Kiszállítási információk Magunkról Kapcsolat

Minden rendben?

2018. december 10.

Daniel Fusco Őszintén Jézusról és zűrös életünkről című könyve kockázatos vállalkozás: ki akarna megvenni egy olyan könyvet, ami zűrzavaros életéről szól, ráadásul keresztény szemszögből. Hiába hirdeti nagy betűkkel a címlapon az őszinteséget, tudjuk, milyen képmutatók a keresztények, hogyan tudnának bármi hiteleset mondani a zűrökről, amikor folyton arról prédikálnak, hogy minden a legnagyobb rendben van, Jézus mindenkit szeret, legyél jó keresztény, és akkor csak jó dolgok történnek veled.

Fusco_Oszinten_slider

Csak az a bökkenő, hogy a kereszténység nem erről szól, a keresztények pedig nem azt hirdetik, hogy az élet nem zűrös. Elég Pál apostol leveleit elolvasni. Fusco tiszteletes jó laposan elolvasta az efézusi gyülekezethez írt levelet, és úgy döntött, hogy a saját gyülekezetében megtartott prédikációit kötetbe rendezve bevezeti az olvasókat is abba a zűrzavarba, amelyet az ember kavar maga körül. Természetesen nem csak addig jutunk az őszinte beszélgetésben, hogy rájövünk arra: a zavar oka mi magunk vagyunk, arról is beszél, hogy van lehetőség arra, hogy a káoszban meghalljuk a zűrbe ágyazott mennyei melódiát, az evangéliumot.

A szerző zenész is, ezért a kötetet is négy tételbe rendezi: beismerés, megoldás, követés és zsoltár a rövid fejezetek címei, amelyekben az őszinte szembesítéstől a hálaadásig vezeti az olvasót felmutatva az isteni melódiát zűrzavaros életünkben. A tételek rövid fejezetekre tagolódnak, mindegyiknek végén lehetőség van egy lélegzetvételnyi szünetre: a lendületes szöveget kérdések törik meg, amelyek beszélgetésre késztetik az olvasót. Hajlamosak vagyunk másokban, sőt egyenesen Istenben keresni zűrös életünk okait, be kell azonban látnunk, hogy az életünket – és mások életét is – leginkább mi magunk tesszük zavarossá. És ha nem is látjuk tisztán, milyen tervei vannak Istennek az ember életével, még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nincsenek tervei vele. A beismeréshez nem kell minden esetben nagy tragédia, elég egy tükröt tartó jó barát, aki leül velünk, hogy nagyon lazán, nagyon mai hangon, de legfőképpen őszintén beszéljen saját zűrzavaros életéről és a kereszténységről.

Pompor Zoltán

Megjelent a Könyvhét magazin ajánlójában.

 

Lapozzon bele

Kapcsolódó termék

-20%
Daniel Fusco:

Őszintén

Ez a könyv nagyon hasonlít az improvizált zenére. Az egész az efezusi levélre épül, és rögtönözve bontogatja Pál inspiráló témáit: kik vagyunk, mi a látszat és a valóság, mit kezdünk a sok gubanccal a kapcsolatainkban, és hogyan mutatkozik meg Isten szeretete mindezeken keresztül.


A szerző, Daniel Fusco – lelkipásztor és jazz-zenész – azt ígéri, hogy őszinte lesz, cserébe azt kéri, hogy mi is nézzünk szembe a tényekkel: Az élet zűrös. Jézus valóságos.

Részletes adatlap »2 990 Ft 2 392 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

2017. február 11.

Francine Rivers: Skarlátvörös fonal

Francine Riversnek minden könyve nagyon jó! Ez a könyv sem kivétel, nagyon sajnáltam, amikor a végére értem. Olyan sorsok és olyan emberek szerepelnek a könyv lapjain, melyek elgondolkodtatják az embert.

Figyelek én a házastársam valós igényeire, vagy önző módon csak magamra gondolok?
Elolvasom »

2018. december 22.

Családi kötéltánc

Nem tudom, önök közül hányan hisznek még a jótündérben. Senkit nem akarok áltatni, legyenek erősek: létezik.

Az ember teszi a dolgát, dolgozik, főz, neveli a gyerekét, elfelejti megöntözni a virágokat, szóval él, aztán néha fáradtan lerogy egy kis erőt gyűjteni, elolvas egy oldalt tőle és önfeledten felkacag, Elolvasom »

2017. február 11.

7 lépés…

„A könyv letudva, kilőve, pipa! Bármilyen okból vetted is kezedbe, azért imádkoztam, hogy segítsen arra a csodálatos Istenre figyelned, aki úgy szeret téged.”- írja az egyik szerző a könyv utolsó lapjain. Imái meghallgattattak. Igazából csak azért vette kézbe ezt a könyvet, hogy egy ifjúsági csoportnak szánt előadássorozatra felkészüljek, de pár oldal után már nem tudtam külső szemlélőként jelen lenni, és nem másokra gondoltam, hanem magamra. Engem szólított meg Isten ezen a könyvön keresztül.
Elolvasom »

2018. január 02.

Ahol nincs apróbetűs rész

 

A honlapon akadtam rá Tournier: Igaz és hamis bűntudat című könyvére. Előző kötetének, a Személy és szerepnek is gondolatébresztő volt a borítója, a feledhetetlen zebrás kép, ahol akár fehér, akár fekete az alapszín, mindkettő csak foltos képet ad az egészről. Az Igaz és hamis bűntudat eleji fehér fa és a mögötte lévő fekete is igen árulkodó. Nincs közöttük teljes átfedés, a fehér még megáll a lábán, a sötét elesettebb, megdönthetőbb, és helyzete kétségbeejtőbb. Mintha egészen önálló volna a fától, és megkérdőjelezhetetlenül külön, magányos életet élne, épp ezért valahogy megejtőbb, holott csak árnyék. Valami erős fény hatására tűnt elő ilyen riasztóan erősen, kontúrosan és élesen.

A szerzőről csak annyit tudtam, hogy svájci pszichiáter orvos volt és hogy gondolatait még az 1950-es években vetette papírra. Kicsit megszeppentem, amikor kiderült számomra, hogy a könyvet kollégáinak szánta. Attól tartottam, túl okos, túl szakmai, túlságosan tudományos lesz a szöveg, és nem csak profitálni nem fogok belőle, de még csak érteni sem fogom.

Kellemes csalódásként ért, milyen egyszerűen és tisztán fogalmaz. Milyen nyugodt tempóban és mennyire gyakorlatiasan vezet végig – megélt hite és orvosi gyakorlata közben szerzett tapasztalatokból – szép rendbe szedett gondolatain. Magam is meglepődtem, ahogy az elfogadott küszködő embertől eljuttat egészen a mások segítésére is alkalmas és kész munkatárs szerepéig.

Tournier szembesít ugyan vádaskodó és védekező hajlamommal, könnyen ítélkező, de elfogadásra sóvárgó valómmal, ám ez a szembesítés nem felülről, hanem mellőlem szól hozzám. Felszabadító, hogy nem elítél, inkább csak a diagnózist állítja fel úgy, hogy ő is ott ül mellettem a fertőzöttek között.

Jó, hogy ebből az állapotból tovább is kísér. Isten világosságát szemlélve éles árnyékként rajzolódik ki a felszín alatt rejtegetett valódi szemét. Emberlétem tökéletlensége, így-úgy álcázni próbált sebzettsége és érdessége. És a legjobb, hogy olyan egyértelműen és természetesen döbbenünk rá, hogy mindezzel már nem vagyunk egyedül. Hogy ott van mellettünk mindebben Jézus is.

A kislányom két-három éves korában félt az árnyékától. Az utcán hol elől nőtt nagyra az a formátlan fekete valami, hol mögé szökött, mintha üldözné. Nem bírt szabadulni tőle, hiába menekült, előbb-utóbb újra megpillantotta. Akkor kitaláltam azt a játékot, hogy bújjon vissza a pocakomba, ahonnan érkezett. Egészen hozzám simult, tényleg úgy néztem ki, mint amikor kismamaként még belül hordoztam őt a szívem alatt. Így lépegettünk egy darabig, ő szorosan odabújva. Az árnyék ugyanúgy nőtt és vándorolt, de már nem az övé, hanem az enyém volt, elvesztette félelmetes voltát. Egy idő után egészen is megnyugodott a kicsi lány. Felnézett rám és elmosolyodott: „Megszületek.”- mondta és előbújt az árnyékomból. Azóta biztonságban érzi magát, nem tart az árnyékoktól.

Valami ilyet éltem át én is. Ki tudja, hányadszor – rácsodálkozhattam Isten tökéletes, feltétel nélküli végtelen szeretetére. Valahogy újra meg újra eltorzul bennem ez a kép. Keresgélem az apró betűs részeket, a feltételeket, amiknek majd mégsem tudok eleget tenni és akkor rám nem is érvényes a kegyelem. Nem vagyok elég aktív, valami titkos bűnt rejtőzik a mélyben, furcsa érzések tekeregnek körül, mint a kígyók, és újra azt gondolom, hogy van valami, ami elválaszthat Isten szeretetétől, bármennyire is szeretnék hozzá tartozni. Olvasás közben a tökéletes reformációt, a visszatalálás örömét élhettem át megint. Igazi személyes találkozás élmény ez, Isten ölelő karjában megnyugodni.

Jó, hogy még ezzel sem maradtam egyedül. A könyv tovább indít: munkatársnak hív. Ahogy a Biblia lapjain elég jó volt Jézusnak a halász, a vámszedő és a zelóta tanítvány, és Szentlelke által fel tudta őket használni a megbocsátásra és szeretetre szomjazó emberek elérésére, úgy ma is elfogad, sőt felfogad engem is ugyanerre. Lehetek munkatársa, jó-hír vivő szolgája Istennek. Útitársa azoknak, akik a környezetemben élnek. A kereső, sóvárgó embereknek, akikkel együtt haladva eljuthatunk az elfogadás és megbocsátás, a szeretet és megbékélés forrásához, a szerető Istenhez. És bátran biztathatom őket, mert már tudom, hogy nincs apró betűs rész.

Füller Tímea

2016. július 29.

Wendelin Van Draanen – Szerintem, szerinted

A könyv alapján készült a A változó szerelem című film.

Szeretem a váltott szemszögű könyveket, amikor a történteket mind a két fél szemszögéből megismerhetjük. Ezáltal bepillantást nyerhetünk a gondolataikba, és megláthatjuk, hogy milyen különbözőképpen gondolkodik ugyanarról a dologról két ember. Van Draanen jól használta ezt az eszközt, és nem ment el abba az irányba, hogy ugyanazt mondta el mind a két szemszögben, megőrizte a történet diverzitását és ez tetszett.

Elolvasom »

2015. november 19.

Az 5 szeretetnyelv: Gyerekekre hangolva

A legtöbb szülő őszintén szereti gyermekét, mégis kevés gyermek érzi szülei feltétel nélküli szeretetét. Mi a magyarázata ennek az ellentmondásnak? Elsősorban az, hogy kevesen tudják meggyőzően – azaz gyermekük számára tapasztalhatóan – kifejezni érzéseiket. A házasság-terapeuta, illetve gyermekpszichiáter szerzőpáros így vall erről:

Elolvasom »

Még több könyvajánló blog »