Kiszállítási információk Magunkról Kapcsolat

Sorsfordító imádságok

harmat írása | 2016. november 25. A blogger további írásai »

Bizonyos tevékenységek mindig kifognak rajtam. Hiába, hogy újra és újra elhatározom, mégsem sikerül huzamos ideig töretlen rendszerességgel, lehetőleg naponta (és lehetőleg ugyanabban az időben) elvégezni a magamnak kiszabott hasizomgyakorlatokat, megöntözni a lassanként kóróvá száradó virágainkat, és bevallom, a rendszeres fogmosással is hadilábon állok.

Hasonlóképpen nem egyszer próbáltam az igeolvasás és az imádkozás terén a mindennapos rendszerességet megvalósítani. Holott nagyszerű cselekvésorientált, naponkénti imádkozásra buzdító könyveket olvastam (például a Too busy Not to Pray címűt Bill Hybelstől), és remek bibliaolvasó kalauzokkal, igemagyarázatos válogatásokkal felvértezve, nagy elszánással futottam neki az évnek (többnyire január elsején), hogy most végre Isten és magam előtt is bizonyítani fogok.

A fentiek ismeretében némi szorongással vettem kézbe Cseri Kálmán könyvét, attól tartva, hogy ebből is majd ismételten kitetszik, mennyire álhatatlan természet vagyok, mintha saját kudarcba fulladt jobbulási kísérleteim tapasztalata alapján nem jutottam volna magamtól is hasonló felismerésre.

A könyv szerzője azonban egészen más irányból közelít az imádkozás kérdésköréhez. Az általa kiválasztott „nagy imádkozók” közös ismertetőjegyét abban látja, hogy mindenkor nagy bizalommal fordultak Istenhez, azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy a legmegfelelőbb személyhez folyamodnak, aki erős és mindenható úr, ugyanakkor gyermekeivel törődő Atya, következésképpen szívén viseli sorsukat, küzdelmeiket, gondjaikat, vágyaikat és gondolataikat. „Nem szabad elfelejtenünk – hangsúlyozza –, hogy az imádság nem mechanikusan működik, mint egy kávé-automata, hanem organikusan, mint egy meghitt, összeszokott kapcsolat; egy jó házassághoz hasonlóan, amelyben a felek már félszavakból vagy szavak nélkül is értik egymást.”

A szerző éppen ezért nem receptet kínál arra nézve, hogy hol, mikor és hogyan helyes imádkozni, hanem életekbe, élethelyzetekbe nyújt bepillantást. Hús-vér emberek vonulnak fel előttünk, akik imádságban kitárulkoznak Isten előtt, más szóval lemeztelenednek, sebezhetővé válnak, és napvilágra kerül saját „együgyűségük”, az, hogy „van egy szívügyük (Brainerdnek az indiánok, Müllernek az árvák, Livingstone-nak a „feketék” stb.); Istent olyan hatalmasnak látják, mint amilyen valóban, mint aki tud segíteni ezeken az embereken; és éppen ezért látják értelmét az imádkozásnak, s tudnak kitartóan, odaadóan könyörögni. Isten pedig képesekké teszi őket arra, hogy személyes adottságaikat meghaladva, a megszokott mértéken felül teljesítsenek”. Ez azonban nem az ő produktumuk – figyelmeztet Cseri Kálmán a félreértések elkerülése végett –, hanem Isten munkája.

Az imádság meghívás, a Teremtő által felkínált lehetőség számunkra, teremtményei számára. Ajándék tehát, akárcsak mindaz az áldás, ami ennek nyomán az életünkbe, illetve a világba árad.

A könyv felelős szerkesztőjének ajánlója

Kapcsolódó termék

-20%
Cseri Kálmán:

Sorsfordító imádságok

Az imádkozás mikéntjével, valamint céljával és értelmével kapcsolatosan megannyi kérdés merül fel még az erre hajlandóságot mutató, cselekvésre elszánt emberben is. Cseri Kálmán könyve azonban recept helyett a „nagy imádkozók” példáját kínálja fel segítségül kételyeink eloszlatására. Az ősatyáktól indulva elvezeti az olvasót az első gyülekezetig, majd az egyháztörténet gazdag tárházából vett élő példákkal bizonyítja, hogy az imádkozó ember olyan „csatorna” Isten számára, akin keresztül isteni áldás áradhat a világba.

Részletes adatlap »1 750 Ft 1 400 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

harmat írása | 2015. október 07.

Újra kapható Narnia összes része

”Réges – régen történt, talán még nagyapátok sem élt akkor. ”

A Narnia Krónikáiban olyan utakon kalandozhatunk, amelyek a világ végére vezetnek, fantasztikus lényekkel köthetünk ismeretségbe, megtudjuk, mi az árulás, mi a hőstett, mit jelent megnyerni, vagy épp elveszíteni egy barátot.

Elolvasom »

harmat írása | 2016. július 29.

Debra Bridwell – Gyermekre vágyva /Bátorítás a meddőség fájdalmával küzdőknek/

Debra Bridwell a saját életébe vezet be, és őszintén mesél az érzéseiről, küzdelmeiről, és a feneketlen szomorúságról, amit a gyermekáldás elmaradása okozott. Eközben végig nagyon sok információval látott el minket, olvasókat, és alaposan körüljárta a lehetőségeket, fáradtságot nem kímélve, hogy elmagyarázza nekünk…

Elolvasom »

Fölkerné Kosztyu Viola írása | 2016. október 20.

Gyermekeink szeretetnyelve

Múltkor, mikor Gary Chapman könyveit olvastam, elgondolkodtam azon, vajon mi lehet a lányaim elsődleges szeretetnyelve. Nem kellett sokáig töprengenem ezen, hiszen elég, ha ismerem őket, és tudom, milyen szituáció milyen érzelmeket vált ki belőlük. Az is nyilvánvalóvá vált számomra, hogy mindkettejüknek kettő ilyen van. Az egyik az életkori sajátosságoknak megfelelő, ez a három éves lányomnál az ajándékozás (hiszen melyik hároméves ne örülne, ha ajándékot kap?), a kilenc hónaposnál a testi érintés. Emellett pedig már kirajzolódni látszik személyiségük is, a nagynál ugyanis az elismerő szavak számítanak nagyon sokat, a kicsinél pedig a minőségi idő.
Elolvasom »

harmat írása | 2015. október 06.

A házasság misztériuma

A házasság az Isten-ember viszony legtökéletesebb földi kiábrázolása: legfenségesebb élményünk, egyszersmind életünk legkeményebb megpróbáltatása, küzdelmes szembesülés az örök Másikkal.

Elolvasom »

Czap Villő írása | 2018. január 02.

Ahol nincs apróbetűs rész

 

A honlapon akadtam rá Tournier: Igaz és hamis bűntudat című könyvére. Előző kötetének, a Személy és szerepnek is gondolatébresztő volt a borítója, a feledhetetlen zebrás kép, ahol akár fehér, akár fekete az alapszín, mindkettő csak foltos képet ad az egészről. Az Igaz és hamis bűntudat eleji fehér fa és a mögötte lévő fekete is igen árulkodó. Nincs közöttük teljes átfedés, a fehér még megáll a lábán, a sötét elesettebb, megdönthetőbb, és helyzete kétségbeejtőbb. Mintha egészen önálló volna a fától, és megkérdőjelezhetetlenül külön, magányos életet élne, épp ezért valahogy megejtőbb, holott csak árnyék. Valami erős fény hatására tűnt elő ilyen riasztóan erősen, kontúrosan és élesen.

A szerzőről csak annyit tudtam, hogy svájci pszichiáter orvos volt és hogy gondolatait még az 1950-es években vetette papírra. Kicsit megszeppentem, amikor kiderült számomra, hogy a könyvet kollégáinak szánta. Attól tartottam, túl okos, túl szakmai, túlságosan tudományos lesz a szöveg, és nem csak profitálni nem fogok belőle, de még csak érteni sem fogom.

Kellemes csalódásként ért, milyen egyszerűen és tisztán fogalmaz. Milyen nyugodt tempóban és mennyire gyakorlatiasan vezet végig – megélt hite és orvosi gyakorlata közben szerzett tapasztalatokból – szép rendbe szedett gondolatain. Magam is meglepődtem, ahogy az elfogadott küszködő embertől eljuttat egészen a mások segítésére is alkalmas és kész munkatárs szerepéig.

Tournier szembesít ugyan vádaskodó és védekező hajlamommal, könnyen ítélkező, de elfogadásra sóvárgó valómmal, ám ez a szembesítés nem felülről, hanem mellőlem szól hozzám. Felszabadító, hogy nem elítél, inkább csak a diagnózist állítja fel úgy, hogy ő is ott ül mellettem a fertőzöttek között.

Jó, hogy ebből az állapotból tovább is kísér. Isten világosságát szemlélve éles árnyékként rajzolódik ki a felszín alatt rejtegetett valódi szemét. Emberlétem tökéletlensége, így-úgy álcázni próbált sebzettsége és érdessége. És a legjobb, hogy olyan egyértelműen és természetesen döbbenünk rá, hogy mindezzel már nem vagyunk egyedül. Hogy ott van mellettünk mindebben Jézus is.

A kislányom két-három éves korában félt az árnyékától. Az utcán hol elől nőtt nagyra az a formátlan fekete valami, hol mögé szökött, mintha üldözné. Nem bírt szabadulni tőle, hiába menekült, előbb-utóbb újra megpillantotta. Akkor kitaláltam azt a játékot, hogy bújjon vissza a pocakomba, ahonnan érkezett. Egészen hozzám simult, tényleg úgy néztem ki, mint amikor kismamaként még belül hordoztam őt a szívem alatt. Így lépegettünk egy darabig, ő szorosan odabújva. Az árnyék ugyanúgy nőtt és vándorolt, de már nem az övé, hanem az enyém volt, elvesztette félelmetes voltát. Egy idő után egészen is megnyugodott a kicsi lány. Felnézett rám és elmosolyodott: „Megszületek.”- mondta és előbújt az árnyékomból. Azóta biztonságban érzi magát, nem tart az árnyékoktól.

Valami ilyet éltem át én is. Ki tudja, hányadszor – rácsodálkozhattam Isten tökéletes, feltétel nélküli végtelen szeretetére. Valahogy újra meg újra eltorzul bennem ez a kép. Keresgélem az apró betűs részeket, a feltételeket, amiknek majd mégsem tudok eleget tenni és akkor rám nem is érvényes a kegyelem. Nem vagyok elég aktív, valami titkos bűnt rejtőzik a mélyben, furcsa érzések tekeregnek körül, mint a kígyók, és újra azt gondolom, hogy van valami, ami elválaszthat Isten szeretetétől, bármennyire is szeretnék hozzá tartozni. Olvasás közben a tökéletes reformációt, a visszatalálás örömét élhettem át megint. Igazi személyes találkozás élmény ez, Isten ölelő karjában megnyugodni.

Jó, hogy még ezzel sem maradtam egyedül. A könyv tovább indít: munkatársnak hív. Ahogy a Biblia lapjain elég jó volt Jézusnak a halász, a vámszedő és a zelóta tanítvány, és Szentlelke által fel tudta őket használni a megbocsátásra és szeretetre szomjazó emberek elérésére, úgy ma is elfogad, sőt felfogad engem is ugyanerre. Lehetek munkatársa, jó-hír vivő szolgája Istennek. Útitársa azoknak, akik a környezetemben élnek. A kereső, sóvárgó embereknek, akikkel együtt haladva eljuthatunk az elfogadás és megbocsátás, a szeretet és megbékélés forrásához, a szerető Istenhez. És bátran biztathatom őket, mert már tudom, hogy nincs apró betűs rész.

Füller Tímea

harmat írása | 2015. október 07.

Transzcendens etűdök – Hegedűs Endre zongoraművésszel beszélget Ferenczi Andrea

A művésznek oda kell ajándékoznia egész életét, hogy a korszak, s a művek életre keljenek, a valóság felmutatásával vallomásként, himnuszként, védő- vagy vádbeszédként megszólítsanak… – vallja az egyedülálló Chopin és Liszt interpretációiról ismert zongoraművész. Melléklet: Hegedűs Endre új, válogatás CD-je.

Elolvasom »

Még több könyvajánló blog » Ismerje meg a Harmat kiadó bloggereit »