Kiszállítási információk Magunkról Kapcsolat

Jó lett volna tudni…

Fölkerné Kosztyu Viola írása | 2017. május 17. A blogger további írásai »

A Chapman nevét ismerő olvasókból az író nevét meghallva – talán nem túlzás – tízből tíz rögtön az 5 szeretetnyelvre asszociál, hiszen a nagynevű pszichológus és párterapeuta legnagyobb és legismertebb munkája ezen szeretetnyelvek elmélete. Nem gondoltam volna, hogy egyszer majd egy olyan könyvet veszek a kezembe, melyben ugyanez az ember a bilire szoktatásról és a csecsemőkori alvás rendszerének kialakításáról ír. Bevallom, a 12 dolog, amit jó lett volna tudni, mielőtt szülők lettünk messzemenően a legjobb szakkönyv a témában, amelyet eddig a kezembe vettem, pedig számtalan hasonló könyvet végigolvastam, amikor az első kislányom megszületett.


Ahogy a pszichológustól már megszokhattuk, ismét könnyeden, humorosan, az életből merített példákkal ragadott meg egy témát, s ismét egy olyat, melyben központi szerepet játszanak a családi kapcsolatok, a szeretet, az egymással való törődés.

Valószínűleg nem egyedi eset az enyém, amikor azt mondom: az elmúlt évek során többször ilyen kezdettel fogalmazódott meg bennem egy-egy gondolat: „Milyen kár, hogy nem tudtam a gyereknevelésről, hogy…” Chapman a legfontosabbakat egy csokorba gyűjtötte, hogy ezzel segítséget nyújtson a kezdő szülőknek, fiatal pároknak, családot tervező fiataloknak a kezdeti nehézségek áthidalásában, s a már gyakorlottaknak a későbbi, kamaszkori problémák átvészelésében.

Érintőlegesen szó esik ebben a könyvben is az 5 szeretetnyelvről, ám nem eköré épül az egész kötet, hanem igyekszik a gyermekeket alaposan megismerni, legyen akár csecsemő, óvodáskorú vagy még idősebb. Olvashatunk arról, hogy mennyire fontos a szülői minta, hogyan mutathatunk példát, és hogy alkalmanként bizony nekünk, szülőknek is bocsánatot kell kérnünk. Erről egy főiskolai tanárom jutott eszembe, aki az egyik előadáson azt mondta, attól, hogy a gyerek méreteit tekintve kisebb, még egyenrangú fél, s úgy is kell kezelni. Nem kevesebb, mint mi, nem parancsolni kell neki, hanem megmutatni a helyes utat.  

Ha védőnő lennék, ezt a könyvet minden kismamának és kispapának ajánlanám, hogy még a gyermekük megszületése előtt olvassák el, hiszen nagyon nagy segítség lehet, amire csak akkor jövünk rá, amikor már megtapasztaljuk a gyermekvállalás nehézségeit.

Lapozzon bele

Kapcsolódó termék

-20%
Gary Chapman, Shannon Warden:

12 dolog, amit jó lett volna tudni, mielőtt szülők lettünk

Mire érdemes felkészülniük a gyermekvállalás előtt álló pároknak, hogy minél jobban alkalmazkodjanak a szülői szerephez, és a vele járó változásokhoz?
Gary Chapman, a neves párkapcsolati szakértő ezúttal a kisgyerekes szülőket foglalkoztató kérdésekre keres választ: hogyan gondoskodhatnak a szülők gyermekük érzelmi egészségéről, milyen változást hoz a gyermekvállalás az időbeosztás és a pénzügyek kezelése terén, mit tehetnek a szülők azért, hogy bokros teendőik közepette az egymással való kapcsolatra is maradjon idejük. Szó esik még a szobatisztaságra szoktatásról, a korlátok szükségességéről, a társas készségek tanításáról, a szülői mintaadás jelentőségéről, és arról, hogy néha a szülőknek is bocsánatot kell kérniük.

Részletes adatlap »2 990 Ft 2 392 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

harmat írása | 2017. szeptember 12.

Az imádság az örök fiatalság záloga

A nemrég elhunyt Cseri Kálmán református lelkész „Sorsfordító imádságok” című könyvében bibliai példákkal mutatja be, hogy az imádság több mint csendes beszélgetés a mennyei Atyával.

Pilinszky János szerint „az imádság lényege szerint istenközelséget jelent, örök fiatalságot”. Hát ezért nem fogott nagyanyámon az idő! Nyolcvanon, sőt kilencvenen túl is csendes derűvel szemlélte a világot, s szép, fiatalos mosollyal nézett ránk, amikor felkerestük. A déli harangszókor mindig megállt egy pillanatra, s magában elmondta az úrangyalát, esténként pedig a félhomályban ülve halkan mormolta a miatyánk évezredes sorait. Állandó kapcsolatban állt Istennel, s tudta, hogy az ima nem csak akkor szükséges, ha baj van – az imádság párbeszéd a Mindenható és a hívő ember között.
Elolvasom »

harmat írása | 2016. július 15.

Dianne B. Collard: Úgy döntöttem, megbocsátok… fiam gyilkosának

Amikor a könyvet olvasás után becsuktam, még fogalmam sem volt, hogy mit írjak róla, hogyan mutassam be nektek, csupán a blogbejegyzésem első mondata volt meg a fejemben, ami így hangzott volna: “Abszolút nem olyan volt ez a könyv, mint amilyenre számítottam.” Aztán rájöttem, ezt nem írhatom, hiszen mikor először a kezembe vettem, még sejtésem sem volt, mire számítsak. Úgyhogy az előző mondat így helyes: “Abszolút nem számítottam semmire, de ez a könyv megmutatta magát.”

Elolvasom »

harmat írása | 2016. november 21.

Tökéletes pajtás

Látogass el Dani és Dorka társaságában Geri Bácsi Állatparkjába, ahol egy felejthetetlen születésnapi zsúr keretében nem csupán a „tökéletes pajtásod” találhatod meg, hanem azt is megtudhatod, milyen szeretetnyelvet beszélsz!
Elolvasom »

harmat írása | 2015. november 22.

CikCakk foglalkoztató 1. – Az én világom

Vajon miért épp egy egyszerű pásztorfiú tudta legyőzni az óriást? Vajon miért választotta három jó barát inkább a tűzhalált, mintsem hogy engedelmeskedjenek a királynak? Vajon miért tartotta fontosnak Jézus, hogy legyen egy „csapata”? Vajon miért és mindez hogyan kapcsolódik hozzám vagy a barátaimhoz?

Elolvasom »

harmat írása | 2015. október 06.

A Hajnalvándor útja – Narnia Krónikái 5.

Lucy és Edmund unokatestvérüknél, az idegesítő és fontoskodó Eustace-nél tölti a nyári szünidő napjait. A falon lógó képek egyike azonban váratlanul életre kel, és a következő pillanatban Caspian herceg hajóján találják magukat. A vándorok célja nem más, mint felkutatni a hét eltűnt lordot, majd elhajózni a világ legkeletibb csücskéig.

Elolvasom »

harmat írása | 2016. július 28.

Francine Rivers – Az utolsó bűnevő

Ez a könyv mindenképpen egyedülálló olvasásélményt jelentett. Még soha nem olvastam ehhez hasonló könyvet, és az igazat megvallva nem is nagyon voltam érdekelt az ilyen témákban eddig, de Az utolsó bűnevő lebontotta ezeket a falakat. :)

Még nem olvastam semmit Francine Riverstől, ám már több regényével is szembetaláltam magam. Egyszer mindent ki kell próbálni, és gondoltam, ha valakinek több regényét is kiadták különböző nyelveken, akkor az csak tudhat valamit. Az utolsó bűnevőt már a megjelenés előtt kinéztem magamnak, és örömmel vetettem bele magamat, mikor kézhez kaptam. A történet nagyon érdekes, mert még soha nem halottam a bűnevő kifejezést, ezért nagyon izgatta a fantáziámat, hogy mi lehet az.

Elolvasom »

Még több könyvajánló blog » Ismerje meg a Harmat kiadó bloggereit »