Miklya Luzsányi Mónika Kistamás című ifjúsági regénye a második világháború idején játszódik, és Sztehlo Gábor evangélikus lelkésznek a háború alatt létrehozott 36 árvaháza közül az egyiknek, a Bogár utcai otthon lakóinak sorsát beszéli el. Megírásához olyan élő szemtanúkat kutatott fel, akik részt vettek a gyermekmentésben. A kötet alapja a Bartosné Stiasny Évával, az otthon vezetőjével készített interjú. A szerző ezt egészítette ki a múzeumokban, levéltárakban, magángyűjteményekben talált írásos dokumentumokkal, két korabeli gyermeknaplóval, a menekített gyerekekkel készült interjúkkal, valamint Sztehlo Gábor evangélikus lelkész - sokak Gábor bácsija - írásos visszaemlékezésével. A gyermekszereplőket a szerző több személy sorsából "gyúrta össze".
Főhősünk egy tizenéves zsidó fiú. Miután apját elhurcolják a frontra, édesanyjára és rá munkaszolgálat vár, ám Tamás anyja ösztönzésére megszökik a munkaszolgálatosok sorából. Szülei szomszédja, az idős Klerensz néni a Vöröskeresztnél helyezi őt biztonságba. Tamás itt találkozik Sztehlo Gáborral, aki az amúgy is zsúfolt Bogár utcai villában helyezi el, ahol új nevet és papírokat kap. Így lesz Lindmann Tamásból Kiss Tamás, vagyis egyszerűen Kistamás. A villában kezdetben úgy telnek a napok, mintha odakinn nem is lenne háború: a gyerekek történeteket hallgatnak, tanulnak, nevetnek, barátságokat kötnek. Az öldöklés azonban nagyon is valóságos: karácsonyra az oroszok elérik a villát, lakói költözni kényszerülnek, megtapasztalják a háború borzalmait, a hideget, az éhezést, de Gábor bácsi a pincében is egy jobb jövőről álmodik velük.
Egy demokratikusan szervezett és működtetett örömvárosról. Gaudiopolisról, ahol a diákok, azaz az örömpolgárok népszavazással választják meg vezetőiket, a gyerekek rögzítik köztársaságuk alkotmányát, a törvényeket is maguk fogalmazzák meg, ők építik és működtetik a mikroállamot, ahol pezsgő szellemi élet folyik. Ahogy a könyv második részéből megtudhatjuk, ez az állam egy röpke időre Zugligetben valósággá válhatott.>br> A szerző mindvégig a történelmi események bemutatására és a hiteles lélekábrázolásra törekszik. Pontosan tükrözi a gyerekek érzéseit és gondolatait. Rámutat, hogyan tesz tönkre mindent a háború, miként szenvednek a gyerekek a felnőttek ostobaságaiért, s milyen nehezen dolgozzák fel a háború borzalmait. Felmutatja az erőt, amivel a kamaszkorú árvákból sorsukkal dacoló, felelősségteljes, alkotó "örömpolgárok" válnak.
Miklya Luzsányi Mónika ifjúsági regényt írt. Én azonban mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki szereti a történelmi regényeket. A könyvben ugyanis egy igaz lélek történetével találkozhatunk, egy csupa szív ember munkájáról olvashatunk. Gábor bácsi missziója, értékrendje mindenki számára példa.
