keresztény Könyvtárban szeptember 25-én tartott előadást, ahol családias hangulatban mesélt arról, miért látott íráshoz.

Elolvasom »

Czap Villő írása | 2018. június 25.

Lelki utazás Adrian Plass-szal – Ezüst nyírfák könyvbemutató

 „A kérdések utak. A válaszok csak eltorlaszolják őket. Azt hiszem, igazából jobban szeretem a kérdéseket.” Elolvasom »

Czap Villő írása | 2018. január 02.

Ahol nincs apróbetűs rész

 

A honlapon akadtam rá Tournier: Igaz és hamis bűntudat című könyvére. Előző kötetének, a Személy és szerepnek is gondolatébresztő volt a borítója, a feledhetetlen zebrás kép, ahol akár fehér, akár fekete az alapszín, mindkettő csak foltos képet ad az egészről. Az Igaz és hamis bűntudat eleji fehér fa és a mögötte lévő fekete is igen árulkodó. Nincs közöttük teljes átfedés, a fehér még megáll a lábán, a sötét elesettebb, megdönthetőbb, és helyzete kétségbeejtőbb. Mintha egészen önálló volna a fától, és megkérdőjelezhetetlenül külön, magányos életet élne, épp ezért valahogy megejtőbb, holott csak árnyék. Valami erős fény hatására tűnt elő ilyen riasztóan erősen, kontúrosan és élesen.

A szerzőről csak annyit tudtam, hogy svájci pszichiáter orvos volt és hogy gondolatait még az 1950-es években vetette papírra. Kicsit megszeppentem, amikor kiderült számomra, hogy a könyvet kollégáinak szánta. Attól tartottam, túl okos, túl szakmai, túlságosan tudományos lesz a szöveg, és nem csak profitálni nem fogok belőle, de még csak érteni sem fogom.

Kellemes csalódásként ért, milyen egyszerűen és tisztán fogalmaz. Milyen nyugodt tempóban és mennyire gyakorlatiasan vezet végig – megélt hite és orvosi gyakorlata közben szerzett tapasztalatokból – szép rendbe szedett gondolatain. Magam is meglepődtem, ahogy az elfogadott küszködő embertől eljuttat egészen a mások segítésére is alkalmas és kész munkatárs szerepéig.

Tournier szembesít ugyan vádaskodó és védekező hajlamommal, könnyen ítélkező, de elfogadásra sóvárgó valómmal, ám ez a szembesítés nem felülről, hanem mellőlem szól hozzám. Felszabadító, hogy nem elítél, inkább csak a diagnózist állítja fel úgy, hogy ő is ott ül mellettem a fertőzöttek között.

Jó, hogy ebből az állapotból tovább is kísér. Isten világosságát szemlélve éles árnyékként rajzolódik ki a felszín alatt rejtegetett valódi szemét. Emberlétem tökéletlensége, így-úgy álcázni próbált sebzettsége és érdessége. És a legjobb, hogy olyan egyértelműen és természetesen döbbenünk rá, hogy mindezzel már nem vagyunk egyedül. Hogy ott van mellettünk mindebben Jézus is.

A kislányom két-három éves korában félt az árnyékától. Az utcán hol elől nőtt nagyra az a formátlan fekete valami, hol mögé szökött, mintha üldözné. Nem bírt szabadulni tőle, hiába menekült, előbb-utóbb újra megpillantotta. Akkor kitaláltam azt a játékot, hogy bújjon vissza a pocakomba, ahonnan érkezett. Egészen hozzám simult, tényleg úgy néztem ki, mint amikor kismamaként még belül hordoztam őt a szívem alatt. Így lépegettünk egy darabig, ő szorosan odabújva. Az árnyék ugyanúgy nőtt és vándorolt, de már nem az övé, hanem az enyém volt, elvesztette félelmetes voltát. Egy idő után egészen is megnyugodott a kicsi lány. Felnézett rám és elmosolyodott: „Megszületek.”- mondta és előbújt az árnyékomból. Azóta biztonságban érzi magát, nem tart az árnyékoktól.

Valami ilyet éltem át én is. Ki tudja, hányadszor – rácsodálkozhattam Isten tökéletes, feltétel nélküli végtelen szeretetére. Valahogy újra meg újra eltorzul bennem ez a kép. Keresgélem az apró betűs részeket, a feltételeket, amiknek majd mégsem tudok eleget tenni és akkor rám nem is érvényes a kegyelem. Nem vagyok elég aktív, valami titkos bűnt rejtőzik a mélyben, furcsa érzések tekeregnek körül, mint a kígyók, és újra azt gondolom, hogy van valami, ami elválaszthat Isten szeretetétől, bármennyire is szeretnék hozzá tartozni. Olvasás közben a tökéletes reformációt, a visszatalálás örömét élhettem át megint. Igazi személyes találkozás élmény ez, Isten ölelő karjában megnyugodni.

Jó, hogy még ezzel sem maradtam egyedül. A könyv tovább indít: munkatársnak hív. Ahogy a Biblia lapjain elég jó volt Jézusnak a halász, a vámszedő és a zelóta tanítvány, és Szentlelke által fel tudta őket használni a megbocsátásra és szeretetre szomjazó emberek elérésére, úgy ma is elfogad, sőt felfogad engem is ugyanerre. Lehetek munkatársa, jó-hír vivő szolgája Istennek. Útitársa azoknak, akik a környezetemben élnek. A kereső, sóvárgó embereknek, akikkel együtt haladva eljuthatunk az elfogadás és megbocsátás, a szeretet és megbékélés forrásához, a szerető Istenhez. És bátran biztathatom őket, mert már tudom, hogy nincs apró betűs rész.

Füller Tímea

harmat írása | 2016. július 29.

Meghökkentően evangelikál kegyelem

Tegnap éjszaka a végére értem Philip Yancey (ejtsd: Filip Jenszí) Meghökkentő kegyelem című könyvének. Bár néhány kritikai észrevételt fogok majd említeni, ami persze alapjaiban határozza meg a könyvet, mégis azt kell, hogy mondjam, hogy fenomenális élmény volt olvasni. Ha csak teheted, és ha képes vagy elolvasni háromszáz oldalnyi keresztény gondolatot, akkor tedd meg. Ne halj meg úgy, hogy nem olvastad ezt a könyvet.

Elolvasom »

harmat írása | 2016. október 18.

Bibliai kézikönyv gyerekeknek

Mondhatnánk azt, hogy ez a bibliai kézikönyv egy jó tankönyv. A kötet szerkezete, a szöveg hangvétele, a szemléletes illusztrációk, az ismétlődő „rovatok” – Gyakori kérdések, Figyeld meg, Áttekintés, Nézz utána – mind alátámasztják ezt. De ha azt mondjuk, jó tankönyv, keveset mondtunk.

A bevezetőben a szerzők úgy fogalmaznak, hogy a kötet segítségével úgy láthatjuk a Bibliát, mint repülőből az alattunk elterülő tájat. Nekem Somogyi Győző A nagy térkép című műve jut eszembe róla: a művész a 70-es években bejárta szinte az egész Kárpát-medencét, vázlatokat készítve épületekről, viseletekről, majd elkészítette a nagy térképet, amely könyv formátumban is hozzáférhető, de nyilván kiteregetve az igazi – ha az embernek van megfelelő méretű üres fala. A Bibliai kézikönyv gyerekeknek „kiteregeti”, összerakja a Bibliát, ami önmagában sem „csak” egy könyv, hanem, igen, inkább táj, vagy pontosabban hátország, lelki, szellemi, hitéleti szempontból egyaránt.
Elolvasom »

harmat írása | 2015. október 06.

A házasságról – illúziók és félelmek helyett kiteljesedés

Hogyan lehetne lemondani a harmonikus házasság kedvéért a társadalom olyan kitüntetett alapértékeiről, mint az egyéni szabadság, az autonómia és az önmegvalósítás? Hagyjunk fel minden idealista elképzeléssel (leendő) párunkkal kapcsolatban? Tényleg nem létezik a „tökéletes lelki társ”?

Elolvasom »

Még több könyvajánló blog » Ismerje meg a Harmat kiadó bloggereit »