Kiszállítási információk Magunkról Kapcsolat

Megújult látásmód

harmat írása | 2017. szeptember 12. A blogger további írásai »

Bizonyosan állítható, hogy az olvasás élmény. Egy új világot teremt az olvasó elméjében, s akarva-akaratlanul ennek a dimenziónak a részévé válik. Időnként szívesen alakítanánk is ezt a világot, hogy saját igazságérzetünk szerint alakuljanak a benne lezajló események. Egy elképzelt világ erre sokkal több lehetőséget nyújt, mint a sokszor oly kegyetlen valós élet. Azonban sokunkkal megtörtént már bizonyára, hogy valamilyen módon nem mi alakítottuk a könyv által létrehívott életet, hanem az alakított, formált minket. Egy könyv értéke, funkciója az esztétikai élményen túl hatásában is rejlik.


Lassan két éve, hogy ajándékba kaptam egy könyvet, mely egy ma élő keresztyén amerikai írónő, Francine Rivers tollából származik. Aki elolvas egy-egy általa írt könyvet, mindenképpen többet és többet kíván megismerni. Lenyűgöző történetei nemcsak gyönyörködtetnek, hanem a benne megfogalmazott hitigazságok el is gondolkodtatnak, s más szemléletmódot szülnek, sőt tettekre sarkallnak.

Nehéz rangsorolni ezeket a regényeket, hisz felejthetetlen élményt nyújtanak. Mégis kiemelném most közülük Az oroszlán jele-trilógiát (melynek ez idáig első két kötete jelent meg). A történet a Krisztus utáni első században játszódik a Római Birodalomban, annak is oly vészterhes időszakában, melyet a keresztyénüldözés fellángolása jellemzett, s az a mindennapok részévé vált. Főhőse egy fiatal lány, Hadassa, kinek legnagyobb „bűne” keresztyénségéből adódik. A regények olvasása közben olyan érzelmek szabadulnak fel, melyek színes palettát alkotnak: együttérzés, szeretet, bánat, de düh és harag is. Hadassa élete sokszor csak egy hajszálon függ, s mindez azért, mert hitét soha nem adja fel, hisz az mélyen az ő Urában, Krisztusában gyökerezik.

A regény olvasása közben úgy éreztem, a főhős élete meseszerű, mert olyan rendületlenül hisz, szolgál Isten és emberek felé, amit vakmerőségnek, naivitásnak is lehetne talán nevezni. S amint megfogalmazódott bennem ez a gondolat, kicsit meg is állított, és kérdések megválaszolására ösztönzött. Miért tűnik hihetetlennek egy ilyen élet? 1. Mert önzetlen krisztusi szeretet az alapja, mely az emberek felé nyújtott önfeláldozó segítségnyújtásban nyilvánul meg? 2. Vagy esetleg azért, mert valóban hű Krisztushoz mindhalálig? 3. Talán azért, mert nem saját igényei, elvárásai szerint alakítja Krisztus tanításait? Ezeket a kérdéseket tisztázva, meg is szégyenültem, hisz egy hívő keresztyén életet ezek a tulajdonságok jellemeznek.

Isten csodálatos módon lép közbe az életünkbe. Olyan új látást adott ezeken a regényeken keresztül, melyekre hívő keresztyénként szükségem volt. Valamikor lobogott az a bizonyos első szeretet, de évről-évre halványodott a lángja. Pedig a Szentlélek tüze kell, hogy hasson át bennünket, hogy keresztyénségünk túllépjen a névlegességen.  A regényen keresztül Isten újra megnyitotta a lelkemnek azt a részét, ami tenni akar Érte, Vele és Általa. Istennek sok „Hadassára” lenne szüksége, akik soha nem mérlegelnek, hogy megéri-e megtenni olyan lépéseket, melyekből nem származik hasznuk. Akik készek a megbocsájtáson túl még felejteni is. Akiknek nem kell győzködniük magukat azért, hogy jó érveket találjanak, amivel kimenthetik magukat az Istenről szóló bizonyságtétel elmulasztása alól.

Nem rólunk, emberekről szól azonban ez az áldozatkészség, hanem Isten mérhetetlen és kikutathatatlan szeretetéről. Mire lennék én képes nélküle? Mi az, amit önerőből képes vagyok elvégezni? A főhős történetén keresztül nyilvánvalóvá válik ez újra. Egy elkötelezett keresztyén élet sem mentes a kísértésektől, aggodalmaktól, félelmektől. Hadassa azonban állandó kapcsolatban van az ő Megváltójával. Nem próbál megoldásokat keresni, ami belátása szerint helyénvaló, hanem a segítséget Istentől várja, s bízik benne, hogy ő utat mutat. Ez az a lecke, amit nekem is meg kell tanulnom nap mint nap. Ha megpróbálom magam elszakítani az éltető Forrástól, sivár és száraz lesz az életem. Hajlamos vagyok ilyenkor az aggodalmaimra, félelmeimre úgy tekinteni, mint olyanokra, melyek felém nőnek, s maguk alá temetnek. Elfelejtem azt, hogy Isten sokkal hatalmasabb minden nehézségnél, amely az életemben jelen van. Az élő Úrra való hagyatkozás, s a teljes neki átadott élet az, amelyik képes minden nehézség fölött s mögött meglátni a világteremtő és megváltó Istent. Ha Krisztus megváltását, mely Isten szeretetének legnagyobb jele, semmibe vesszük, akkor természetes, hogy soha nem tudjuk átérezni ezt a szeretetet, hisz könnyebb arra figyelni az életünkben, ami fájdalmas, mint arra a sok ajándékra, amivel Isten naponta elhalmoz.

A regénybeli fiatal lány Isten munkatársává vált a lélekmentésben, hisz Krisztusban gyökerező végtelen türelme, alázata mások számára is vonzóvá vált. Szükséges lenne, hogy ez jellemezzen minket is, ma élő keresztyéneket. Vonzóvá tenni Krisztust, s egyáltalán nem biztos, hogy erre mindig a szavak a legmegfelelőbbek, hanem az, amit teszünk, illetve, amit nem teszünk. Célunk kellene, hogy legyen: Krisztus illatává, levelévé válni, akik által érezni lehet Őt, s kikből olvasni lehet élő üzenetét. Erre van szüksége a megkeseredett, megfélemlített világnak, mely a bűn rabságában nyomorog, s az eluralkodó szabadosságot szabadságnak nevezi.
Amikor engedjük, hogy ezek a megfogalmazott üzenetek tettekre váljanak, akkor tud Isten használni, s olyanok lehetünk, mint eszközök a mester kezében. Mit ér a véső, kalapács, ha senki nem veszi kézbe. Isten szeretetét átérezve értelmet nyer az életünk. Panasz helyett hála fogan az ajkunkon, dicsőségvágy helyett alázat. Ez pedig semmiképpen nem maradhat magánügy.

Gátasné Szatmári Valéria

Lapozzon bele

Kapcsolódó termék

-20%
Francine Rivers:

Hang a szélben

A római csapatok Titus vezetésével szinte a földdel teszik egyenlővé Dávid és Salamon egykor virágzó székhelyét, Jeruzsálemet. A szörnyű pusztítást követően a zsidó származású Hadassa Rómába kerül, hogy Julia Valerianus rabszolgájaként élje mindennapjait. Szeretetével és gyönyörű meséivel azonban nemcsak úrnője szívét nyeri meg, hanem annak bátyját, Marcust is elkápráztatja. Ám a lány viszont különös titkot rejteget, amely akár az életébe is kerülhet: a birodalom alapjait fenyegető új vallás, a kereszténység híve…

Francine Rivers történelmi regénysorozatának első kötetében ezúttal az I. század viharos és kegyetlen korába kalauzolja olvasóit. A nagy lélegzetvételű műben az ifjú arisztokrata iránt érzett szerelme és az Istenbe vetett hite között őrlődő rabszolgalány történetén keresztül követhetjük végig Róma erkölcsi hanyatlását. 

Részletes adatlap »3 900 Ft 3 120 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

harmat írása | 2015. november 19.

Az 5 szeretetnyelv: Kamaszokra hangolva

Ha hamis hegedűszót hallunk, érdemes elgondolkoznunk, hogy a zenész tehetségével, vagy a hegedű hangolásával van-e baj. Rosszul hangolt hangszerrel szinte lehetetlen nem disszonáns zenét játszani.

Elolvasom »

írása | 2016. január 19.

Kedves Ürömvölgyi öcsém!

„Mély rosszallással olvasom, hogy védenced hívő kereszténnyé lett. […] Kétségbeesésre még semmi ok. Százával hódítottuk mi vissza a „megtérteket”, akik ma már teljes biztonságban vannak nálunk, miután rövid ideig az Ellenség táborában tartózkodtak.” Elolvasom »

Czap Villő írása | 2018. január 02.

Ahol nincs apróbetűs rész

 

A honlapon akadtam rá Tournier: Igaz és hamis bűntudat című könyvére. Előző kötetének, a Személy és szerepnek is gondolatébresztő volt a borítója, a feledhetetlen zebrás kép, ahol akár fehér, akár fekete az alapszín, mindkettő csak foltos képet ad az egészről. Az Igaz és hamis bűntudat eleji fehér fa és a mögötte lévő fekete is igen árulkodó. Nincs közöttük teljes átfedés, a fehér még megáll a lábán, a sötét elesettebb, megdönthetőbb, és helyzete kétségbeejtőbb. Mintha egészen önálló volna a fától, és megkérdőjelezhetetlenül külön, magányos életet élne, épp ezért valahogy megejtőbb, holott csak árnyék. Valami erős fény hatására tűnt elő ilyen riasztóan erősen, kontúrosan és élesen.

A szerzőről csak annyit tudtam, hogy svájci pszichiáter orvos volt és hogy gondolatait még az 1950-es években vetette papírra. Kicsit megszeppentem, amikor kiderült számomra, hogy a könyvet kollégáinak szánta. Attól tartottam, túl okos, túl szakmai, túlságosan tudományos lesz a szöveg, és nem csak profitálni nem fogok belőle, de még csak érteni sem fogom.

Kellemes csalódásként ért, milyen egyszerűen és tisztán fogalmaz. Milyen nyugodt tempóban és mennyire gyakorlatiasan vezet végig – megélt hite és orvosi gyakorlata közben szerzett tapasztalatokból – szép rendbe szedett gondolatain. Magam is meglepődtem, ahogy az elfogadott küszködő embertől eljuttat egészen a mások segítésére is alkalmas és kész munkatárs szerepéig.

Tournier szembesít ugyan vádaskodó és védekező hajlamommal, könnyen ítélkező, de elfogadásra sóvárgó valómmal, ám ez a szembesítés nem felülről, hanem mellőlem szól hozzám. Felszabadító, hogy nem elítél, inkább csak a diagnózist állítja fel úgy, hogy ő is ott ül mellettem a fertőzöttek között.

Jó, hogy ebből az állapotból tovább is kísér. Isten világosságát szemlélve éles árnyékként rajzolódik ki a felszín alatt rejtegetett valódi szemét. Emberlétem tökéletlensége, így-úgy álcázni próbált sebzettsége és érdessége. És a legjobb, hogy olyan egyértelműen és természetesen döbbenünk rá, hogy mindezzel már nem vagyunk egyedül. Hogy ott van mellettünk mindebben Jézus is.

A kislányom két-három éves korában félt az árnyékától. Az utcán hol elől nőtt nagyra az a formátlan fekete valami, hol mögé szökött, mintha üldözné. Nem bírt szabadulni tőle, hiába menekült, előbb-utóbb újra megpillantotta. Akkor kitaláltam azt a játékot, hogy bújjon vissza a pocakomba, ahonnan érkezett. Egészen hozzám simult, tényleg úgy néztem ki, mint amikor kismamaként még belül hordoztam őt a szívem alatt. Így lépegettünk egy darabig, ő szorosan odabújva. Az árnyék ugyanúgy nőtt és vándorolt, de már nem az övé, hanem az enyém volt, elvesztette félelmetes voltát. Egy idő után egészen is megnyugodott a kicsi lány. Felnézett rám és elmosolyodott: „Megszületek.”- mondta és előbújt az árnyékomból. Azóta biztonságban érzi magát, nem tart az árnyékoktól.

Valami ilyet éltem át én is. Ki tudja, hányadszor – rácsodálkozhattam Isten tökéletes, feltétel nélküli végtelen szeretetére. Valahogy újra meg újra eltorzul bennem ez a kép. Keresgélem az apró betűs részeket, a feltételeket, amiknek majd mégsem tudok eleget tenni és akkor rám nem is érvényes a kegyelem. Nem vagyok elég aktív, valami titkos bűnt rejtőzik a mélyben, furcsa érzések tekeregnek körül, mint a kígyók, és újra azt gondolom, hogy van valami, ami elválaszthat Isten szeretetétől, bármennyire is szeretnék hozzá tartozni. Olvasás közben a tökéletes reformációt, a visszatalálás örömét élhettem át megint. Igazi személyes találkozás élmény ez, Isten ölelő karjában megnyugodni.

Jó, hogy még ezzel sem maradtam egyedül. A könyv tovább indít: munkatársnak hív. Ahogy a Biblia lapjain elég jó volt Jézusnak a halász, a vámszedő és a zelóta tanítvány, és Szentlelke által fel tudta őket használni a megbocsátásra és szeretetre szomjazó emberek elérésére, úgy ma is elfogad, sőt felfogad engem is ugyanerre. Lehetek munkatársa, jó-hír vivő szolgája Istennek. Útitársa azoknak, akik a környezetemben élnek. A kereső, sóvárgó embereknek, akikkel együtt haladva eljuthatunk az elfogadás és megbocsátás, a szeretet és megbékélés forrásához, a szerető Istenhez. És bátran biztathatom őket, mert már tudom, hogy nincs apró betűs rész.

Füller Tímea

harmat írása | 2017. október 03.

Itt semmi sem kötelező

Jó hír az iskolából hazatérő tikkadt szöcskék és kifacsart citromok szüleinek: létezik olyan gyerekkönyv, amelyből úgy lehet komoly bibliai-kortörténeti ismeretekre szert tenni, hogy nemcsak ásítani nem jut eszébe közben az embernek, hanem az idő múlásáról is megfeledkezik. Ezt nem kell újra és újra csemeténk orra alá dugni vagy látványosan az éjjeliszekrényén, íróasztalán felejteni, hátha végre kézbe veszi – jó esetben ő maga fogja letenni a legkülönbözőbb helyeken, ahol éppen kedve támadt egy kis időutazgatásra.

Idoutazas

Jó hír a szöcskéknek és citromoknak: itt semmi sem kötelező, viszont mindennek van értelme – nem úgy, mint a suliban. Csak egy érdekes olvasmányra vágysz? Fogd kézbe a könyvet, és minden egyéb segédeszköz nélkül követheted egy kalandokkal és csodákkal teli korszak igaz történeteit. Amikor kérdéshez érsz, tippelhetsz – de ha igazi időutazóként a részletekre is kíváncsi vagy, készíts be magad mellé egy Bibliát, amiben rögtön utánanézhetsz, mi is történt valójában. Szereted begyűjteni a háttérinformációkat, érdekes adatokat? Nem kell a neten rákeresned a szeráfokra, a leprára vagy a hósenre, elég csak a könyv lenyűgözően színes oldalain böngészned. A játékos kedvűek, kihívásokra vágyók is félretehetik a Rubik-kockát az olvasás idejére: képrejtvények, fejtörők és számos más feladat gondoskodik róla, hogy aktívan bekapcsolódj a ma már távoli és ismeretlen világ felderítésébe. Ha pedig szeretnél egy kis szuvenírt is magaddal hozni az időutazásról, kövesd a leírásokat, hogy másnap – attól függően, mennyire békések a szándékaid – parittyával és harci sisakkal vagy írónáddal és saját Tóra-tekerccsel felszerelkezve indulhass az iskolába.

Sinkáné Zombory Katalin

Kalla Szilvi írása | 2018. január 18.

Könyvbemutató: Keserűből édeset – Istennel a kríziseken át

„A válsághelyzetben hozott döntéseknek sorsfordító erejük van.”

A Harmat Kiadó szeretettel meghívja Révész Szilvia Keserűből édeset – Istennel a kríziseken át című könyvének bemutatójára.

A szerzővel Győri Virág, a Family magazin főszerkesztője beszélget.

Időpont: 2018. január 26., péntek 18 óra

Helyszín: a Wesselényi utcai Baptista Gyülekezet és Közösségi Ház előadóterme (1077 Budapest, Wesselényi u. 53.)

 

Keserubol_edes_meghivo_vegleges_elonezo

harmat írása | 2016. július 29.

Meghökkentően evangelikál kegyelem

Tegnap éjszaka a végére értem Philip Yancey (ejtsd: Filip Jenszí) Meghökkentő kegyelem című könyvének. Bár néhány kritikai észrevételt fogok majd említeni, ami persze alapjaiban határozza meg a könyvet, mégis azt kell, hogy mondjam, hogy fenomenális élmény volt olvasni. Ha csak teheted, és ha képes vagy elolvasni háromszáz oldalnyi keresztény gondolatot, akkor tedd meg. Ne halj meg úgy, hogy nem olvastad ezt a könyvet.

Elolvasom »

Még több könyvajánló blog » Ismerje meg a Harmat kiadó bloggereit »