“John Lennox olyan ember, akivel szívesen leülnénk egy kávé mellett megbeszélni a nagy kérdéseket – csak nézzük meg a videót, amelyben rövid könyvét ajánlja! –, kezdve azzal, hogy mégis hol van Isten a koronavírus idején, most, amikor szenvedésünket nem foghatjuk bűnözőkre, politikusokra vagy éppen saját rokonainkra, hiszen maga a természet támad az ember ellen.”

A teljes ajánló itt olvasható.

“Ismerem az érzést, amikor semmi nem elég jó. A torkomban a gombócot, ha beszélgetni kellene, és félek, hogy nevetségessé válok. Az összegyűrt papírokkal teli kuka mellett ülés tehetetlenségét, a keserves könnyeket egy elírás miatt, ami mindenki másnak lényegtelennek vagy apróságnak tűnik, de bennem úgy megakad, mint egy szilánk. Talán ezért is húzódnak közelebb a gyerekek, akik ezeket a terheket napról napra cipelik.”

A teljes ajánlót itt olvashatja.

A könyv alcíme nyugodtan lehetne az, hogy „minden, amit szerettél volna már megkérdezni, de soha nem merted”. Legalábbis engem mélyen megrendített az őszinteségnek és a nyitottságnak ez a foka. Minden szóba kerül és mindenre korrekt, egyenes választ kapunk. Természetesen ehhez egy jó kérdező és egy alázatos válaszadó kellett. Így vált a könyv valódi segítséggé az olvasó lelki fejlődéséhez. Nemcsak a beteg és a hozzátartozó egészséges kapcsolatáról, hanem az Isten és ember, férfi és nő, szülő és gyerek témákban is új nézőpontból láthatunk rá fontos dolgokra.

A teljes ajánló itt olvasható el.

A kötetet ajánljuk minden gyülekezeti és egyházi vezetőnek, lelkipásztoroknak, elöljáróknak, tanítóknak, és igényes gyülekezeti tagoknak. Fontos olvasmány mindenkinek, aki a kortárs missziológia kérdésköreiben kíván tájékozódni, alaposan végiggondolva azt, hogy az Istentől ihletett Írás miként igazíthat el bennünket jelen korunk meghatározó kérdéseiben. Fiatalabb generációkkal, egyházi múlttal nem rendelkező, a hit világa felé most érkező emberekkel foglalkozók számára kikerülhetetlen fontosságú, mintegy kézikönyvként is funkcionáló mű.

“Egy olyan társadalmi határhelyzetben, gazdasági, technológiai szempontból is folyamatosan és gyorsan változó világban, mint amilyenben most élünk, mindnyájunk számára új értelmet nyer a határtartás. Felelős állampolgárként, szülőként, társként vagy éppen gyermekként naponta kell döntenünk a határainkról, fizikai és lelki értelemben egyaránt. Ez a könyv igazi segítség abban, hogy ne a falakat, hanem a védelmet nyújtó határainkat építsük!”

“Mindenkinek el kellene olvasnia négy-öt évente egyszer! Logikusan felépített, jól érthető, gyakorlatias és józan eszköztár az önvédelem és az önérvényesítés területein. A bővített kiadás különös bölcsességgel és higgadtsággal vezet végig a digitális korszak megannyi kérdésén, ráadásul úgy fektet le útjelzőket, hogy a fejezet végére szinte vágyakozunk az egészséges digitális eszközhasználat után.  A könyvet évtizedek óta rendszeresen javaslom a praxisomban hozzám fordulóknak, és ezután is élen lesz a versenymezőnyben. Belső szabadságunk és önfeledt kapcsolataink érdekében mindenkinek ajánlom!”

Azt gondolnánk elsőre, hogy ez egy romantikus “leányregény” de az első pár fejezet után kiderül, hogy a regény egy komoly lélekfejlődés  leírása. A belső harcokat, az érveket és a döntéseket előkészítő motivációkat nagyon izgalmasan tárja elénk az írónő. Aki egy kis empátiával rendelkezik, annak a szeme bizonyára nem marad szárazon.

“Mi vagyunk az ezredfordulósok. Azok, akik beleszülettek a szabadságba. Azt mondják, soha ennyi lehetőség alkotásra, értékteremtésre, kibontakozásra nem kínálkozott még. Kommunikálhatunk bárhonnan, dolgozhatunk rugalmasan, választhatunk életmódtanácsok, nevelési elvek, szervezetépítési elméletek garmadája közül. 
Fiatal vezetőként én mégis sokszor azt kívántam: bárcsak kevesebb lehetőségünk lenne! A szabadság ugyanis megtalált határok nélkül nyomasztóvá válik és káoszt szül. Henry Cloud és John Townsend hétköznapi helyzeteink gyökeréig leásva állítanak minket kihívás elé: képesek vagyunk-e kialakítani a határainkat? A tét a szabadságunk.”

„A kötet abban a reményben született, hogy elgondolkodtasson, tippeket adjon – ugyanakkor szórakoztasson is. Bízom benne, hogy sok-sok kellemes és tartalmas percet szerez majd az Olvasónak.” (Kovács Ágnes Lilla)

Így lett. :)
Egy olyan világban, amelyik zászlajára tűzte ‘a hit magánügy’ szlogenjét, ó, de sok ilyen vezető és meghatározó ember kellene, akik vállalják, hogy saját erejükből nem, de Krisztussal igen!

ptagi, moly.hu