Kiszállítási információk Magunkról Kapcsolat

Férjek és szeretetnyelvek

2016. november 07.

Gary Chapman nevét a legtöbben a szeretetnyelvek kapcsán ismerték meg. Az első könyv, amit tőle olvastam, Az 5 szeretetnyelv – Egymásra hangolva című volt, most pedig Az 5 szeretetnyelv – Férfiaknak is a kezembe akadt. Végigolvastam – bár nem vagyok férfi – és elismerően nyugtáztam, hogy Chapman bizony nagyon ért az emberekhez. Tudtam ezt már eddig is, csak a férjem nem tudott róla.

Amikor a szép lila borítójú könyvet, az előzőleg említettet mutattam neki, és kértem, hogy olvassa el, akkor csak mellébeszélt. Úgy látta, hogy nőknek szól, a színe miatt is, meg egyébként a téma miatt is. Hetekig ostromoltam a kötettel mondván, hogy sokat segítene az élet minden területén: családban, munkahelyen, szülőkkel, sőt, a mi kapcsolatunkat is szebbé tehetnénk, ha jobban ismernénk egymást. Nem értem el vele hatást. Azonban amikor meglátta ezt, a férfiaknak szóló kötetet, neki is felcsillant a szeme. Elmeséltem neki, hogy a férfiaknak szól ez a könyv arról, hogyan tanulhatnak meg jól szeretni, hogyan ismerhetik meg a szeretteiket. Beszéltem neki az öt szeretetnyelvről, ahogyan korábban is, azonban most figyelt is rám.

Sikerélmény! A férjem megismerte végül Chapman gondolatait, egyik este pedig az ajtófélfának dőlve, kezében a könyvvel azt mondta, nem tudja eldönteni, hogy nekem a minőségi idő vagy a szívességek az elsődleges szeretetnyelvem. Erre csupán annyit tudtam mondani, hogy én pedig azt nem tudom eldönteni, hogy neki az elismerő szavak vagy a testi érintés… Úgy döntöttük, mindkettőnknek mindkét elsődleges szeretetnyelvén igyekszünk közeledni egymáshoz. Eddig bevált, a magunk suta módján, de igyekszünk elvonatkoztatni attól, ami nekünk jól esne, és próbálunk inkább arra koncentrálni, ami a másiknak öröm, így talán könnyebb megértetni, mennyire szeretjük egymást. Hálásak vagyunk Chapmannek, hogy segített ebben, s bár eddig is nagy szerepet kapott az életünkben a szeretet, most – ha lehet, – még fontosabb, hogy kimutassuk, mit érzünk.

„Mindenkinek, aki ezen a földön él, minden egyes nap ugyanannyi idő áll rendelkezésére: 24 óra, azaz 1440 perc vagy 86400 másodperc – attól függően, hogy melyik mértékegységet választjuk.
A nap végére minden ember feléli a számára kiutalt vagyont. Az időt nem lehet továbbgörgetni, félretenni vagy tartalékolni. Ha egyszer vége van, vége van.
Az időt nem lehet ellopni, nem lehet átutalni valaki másnak a számlájára. Napjaink során mindannyian ugyanannyi idővel gazdálkodunk. Nem játszhatjuk ki, nem törhetjük fel, nem hamisíthatjuk a rendszerét.
Az időt nem cserélhetjük el, és nem utalhatjuk vissza.
Limitált készlet áll belőle rendelkezésünkre, és óriási rá a kereslet.”

Lapozzon bele

Kapcsolódó termék

-20%
Gary Chapman:

Az 5 szeretetnyelv – Férfiaknak

Gary Chapman bestsellere, az Egymásra hangolva ezúttal kifejezetten férfiaknak szánt kiadásban jelenik meg. A szíve mélyén minden férfi vágyik arra, hogy boldoggá tegye a feleségét, de sokan nem tudják, mit tehetnének ezért. Chapman egyszerű, gyakorlatias és hatékony tanácsainak segítségével könnyen felfedezheti és megtanulhatja felesége szeretetnyelvét. „Miközben ezt teszi, házassága érzelmi klímája javulni kezd, és régóta vágyott változást fog tapasztalni felesége magatartásában. Egyszer csak azon kapja majd magát, hogy újra egy boldog nővel él együtt” – írja a párkapcsolatok szakértője.

Részletes adatlap »2 990 Ft 2 392 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

2016. július 29.

Kim Carpenter – Krickitt Carpenter – Dana Wilkerson: Fogadom

A könyv Kim és a felesége Krickitt Carpenter igaz történetét feldolgozó, nagyon megható és szívfacsaró, vallási alapokra fektetettet romantikus története, melyben az Istenben való hit, a kitartás és a remény jelentős szerepet játszik, vagyis kategóriáját tekintve egy keresztény könyvről van szó.

Kim és Krickitt házassága jelentős akadályokon ment keresztül, míg megtalálták a boldogságukat. Házasságuk elején Krickitt komoly fejsérülést szenvedett egy autóbaleset során, melynek következményeként elveszítette az emlékezetét és a személyiségében is jelentős változások mentek végbe. A felépülése után nem emlékezett a férjére és gyors hangulatváltozásainak köszönhetően gyakran elutasította őt magától egy “utállak” vagy csak egy egyszerű “Hagyjál békén! Azt sem tudom, hogy ki vagy!” felkiáltással. Hosszú és keserves utat kellett bejárniuk, míg újra egymásra találtak és a múlt emlékei helyett az előttük álló jövőre tudtak koncentrálni.

Elolvasom »

2015. november 19.

Az 5 szeretetnyelv: Gyerekekre hangolva

A legtöbb szülő őszintén szereti gyermekét, mégis kevés gyermek érzi szülei feltétel nélküli szeretetét. Mi a magyarázata ennek az ellentmondásnak? Elsősorban az, hogy kevesen tudják meggyőzően – azaz gyermekük számára tapasztalhatóan – kifejezni érzéseiket. A házasság-terapeuta, illetve gyermekpszichiáter szerzőpáros így vall erről:

Elolvasom »

2016. október 18.

Visszhang a sötétségben – szerkesztői ajánló

Sorozatot olvasni egyszerre jelent hatalmas boldogságot és keserédes várakozást. Boldogságot csal ki belőlünk, mert újra és újra elmerülhetünk a szeretett hősök életében, együtt nevethetünk vagy sírhatunk velük, viszont magában hordozza a keserédes várakozást is, hiszen olyan sokat kell aludni a következő kötet megjelenéséig. Ezúttal egy kicsit más nézőpontból tapasztalhattam meg ezt a visszaszámlálást, hiszen – Az oroszlán jele-trilógia első kötete, a Hang a szélben kiadását követően – szerkesztőként már ismertem a folytatást. Az elmúlt hónapok során viszont rengeteg e-mail és telefonhívás érkezett a kiadóba a második kötet megjelenésével kapcsolatban, ami hatalmas motivációt és bátorítást jelentett azokban a pillanatokban, amikor a szerkesztés befejezése olyan távolinak és elérhetetlennek tűnt.

    A Visszhang a sötétségben című könyv megjelenése után úgy érzem, hogy érdemes volt várni a folytatásra, és remélem, hogy senkinek sem fog csalódást okozni. Ezúttal Marcus nyomába szegődhetünk, aki képtelen szabadulni az arénában történt események emlékétől: Hadassa szavainak visszhangja szinte üldözi őt a lelkét körülvevő sötétségben. Végső kétségbeesésében Júdeába hajózik, hogy felkeresse és megátkozza a rabszolgalány Istenét. Ezzel párhuzamosan Julia is elkeseredetten küzd a testét-lelkét emésztő kórral, miközben ráébred, hogy a halál talán nem a legrosszabb dolog, ami egy emberrel történhet. Végül egy különleges, fátylakba burkolt nő szegődik mellé segítőtársul, aki gyengédségével kísértetiesen emlékezteti őt valakire a múltból…
    Bár a történet a Római Birodalom kellős közepébe repíti vissza az olvasókat, mégis örök kérdésekre igyekszik választ adni. Gyönyörűen mutatja be Marcus istenkeresését, ahogy – a kor vallásos elképzeléseiből adódóan – szinte megszállottan igyekszik egy földi, fizikálisan is látható helyen megtalálni Hadassa Istenét. Keresi őt a hegyen, de Isten nincs ott. A szent városban, de ő néma marad. A jeruzsálemi templom romjainál, de továbbra sem fedi fel magát előtte. És akkor egy egyszerű pásztorfiú csendesen megszólítja őt: „Talán a választ, amelyet keresel, nem valami láthatóban és tapinthatóban leled meg.” Milyen egyszerűnek tűnő, mégis nehezen felfogható igazság ez, amely szinte a világ teremtésétől fogva kísérti az emberiséget.
    Bízom benne, hogy a Visszhang a sötétségben beváltja majd az olvasók reményét, hiszen az első oldaltól az utolsóig kellő izgalommal és meglepetéssel tud szolgálni! Ezzel a történettel azonban végleg búcsút intünk Marcusnak és Juliának, a harmadik könyv ugyanis a félelmetes gladiátor, Atretes történetét meséli tovább. Éppen ezért egyetlen tanáccsal szolgálhatok: merüljenek el teljesen a Valerianus testvérek világában!

2017. április 18.

Hogyan szeresselek?

Számtalanszor eszembe jutott már a kérdés, amikor egy problémás viselkedésű gyermekkel találkoztam, hogy mi lehet a megoldás? Hogyan kezeljem, ha bármit mondok, nem hajlandó a feladattal foglalkozni? Mit tegyek, ha csak az elutasítást kapom? Amíg Chapman könyveivel nem találkoztam, ilyen helyzetekben mindig csak bosszankodtam magamban, és arra gondoltam: miért nem képes megnevelni a szülő a gyerekét? Miért nem tudja ez a gyerek, hogy ha valami kötelező, azt meg kell tenni? Igyekeztem játékosan tanítani, figyelemfelkeltően és érdekesen, mégis mindig volt egy-egy tanulóm, aki nem akart nekiállni annak, aminek a többiek szívesen. Tisztában voltam vele, hogy ez nem az ő hibája, viszont azzal nem, hogy mi lehet ennek az egésznek az oka. Chapman – évek múlva – megadta a választ erre a kérdésre: az üres szeretettank!
Elolvasom »

2018. január 02.

Ahol nincs apróbetűs rész

 

A honlapon akadtam rá Tournier: Igaz és hamis bűntudat című könyvére. Előző kötetének, a Személy és szerepnek is gondolatébresztő volt a borítója, a feledhetetlen zebrás kép, ahol akár fehér, akár fekete az alapszín, mindkettő csak foltos képet ad az egészről. Az Igaz és hamis bűntudat eleji fehér fa és a mögötte lévő fekete is igen árulkodó. Nincs közöttük teljes átfedés, a fehér még megáll a lábán, a sötét elesettebb, megdönthetőbb, és helyzete kétségbeejtőbb. Mintha egészen önálló volna a fától, és megkérdőjelezhetetlenül külön, magányos életet élne, épp ezért valahogy megejtőbb, holott csak árnyék. Valami erős fény hatására tűnt elő ilyen riasztóan erősen, kontúrosan és élesen.

A szerzőről csak annyit tudtam, hogy svájci pszichiáter orvos volt és hogy gondolatait még az 1950-es években vetette papírra. Kicsit megszeppentem, amikor kiderült számomra, hogy a könyvet kollégáinak szánta. Attól tartottam, túl okos, túl szakmai, túlságosan tudományos lesz a szöveg, és nem csak profitálni nem fogok belőle, de még csak érteni sem fogom.

Kellemes csalódásként ért, milyen egyszerűen és tisztán fogalmaz. Milyen nyugodt tempóban és mennyire gyakorlatiasan vezet végig – megélt hite és orvosi gyakorlata közben szerzett tapasztalatokból – szép rendbe szedett gondolatain. Magam is meglepődtem, ahogy az elfogadott küszködő embertől eljuttat egészen a mások segítésére is alkalmas és kész munkatárs szerepéig.

Tournier szembesít ugyan vádaskodó és védekező hajlamommal, könnyen ítélkező, de elfogadásra sóvárgó valómmal, ám ez a szembesítés nem felülről, hanem mellőlem szól hozzám. Felszabadító, hogy nem elítél, inkább csak a diagnózist állítja fel úgy, hogy ő is ott ül mellettem a fertőzöttek között.

Jó, hogy ebből az állapotból tovább is kísér. Isten világosságát szemlélve éles árnyékként rajzolódik ki a felszín alatt rejtegetett valódi szemét. Emberlétem tökéletlensége, így-úgy álcázni próbált sebzettsége és érdessége. És a legjobb, hogy olyan egyértelműen és természetesen döbbenünk rá, hogy mindezzel már nem vagyunk egyedül. Hogy ott van mellettünk mindebben Jézus is.

A kislányom két-három éves korában félt az árnyékától. Az utcán hol elől nőtt nagyra az a formátlan fekete valami, hol mögé szökött, mintha üldözné. Nem bírt szabadulni tőle, hiába menekült, előbb-utóbb újra megpillantotta. Akkor kitaláltam azt a játékot, hogy bújjon vissza a pocakomba, ahonnan érkezett. Egészen hozzám simult, tényleg úgy néztem ki, mint amikor kismamaként még belül hordoztam őt a szívem alatt. Így lépegettünk egy darabig, ő szorosan odabújva. Az árnyék ugyanúgy nőtt és vándorolt, de már nem az övé, hanem az enyém volt, elvesztette félelmetes voltát. Egy idő után egészen is megnyugodott a kicsi lány. Felnézett rám és elmosolyodott: „Megszületek.”- mondta és előbújt az árnyékomból. Azóta biztonságban érzi magát, nem tart az árnyékoktól.

Valami ilyet éltem át én is. Ki tudja, hányadszor – rácsodálkozhattam Isten tökéletes, feltétel nélküli végtelen szeretetére. Valahogy újra meg újra eltorzul bennem ez a kép. Keresgélem az apró betűs részeket, a feltételeket, amiknek majd mégsem tudok eleget tenni és akkor rám nem is érvényes a kegyelem. Nem vagyok elég aktív, valami titkos bűnt rejtőzik a mélyben, furcsa érzések tekeregnek körül, mint a kígyók, és újra azt gondolom, hogy van valami, ami elválaszthat Isten szeretetétől, bármennyire is szeretnék hozzá tartozni. Olvasás közben a tökéletes reformációt, a visszatalálás örömét élhettem át megint. Igazi személyes találkozás élmény ez, Isten ölelő karjában megnyugodni.

Jó, hogy még ezzel sem maradtam egyedül. A könyv tovább indít: munkatársnak hív. Ahogy a Biblia lapjain elég jó volt Jézusnak a halász, a vámszedő és a zelóta tanítvány, és Szentlelke által fel tudta őket használni a megbocsátásra és szeretetre szomjazó emberek elérésére, úgy ma is elfogad, sőt felfogad engem is ugyanerre. Lehetek munkatársa, jó-hír vivő szolgája Istennek. Útitársa azoknak, akik a környezetemben élnek. A kereső, sóvárgó embereknek, akikkel együtt haladva eljuthatunk az elfogadás és megbocsátás, a szeretet és megbékélés forrásához, a szerető Istenhez. És bátran biztathatom őket, mert már tudom, hogy nincs apró betűs rész.

Füller Tímea

2015. november 22.

CikCakk foglalkoztató 1. – Az én világom

Vajon miért épp egy egyszerű pásztorfiú tudta legyőzni az óriást? Vajon miért választotta három jó barát inkább a tűzhalált, mintsem hogy engedelmeskedjenek a királynak? Vajon miért tartotta fontosnak Jézus, hogy legyen egy „csapata”? Vajon miért és mindez hogyan kapcsolódik hozzám vagy a barátaimhoz?

Elolvasom »

Még több könyvajánló blog »