Kiszállítási információk Magunkról Kapcsolat

Bizalommal a jövő felé

harmat írása | 2017. október 10. A blogger további írásai »

Bizalommal a jövő felé – a múlt emlékeire támaszkodva

 Sokat tudunk ma már a gyerekkorunk, a múltunk személyiségalakító erejéről. Foglalkozunk vele, keressük jelenbeli konfliktusaink és küzdelmeink gyökereit a múltunkban, olvasunk segítő könyveket, hallgatunk pszichológai előadásokat – és elmerülünk annak boncolgatásában: hogyan is lettünk azzá, akik most vagyunk. Csakhogy felfedezéseink mintha nem mindig vinnének előbbre. Mintha gyógyulás helyett sokszor csak nehezteléshez és megkeseredéshez vezetnének. „Apámnak nem így kellett volna…!” „Miért nem látták, hogy másra van szükségem?” „Milyen másképp alakult volna minden, ha akkor, ott…” Babusgatjuk a bennünk rejlő kisgyermeket, de megrekedünk nála. A sebzettségünk válik identitásunkká, és nem tudunk valóban felnőttként haladni előre.

 

Tapolyai Emőke könyve ebből kíván felrázni.

„Érdemes feltenni magunknak a kérdést – áll az első oldalakon −: miért éri meg a jövőbe vetett hitemet is feláldozva ragaszkodnom a múltam megfoghatatlan igazságához? Van-e mélyebb meggyőződésem a sebzettségemnél? (…) Hajlandó vagyok-e szembenézni a veszteségeimmel? Hajlandó vagyok-e elfogadni őket, felvállalni a felelősséget, és letenni azt, amit nem tudok irányítani?”Tapolyai_Harmóniában_3D

 

 A múlthoz fűződő viszonyunkat illetően perspektívaváltásra bátorít a szerző: dönthetünk a hála mellett.

Nem hallottam volna még a háláról? Nem vésték volna belém fontosságát már gyerekkorom bibliatanítói? Mégis új erővel ragadott magával az, ahogyan a könyv első fejezete elővezeti ennek jelentőségét.

„Feltűnő az Ószövetségben, hogy Isten valahányszor újabb harcra, feladatra indítja Izráelt, előbb a múltra emlékeztet: Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged… − Vajon miért emlegeti annyiszor a múltat? Mert ez az alappillérje a reménységünknek. Mielőtt azt mondaná: menj tovább!, emlékeztet: én voltam az, emlékszel? Én hoztalak ki. Nézd meg, min vezettelek keresztül! Nem változtam. Támaszkodhatsz arra az emlékedre, mert ma is ugyanaz vagyok, és ha én a múltban kihoztalak, akkor a jövőben is veled leszek.”

 

„Sebeim közepette és sebeim ellenére hol láthattam, láthatom meg Isten jelenlétét az életemben?” – hív a kérdés megválaszolására a fejezet utáni reflektáltató kérdéssorozat.

 

Valóban, hol is?

Ha a felhívás a múltbeli hálaokok keresése helyett például a jövőképemre vonatkozna (de az még odébb lesz, az utolsó fejezetben), hamar maga alá gyűrne az aggodalom. Mert ha a jövőbe tekintek, hajlamos vagyok nyugtalankodni: merjünk-e lépni ezen vagy azon a területen; tudjuk-e majd fizetni a hitelt; jó eredményt mond-e majd az orvos, stb.

De ha visszanézek az elmúlt évekre, mintha pikkely hullana le a szememről: lám, Isten akkor is, ott is jelen volt, velem volt! Milliónyi ujjlenyomatát láthatom. És bár ez a világ nem tökéletes, voltak és lesznek is benne akár apróbb bosszúságok, akár mélyebb hiányok és veszteségek, történések, amelyeket nem tudok irányítani − a múltbeli nehézségek sosem abból fakadtak, amelyektől féltem.

Tapolyai_Harmóniában_slider

Ha elfogadom a felhívást, hogy tekintsek vissza, elfog a rácsodálkozás: mintha Isten valamilyen fogyhatatlan türelemmel igyekezne törögetni zord képemet őróla, és fogyhatatlan kegyelemmel igyekezne cáfolni negatív várakozásaimat, arra hívva, hogy reméljek, bízzak őbenne. Mennyi csodát megtapasztalhattam már, mennyi kenyér- és halszaporítást, igazi, bőkezű, tizenkét kosaras ráadással! És néha egészen megdöbbentő, milyen apró részletekbe menően igyekszik kiáltani: itt vagyok, veled vagyok, gondoskodom rólad!

 

„Ha egy kicsit el tudunk feledkezni önmagunkról, és rá tudunk csodálkozni arra, hogy Isten − aki mindent ért és tud, és ura minden részletnek − szeret és megváltott minket: beindul valami elengedés a múltunk, a sebeink felé.”

 

Erre bátorít a szerző. Többek között. De ez csak a kiindulópont. A folytatást lásd a kis könyvecske lapjain. 

Bayer Anna

a könyv felelős szerkesztője

 

 

Lapozzon bele

Kapcsolódó termék

-20%
Tapolyai Emőke:

Harmóniában múltunkkal, jelenünkkel, jövőnkkel

Veszteségeink, negatív tapasztalataink arra tanítanak: hiába reménykedünk egy szebb jövőben. Miben is bízzon az a fiatal, akinek elképzelése sincs egy egészséges párkapcsolatról, mert soha nem látott őszinte kötődést férfi és nő között? Hogyan menjen előre az a pár, akinek az orvosok azt mondták, nem lehet gyerekük? Képes-e a gyászoló elégedetten élni hiányával együtt és annak ellenére? Mibe kapaszkodjon, aki nap mint nap egyfajta „római arénában” érzi magát munkahelye, kapcsolatai vagy házassága miatt?
Múltunk meghatározó része jelenünknek, életünknek − éppúgy, ahogy a jelenhez való viszonyulásunk is meghatározza jövőnket. De hogyan kezeljük múltunkat, hogy felébredhessen bennünk a remény? És mit kezdjünk a jelenünkkel, hogy megragadhassuk a holnapot?

Részletes adatlap »1 980 Ft 1 585 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

harmat írása | 2016. július 28.

Kis keresztény önismeret

Nagy örömmel és várakozással forgatom Timothy Keller könyveit. Inspirálónak és evangéliuminak tartom írásait. Magyarul, – köszönet a Harmat-Koinónia kiadónak – már több könyve is megjelent, többek között a Hit és kételkedés, a Tékozló Isten és két elveszett fia, vagy a Bálványaink. Most a New York-i presbiteriánus lelkész egy rövidebb írását olvastam el, mely Az önmagunkról való megfeledkezés szabadsága címmel jelent meg.

A könyvecske alig ötvenoldalnyi, könnyen elolvasható egy-két óra alatt. Javaslom minden hívő és Istent kereső embernek tanulmányozásra, értékes gondolatokat talál benne.

Elolvasom »

Kalla Szilvi írása | 2018. január 18.

Könyvbemutató: Keserűből édeset – Istennel a kríziseken át

„A válsághelyzetben hozott döntéseknek sorsfordító erejük van.”

A Harmat Kiadó szeretettel meghívja Révész Szilvia Keserűből édeset – Istennel a kríziseken át című könyvének bemutatójára.

A szerzővel Győri Virág, a Family magazin főszerkesztője beszélget.

Időpont: 2018. január 26., péntek 18 óra

Helyszín: a Wesselényi utcai Baptista Gyülekezet és Közösségi Ház előadóterme (1077 Budapest, Wesselényi u. 53.)

 

Keserubol_edes_meghivo_vegleges_elonezo

harmat írása | 2015. október 07.

Leplezetlenül – Támár

„Támár. A név azt jelenti: datolyapálma. Olyan viseli ezt a nevet, aki széppé és kecsessé válhat. A datolyapálma életben marad a sivatagban, és édes, tápláló gyümölcsöt terem, s ez a lány termékeny családból való.

Elolvasom »

harmat írása | 2017. február 11.

Francine Rivers: Skarlátvörös fonal

Francine Riversnek minden könyve nagyon jó! Ez a könyv sem kivétel, nagyon sajnáltam, amikor a végére értem. Olyan sorsok és olyan emberek szerepelnek a könyv lapjain, melyek elgondolkodtatják az embert.

Figyelek én a házastársam valós igényeire, vagy önző módon csak magamra gondolok?
Elolvasom »

írása | 2016. január 19.

Kedves Ürömvölgyi öcsém!

„Mély rosszallással olvasom, hogy védenced hívő kereszténnyé lett. […] Kétségbeesésre még semmi ok. Százával hódítottuk mi vissza a „megtérteket”, akik ma már teljes biztonságban vannak nálunk, miután rövid ideig az Ellenség táborában tartózkodtak.” Elolvasom »

Fölkerné Kosztyu Viola írása | 2017. május 17.

Jó lett volna tudni…

A Chapman nevét ismerő olvasókból az író nevét meghallva – talán nem túlzás – tízből tíz rögtön az 5 szeretetnyelvre asszociál, hiszen a nagynevű pszichológus és párterapeuta legnagyobb és legismertebb munkája ezen szeretetnyelvek elmélete. Nem gondoltam volna, hogy egyszer majd egy olyan könyvet veszek a kezembe, melyben ugyanez az ember a bilire szoktatásról és a csecsemőkori alvás rendszerének kialakításáról ír. Bevallom, a 12 dolog, amit jó lett volna tudni, mielőtt szülők lettünk messzemenően a legjobb szakkönyv a témában, amelyet eddig a kezembe vettem, pedig számtalan hasonló könyvet végigolvastam, amikor az első kislányom megszületett.

Elolvasom »

Még több könyvajánló blog » Ismerje meg a Harmat kiadó bloggereit »