Kiszállítási információk Magunkról Kapcsolat

Bizalommal a jövő felé

harmat írása | 2017. október 10. A blogger további írásai »

Bizalommal a jövő felé – a múlt emlékeire támaszkodva

 Sokat tudunk ma már a gyerekkorunk, a múltunk személyiségalakító erejéről. Foglalkozunk vele, keressük jelenbeli konfliktusaink és küzdelmeink gyökereit a múltunkban, olvasunk segítő könyveket, hallgatunk pszichológai előadásokat – és elmerülünk annak boncolgatásában: hogyan is lettünk azzá, akik most vagyunk. Csakhogy felfedezéseink mintha nem mindig vinnének előbbre. Mintha gyógyulás helyett sokszor csak nehezteléshez és megkeseredéshez vezetnének. „Apámnak nem így kellett volna…!” „Miért nem látták, hogy másra van szükségem?” „Milyen másképp alakult volna minden, ha akkor, ott…” Babusgatjuk a bennünk rejlő kisgyermeket, de megrekedünk nála. A sebzettségünk válik identitásunkká, és nem tudunk valóban felnőttként haladni előre.

 

Tapolyai Emőke könyve ebből kíván felrázni.

„Érdemes feltenni magunknak a kérdést – áll az első oldalakon −: miért éri meg a jövőbe vetett hitemet is feláldozva ragaszkodnom a múltam megfoghatatlan igazságához? Van-e mélyebb meggyőződésem a sebzettségemnél? (…) Hajlandó vagyok-e szembenézni a veszteségeimmel? Hajlandó vagyok-e elfogadni őket, felvállalni a felelősséget, és letenni azt, amit nem tudok irányítani?”Tapolyai_Harmóniában_3D

 

 A múlthoz fűződő viszonyunkat illetően perspektívaváltásra bátorít a szerző: dönthetünk a hála mellett.

Nem hallottam volna még a háláról? Nem vésték volna belém fontosságát már gyerekkorom bibliatanítói? Mégis új erővel ragadott magával az, ahogyan a könyv első fejezete elővezeti ennek jelentőségét.

„Feltűnő az Ószövetségben, hogy Isten valahányszor újabb harcra, feladatra indítja Izráelt, előbb a múltra emlékeztet: Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged… − Vajon miért emlegeti annyiszor a múltat? Mert ez az alappillérje a reménységünknek. Mielőtt azt mondaná: menj tovább!, emlékeztet: én voltam az, emlékszel? Én hoztalak ki. Nézd meg, min vezettelek keresztül! Nem változtam. Támaszkodhatsz arra az emlékedre, mert ma is ugyanaz vagyok, és ha én a múltban kihoztalak, akkor a jövőben is veled leszek.”

 

„Sebeim közepette és sebeim ellenére hol láthattam, láthatom meg Isten jelenlétét az életemben?” – hív a kérdés megválaszolására a fejezet utáni reflektáltató kérdéssorozat.

 

Valóban, hol is?

Ha a felhívás a múltbeli hálaokok keresése helyett például a jövőképemre vonatkozna (de az még odébb lesz, az utolsó fejezetben), hamar maga alá gyűrne az aggodalom. Mert ha a jövőbe tekintek, hajlamos vagyok nyugtalankodni: merjünk-e lépni ezen vagy azon a területen; tudjuk-e majd fizetni a hitelt; jó eredményt mond-e majd az orvos, stb.

De ha visszanézek az elmúlt évekre, mintha pikkely hullana le a szememről: lám, Isten akkor is, ott is jelen volt, velem volt! Milliónyi ujjlenyomatát láthatom. És bár ez a világ nem tökéletes, voltak és lesznek is benne akár apróbb bosszúságok, akár mélyebb hiányok és veszteségek, történések, amelyeket nem tudok irányítani − a múltbeli nehézségek sosem abból fakadtak, amelyektől féltem.

Tapolyai_Harmóniában_slider

Ha elfogadom a felhívást, hogy tekintsek vissza, elfog a rácsodálkozás: mintha Isten valamilyen fogyhatatlan türelemmel igyekezne törögetni zord képemet őróla, és fogyhatatlan kegyelemmel igyekezne cáfolni negatív várakozásaimat, arra hívva, hogy reméljek, bízzak őbenne. Mennyi csodát megtapasztalhattam már, mennyi kenyér- és halszaporítást, igazi, bőkezű, tizenkét kosaras ráadással! És néha egészen megdöbbentő, milyen apró részletekbe menően igyekszik kiáltani: itt vagyok, veled vagyok, gondoskodom rólad!

 

„Ha egy kicsit el tudunk feledkezni önmagunkról, és rá tudunk csodálkozni arra, hogy Isten − aki mindent ért és tud, és ura minden részletnek − szeret és megváltott minket: beindul valami elengedés a múltunk, a sebeink felé.”

 

Erre bátorít a szerző. Többek között. De ez csak a kiindulópont. A folytatást lásd a kis könyvecske lapjain. 

Bayer Anna

a könyv felelős szerkesztője

 

 

Lapozzon bele

Kapcsolódó termék

-20%
Tapolyai Emőke:

Harmóniában múltunkkal, jelenünkkel és jövőnkkel

Veszteségeink, negatív tapasztalataink arra tanítanak: hiába reménykedünk egy szebb jövőben. Miben is bízzon az a fiatal, akinek elképzelése sincs egy egészséges párkapcsolatról, mert soha nem látott őszinte kötődést férfi és nő között? Hogyan menjen előre az a pár, akinek az orvosok azt mondták, nem lehet gyerekük? Képes-e a gyászoló elégedetten élni hiányával együtt és annak ellenére? Mibe kapaszkodjon, aki nap mint nap egyfajta „római arénában” érzi magát munkahelye, kapcsolatai vagy házassága miatt?
Múltunk meghatározó része jelenünknek, életünknek − éppúgy, ahogy a jelenhez való viszonyulásunk is meghatározza jövőnket. De hogyan kezeljük múltunkat, hogy felébredhessen bennünk a remény? És mit kezdjünk a jelenünkkel, hogy megragadhassuk a holnapot?

Részletes adatlap »1 980 Ft 1 585 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

harmat írása | 2015. október 07.

A nagy válás

Nem olyan világban élünk, ahol minden út egy nagy kör egy-egy sugarát képezi, és ahol minden út (ha kitartunk rajta) lassan egymáshoz közelít és végül a középpontban találkozik. Sokkal inkább olyan világban élünk, ahol pár mérföld után minden út kettéágazik, és minden ága újra szétágazik, és minden útelágazásnál döntened kell, hogy merre mész tovább.

Elolvasom »

Szikszai Szabolcs írása | 2016. február 25.

Szabadulás a múlt fogságából

Már két éve is van, hogy egy félszeg kezdeményezés folytán kapcsolatba kerültem a Harmat Kiadóval, és az akkor még intenzíven vezetett blogomba az újonnan megjelentetett könyvekről kezdtem ajánlásokat írni. Számomra mindenképpen gyümölcsöző volt ez a kapcsolat, mert egyrészt megkaptam a köteteket ajándékként, másrészt olyan szerzők műveit is elolvastam, akikről addig nemigen hallottam. Így ismerkedtem meg Miroslav Volffal is.
Elolvasom »

Fölkerné Kosztyu Viola írása | 2017. január 06.

Nyerő páros

A napokban újabb útmutatásra találtam Chapmantől a házasélettel és az azzal járó konfliktusokkal kapcsolatban, méghozzá a Nyerő páros című könyvében. Sokban más ez a kis könyvecske, mint amit eddig a párterapeutától olvastam. A korábban általam megismert kötetek központi témája az 5 szeretetnyelv volt, s ezek alkalmazása az élet különböző területein, míg ez nem a szeretetnyelvek köré építkezik, hanem teljesen más perspektívából közelíti meg a lehetséges problémákat, ám mégis úgy, hogy érezhető benne az előzőleg említett téma is.
Elolvasom »

Szikszai Szabolcs írása | 2016. január 19.

Ölés helyett ölelés

Nem egyszerű könyvet választottam elolvasásra. Nem egy könnyed kis gondűző olvasmány. Megszenvedtem vele. Miroslav Volf, horvát nemzetiségű protestáns teológus Ölelés és kirekesztés, Teológiai vizsgálódások az azonosság, a másság és a kirekesztődés tárgykörében című könyvéről van szó. Megpróbálom néhány bennem felvetődő kérdés segítségével leírni, mire számítasz, ha belevágsz. Elolvasom »

harmat írása | 2017. május 27.

Két találkozás Boros Lajossal, az elítéltből lett misszionáriussal

A Harmat Kiadó tisztelettel meghívja Önt az alábbi eseményekre:

A falakon túl – Family-klub est

Hogyan kezdhet új életet az, aki közel 30 évet tölt börtönben? Miként lehet valaki rabként is igazán szabad? Vajon leomolhatnak -e a bennünk és a körülöttünk lévő falak… ?
Beszélgetés Boros Lajossal és feleségével, Olgával

Időpont: 2017. június 9., 18 óra

Helyszín: D18 Kávézó (Dessewffy utca 18., Budapest, 1066)

Elolvasom »

Fölkerné Kosztyu Viola írása | 2017. április 18.

Hogyan szeresselek?

Számtalanszor eszembe jutott már a kérdés, amikor egy problémás viselkedésű gyermekkel találkoztam, hogy mi lehet a megoldás? Hogyan kezeljem, ha bármit mondok, nem hajlandó a feladattal foglalkozni? Mit tegyek, ha csak az elutasítást kapom? Amíg Chapman könyveivel nem találkoztam, ilyen helyzetekben mindig csak bosszankodtam magamban, és arra gondoltam: miért nem képes megnevelni a szülő a gyerekét? Miért nem tudja ez a gyerek, hogy ha valami kötelező, azt meg kell tenni? Igyekeztem játékosan tanítani, figyelemfelkeltően és érdekesen, mégis mindig volt egy-egy tanulóm, aki nem akart nekiállni annak, aminek a többiek szívesen. Tisztában voltam vele, hogy ez nem az ő hibája, viszont azzal nem, hogy mi lehet ennek az egésznek az oka. Chapman – évek múlva – megadta a választ erre a kérdésre: az üres szeretettank!
Elolvasom »

Még több könyvajánló blog » Ismerje meg a Harmat kiadó bloggereit »