Kiszállítási információk Magunkról Kapcsolat

Az 5 szeretetnyelv: Kamaszokra hangolva

harmat írása | 2015. november 19. A blogger további írásai »

Ha hamis hegedűszót hallunk, érdemes elgondolkoznunk, hogy a zenész tehetségével, vagy a hegedű hangolásával van-e baj. Rosszul hangolt hangszerrel szinte lehetetlen nem disszonáns zenét játszani.

Gary Chapman könyvei is erre próbálnak rávilágítani, igaz, a szerző nem hangszerekkel foglalkozik, hanem emberekkel – a jó kapcsolatok, a harmonikus élet titka, hogyan is vagyunk hangolva, egymásra vagyunk e hangolva, illetve tudjuk-e, hogyan is kell ezt megtennünk.

A Kamaszokra hangolva erre igyekszik felhívni az olvasók figyelmét: ismerteti az „öt szeretet nyelvet”, amelyek segítségével még az olyan bonyolult hangszerekkel is boldogulni lehet, mint a kamaszokkal. A könyv nyelvezete nagyon könnyen érthető és befogadható, az egyes szeretet nyelvek megértését az író pszichológusi munkája által megismert emberek történeteivel is segíti. Alapvető célja, hogy megtanítsa a tinédzsert nevelő embert arra, hogy a szeretetét megfelelően adja át, és segítse mind a felnőtt, mind a kamasz olvasót, hogy megtanulják egymást jól érteni, valamint magukat is megértetni. Néha nem is hinnénk, micsoda galibát okozhat, ha egy fisz nem szólal meg a zongorán – a legtöbb szép ének lejátszhatatlan nélküle. Holott a fisz csak egyetlen billentyű a sokból. Ugyanígy fontos gyermekeink megértése, és „szeretet tankjuk” állandó feltöltése; ha egy szeretet tankolás kimarad, az később több probléma forrása lehet.

Írta: Bagdán Zsuzsanna

Reformátusok Lapja – Ifjúsági oldal

Kapcsolódó termék

-20%
Gary Chapman:

Az 5 szeretetnyelv – Kamaszokra hangolva

Sohasem volt izgalmasabb és nehezebb feladat kamasznak lenni és kamaszt nevelni, mint napjainkban, a globális társadalom új távlatai és veszélyei közepette. A világ nagyot változott, de – minden látszat ellenére – továbbra is a szülők lehetnek a legnagyobb hatással kamasz gyermekeik életére. Ehhez pedig mindössze azt a szeretetnyelvet kell megtanulni, melyet a tinédzser legjobban megért. Gary Chapman könyve választ ad a legégetőbb kérdésekre, melyek a mai kamaszok szüleit foglalkoztatják. Ha betöltjük kamasz gyermekünk szeretet-szükségletét, mindennél nagyobb befolyással lehetünk az életére, és hatékonyan segíthetjük őt a „nehéz évek” átvészelésében.

Részletes adatlap »2 990 Ft 2 392 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

harmat írása | 2016. július 29.

Küzdeni a kapcsolatokért – Pálhegyi Ferenccel beszélget Sz. Kiss Mária

A könyv elolvasásának napján egy újságárus bódé mellett mentem el. A címlapokat olvasgatva ilyen döbbenetes szalagcímek vicsorogtak rám: „Elváltak, mert unalmassá vált a házasságuk.”, vagy „Soha nem bocsátok meg a feleségemnek.”, vagy „Két hét ismeretség után házasság, három hónap után válás”, vagy „Elhagyta a családját egy fiatal nő miatt”. Szívszorító érzés, hogy mennyire értéktelenné váltak a kapcsolatok, mennyire súlytalanná lettek a fogalmak, mennyire kikopott a világból a másik megbecsülése, tisztelete. Éppen ezért csodálatos élmény Sz. Kiss Mária interjúkötetében egy olyan házasságról olvasni, amely kiállta az idő próbáját. Ma, amikor a házasság intézménye nem népszerű, jó egy kis békés, nyugodt szigetre kerülni. Jó lenne, ha tudná és érezné mindenki, hogy a holtomiglan-holtodiglan nem csupán egy fellángolásnyi fogadalom.

 untitled

Elolvasom »

harmat írása | 2016. július 28.

Kevin Leman: Szexre hangolva – Kendőzetlenül a házassági intimitásról

Azok az olvasók, akik már ismerik Leman nevét, tudják, hogy segítségül szolgálhat mindenkinek. Még azoknak az embereknek is, akik az egyébként szép, kiegyensúlyozott házaséletüket még szebbé és kiegyensúlyozottabbá szeretnék tenni.
Tekintve, hogy már korábban volt szerencsém a szerző más könyveihez is, mindenképpen szerettem volna elolvasni az új könyvét is – és természetesen nem csalódtam.

Elolvasom »

harmat írása | 2016. július 29.

Francine Rivers: Megváltó szeretet

A könyv hangulatáról, stílusáról:

Az ember erről a könyvről sok mindent gondolhat. A borító és a fülszöveg első sora alapján eszünkbe juthat, hogy talán kicsit történelmi beütésű lesz. A fülszöveg többi része alapján az villanhat be, hogy “egy újabb Danielle Steel-szerű történet”. Gondolhatunk arra, hogy valaki megint összecsapott egy romantikus történetet némi drámával fűszerezve. Ha ezek közül bármelyik eszedbe jutott, hatalmasat tévedtél.

Nagyon komoly és mély témákat boncolgat a könyv, bátran nyúl hozzá a gyermekbántalmazáshoz, a nők bántalmazásához, a prostitúcióhoz, ráadásul jól is ír róla az írónő. Egy percig sem éreztem azt, amit sok más írónál igen, hogy mintha egy témát nagyon rám akarnának tukmálni, holott még az írónak sincs semmi köze az egészhez. Ez most valami más volt. Ha röviden kellene jellemeznem, azt mondom, nemhogy ilyen, de még ehhez hasonló könyvvel sem találkoztam soha.

A Megváltó szeretet tanít minket. Hinni és szeretni tanít. Míg a világ azt sulykolja belénk, hogy mind pótolhatók vagyunk (munkahelyen, párkapcsolatban, stb.), ez a könyv megmutatja, hogy mindenki pótolhatatlan valaki számára. Ha a szeretetet tanítanák, biztosan ez lenne a tankönyv.

Elolvasom »

harmat írása | 2015. október 06.

Kiút a szorongásból

A szorongás megkeseríti az életünket, megfoszt nagyszerű lehetőségektől, elrabolja az örömünket és nem engedi, hogy pihenjünk. Hiába menekülünk előle, egyre növekvő teret követel.

Elolvasom »

harmat írása | 2015. október 07.

A házasság négy évszaka

Az évszakok körforgása – akárcsak a természetben – a házasságban is ismétlődik: tavaszi vibrálás és izgatottság, őszi elégedetlenség és bizonytalanság, téli düh és csalódás, nyári fejlődés és gazdagodás. A világszerte ismert szerző szerint valamennyi szakaszban van lehetőség az érzelmi stabilitás és a boldogság elérésére, illetve megőrzésére.

Elolvasom »

Fölkerné Kosztyu Viola írása | 2016. március 10.

Útmutató lányos apáknak

Többek között azért olvastam el ezt a könyvet, mert mielőtt az édesapám és a férjem kezébe nyomom, tudni szerettem volna előttük érvelni, hogy miért érdemes – ha érdemes – megismerkedni Leman gondolataival. Édesapámnak mindig mondtam, hogy ő volt az első férfi az életemben, akit igazán szerettem, azt pedig azért valljuk be, hogy a legtöbb nő életében az édesapa az egyetlen olyan férfi, aki valóban érdek nélkül szereti olyannak, amilyen. Lehetek érzékenyebb, hisztisebb az átlagnál, lehetnek baromi elviselhetetlen szokásaim, az apuka mindent elnéz, és nem akar megváltoztatni. Egyébként pedig a férjemnek szültem két gyönyörű kislányt, és remélem, olyan lesz a kapcsolatuk majd az apjukkal, amilyen az enyém volt mindig az én édesapámmal. Ezen kívül Lemant nagyon szeretem, és bár nem ez a könyv funkciója, mégis kikapcsol és megnevettet, szóval már csak ezért sem kerülhettem el a könyv elolvasását. Most sem kellett csalódnom, hihetetlen humorral van megáldva, ezen felül pedig olyan dolgokra képes megtanítani az olvasókat, amikről az iskolákban nem hallottunk soha: a kapcsolataink kialakítására, széppé tételére, életünk társas részének formálására.

    “Mikor az egyik lányom tizennégy éves volt, magammal vittem egy repülőútra New Yorkba. Egy országos tévéműsorba voltam hivatalos, és szerettem volna, ha a színfalak mögött is látja, mivel foglalkozom. Remekül éreztük magunkat. Később egy másik felvételre kellett mennem, ezért arra az időre kitettem őt a Bloomingdale’s nagyáruháznál, és megbeszéltem vele, hogy amikor végzek, találkozunk az áruház éttermében. […] Már azt hittem, elrabolták a kislányomat. Az áruház igazgatója bemondatta a nevét a hangosbemondón… de semmi. Azután újra bemondták… megint semmi. Hogy rövidre fogjam, az történt, hogy a lányom az étteremben várt rám. Mikor megunta a várakozást, elkezdett keresni engem, miközben én kerestem őt. Időközben ő is rájött, hogy több étterem van az áruházban, ezért egyikről a másikra járt, hátha ott vagyok. […]Na most, ha Mrs. Uppington lett volna a New York-i Bloomingdale’sben a lányunkkal, ő kiszáll a kocsiból, bekíséri az épületbe, fel az étterembe, és azt mondja neki: “Ezen a szent helyen találkozunk pontban délután négykor.”Bezzeg én? Csak annyit mondtam: “Találkozunk az étteremben, kicsim. Érezd jól magad!” /34. oldal/

Biztos vagyok benne, hogy amikor az olvasók eljuthnak a 19. oldalig, ott kivétel nélkül mindenki megáll és elgondolkodik azon, hány ember szerette őt őszintén, igazán gyerekkorában. Én boldog vagyok, hogy mindenféle gondolkodás nélkül kijelenthettem, hogy kettő ilyen ember volt az életemben, a szüleim.
A könyvet elolvasva csak még biztosabb lettem abban, hogy édesapám nagyon jó apa volt már akkor is, amikor én kislány voltam, és számíthattam rá minden helyzetben. Tényleg, még a legabszurdabb helyzetekben is… Soha nem felejtem el, hogy ő adott tanácsokat, amikor életemben először görcsöltem és megjött, és nem tudtam, mit lehet tenni az erős fájdalom ellen. Talán emiatt (vagy nem, nem tudom), de igazán erős kapocs van köztem és apám között, mindig rá szerettem volna hasonlítani. Sokszor még egymás gondolatait is ismerjük, tudjuk, mit miért tesz a másik, és milyen szituációkban mi járhat a fejében. Lányom születése előtt gyakran hangoztatta, hogy azért lehet ez, mert ő is és én is a kígyó évében születtünk, és hamarosan itt a harmadik a családban, a kígyó évéből. :)
(A képen egyébként édesapámmal és a kislányommal vagyok, és számomra nagyon fontos kép, ugyanis az első olyan karácsonyon készült, ahol már Lili baba is köztünk volt.)

    “Valahányszor vendégek jönnek hozzánk, a feleségem elképesztő fogásokkal és csinnadrattával fogadja őket. […]De a házasságunk hosszú évei során rájöttem, hogy ha ez számára fontos, akkor jobb, ha nekem is az. Nemrégiben egy házaspárt láttunk vendégül – akiket én ismertem, Sande viszont még sosem találkozott velük. Pár nappal korábban szóltam neki, hogy az illető házaspár átruccanna hozzánk egy fesztelen és könnyű ebédre. Mrs. Uppington viszont mit csinált? Kidolgozott egy aprólékos menüt, annyi flancos fogással, amivel egy egész háztömböt jól lehet lakatni – a kristálykehelyben szervírozott étvágygerjesztő falatkáktól egészen a házi készítésű szamócafagylaltos pitéig. Az asztalt gondosan megterítette, vizespohár gyanánt harminc centis poharakat tett a teríték mellé. Mintha zsiráfoknak tervezték volna őket. Nevetnem kellett. Az én édes jó feleségem így képzel egy fesztelen ebédet. A házaspár hölgytagja viszont odavolt az egész felhajtásért, és rajongott a terítékért. Nem tudtam megállni, hogy meg ne kérdezzem tőle: – Na és hogy tetszenek a magas poharak? – Imádom őket – áradozott a hölgyvendégünk. Magamban jót nevettem. – Az nagyszerű. Nekem nem igazán a kedvenceim. De a feleségem nevetett utoljára. – Édesem, vess egy pillantást a saját terítékedre. Vetettem. Az én tányérom mellé egy kisebbfajta pohárkát tett. Ez volt az egyetlen ilyen az asztalon, mindenki más zsiráfpoharat kapott. Vettem a lapot. Uraim, engedjék, hogy szívük hölgye hölgy legyen! Az apró részletek – amit mi felesleges pepecselésnek gondolunk – teszik azzá őt, aki… és hozzátartoznak ahhoz a rejtelmességhez, ami miatt annak idején beleszeretett.”

Nagyon szeretem a Leman életéből kiragadott rövid kis történeteket, amikkel kedveskedik nekünk. Talán a legtanulságosabb és legelgondolkodtatóbb részek a könyveiben. Hihetetlen, miken mehetett keresztül ez az ember ennyi nővel maga körül, hiszen négy lánya van! Bele sem tudok gondolni… :)
Többször rákérdeztem az ilyen sztoriknál a férjemnél: “Csabi, biztosan nem te írtad ezt a könyvet álnéven, és egy kicsit módosítva az emélkeidet?” Mintha róla, tőle olvastam volna… A fél házasságunk bele van írva ebbe a rövid könyvbe, és gyakran nevetnem kellett a nagy hasonlóságokon.
Nagyon összetett, részletes, átfogó könyv, végre valami olyan, amit ha becsukok, azt tudom mondani: a témával kapcsolatban nem maradt bennem több kérdés.

Öröm, hogy létezik és hogy olvashattam! :)

Még több könyvajánló blog » Ismerje meg a Harmat kiadó bloggereit »