Kiszállítási információk Magunkról Kapcsolat

12 dolog, amit Gary Chapman szeretett volna tudni az esküvője előtt

2016. január 19.

Eredetileg úgy terveztem, hogy írok a tizenkét dologról tizenkét bejegyzést, mert adja magát, hogy ezt tegyem, de akkor még nem olvastam el a könyvet. Azóta elolvastam, és tudod mit? Nem írok tizenkét bejegyzést, hanem azt mondom, vedd meg, olvasd el, mert nem drága, és nem hosszú, de én kötelezővé tenném minden keresztény párnak, akik házasságkötést fontolgatnak. Igen, kötelezővé. Ha rajtam múlna, addig nem engedném, hogy összeházasodjanak, amíg ezt a könyvet kívülről, töviről hegyire be nem biflázzák. Amíg meg nem értik, hogy a házasság nem egy amerikai-kanadai-magyar romantikus kalandfilm. Nem egy hollywoodi nyál-prdoukció. Nem probléma és nehézségmentes övezet. Nem teljesítendő feladat. Nem maga a fenékig tejföl, vagy a meghatározhatatlanul eszeveszettül mélységes gyönyör. A házasság maga a realitás. Tudjátok, bennem van egy alapvető ellenszenv az olyan nevekkel és fogalmakkal kapcsolatban, akikről, amikről olyan emberektől hallottam sokat, akikkel szemben van bennem egy alapvető ellenszenv. A Viskót például pont ezért nem olvastam el még mai napig sem. Philip Yancey is azért váratott magára olyan sokat, mert azt hittem, valami újabb amerikai nyálgép. Tévedtem. Gary Chapmen-ről sem volt túl pozitív a véleményem, mert azok, akiktől sokat hallottam Champan-ről, nem éppen a kedvenc embertípusomhoz tartoznak. Többnyire érzelgősek és ebből kifolyólag hajlamosak a teátrális kifejezésmódokra, amit hétköznapi megnevezéssel képmutatásnak nevezünk. Azt gondoltam, a házasság van annyira kemény terep, hogy hagyjuk a nyál-szöveget, és nézzük inkább a realitást, amolyan csernusdoki-módszerrel. Örülök, hogy rászántam magam, hogy elkezdjek Chapman-t olvasni. Minden ilyen pozitív csalódás rádöbbent, hogy mennyire értelmezés kérdése egy szerző, egy könyv, egy szöveg. Egy előre-gyártott értelmezési keretbe érkezik az üzenet, és amikor én NyálJózsitól hallok róla, már azzal a feltételezéssel nézek az adott szerzőre, könyvre, hogy biztos nyál. Hát nem nyál. A legkevésbé sem. Megszégyenítően realista. Arcpirítóan őszinte és egyenes. Teljesen más, mint Csernus. Csernus nagy hibája, hogy zseniális tényfeltáró, helyzetfelismerő, elemző, de nem jutott el a megoldásig. Nála például a házasság nem valami olyasmi, amiért küzdeni kell, hanem valami olyasmi, ami van, és vagy jó, vagy nem. Ha jó, élvezd, ha rossz, válj el. Szerintem ez tévedés. Ez nem a boldogság és a kiegyensúlyozott élet felé vezető út. Elválni a legkönnyebb. Kitartani, és harcolni egy kapcsolatért, változni, az meg a legnehezebb. Félre ne értsetek, nem ítélek el senkit, aki elválik, mert, hogy jön ahhoz bárki is, hogy mások élete felett ítélkezzen. Nem én élek a te cipődben, és nem te az enyémben. Nem ismerem a harcaitokat és a küzdelmeiteket, és nem tudom, minek az eredménye egy kapcsolat megszakadása, egy házasság felbomlása. Csak azt mondom, hogy szeretem a megoldás-centrikus, megértés-központú, változásban utazó megközelítéseket. Nem hiszek abban, hogy én betonba öntött Dávid szobor vagyok, maga a tökély, csak mindig hülyékkel hoz össze az élet. Abban hiszek, hogy egy házasság csak akkor működhet, és tehet boldoggá, ha az ember benne változik, mert nem gondolja, hogy ő jól van úgy ahogyan, csak az a másik… na neki lenne mit változni. Csiszolódás. Oké, de vissza Chapman-hez.

Miért kötünk házasságot? Hm, 99,9% a megkérdezettek közül ezt válaszolná: mert szeretjük egymást. Szuper, és ez mit jelent? Mi az, hogy mit jelent? És máris jön az a tipikus huszonéves, a tapasztalatlan naivitásból fakadó gúnyos tekintet: ez evidencia! Nem, nem evidencia. Ha az, hogy szeretitek egymást, azt jelenti, hogy éjjel nappal együtt akartok lenni, folyamatosan szeretkeznétek, és úgy érzitek, olyan, mintha a másik teljesen olyan lenne, mint ti, csak ellenkező nemű, akkor záros határidőn belül nagy bajban lesztek. Ezek a dolgok olyanok, mint a kamaszkor, az ember mire kettőt pislant, már ki is nőtte. Aztán ott álltok egymással üvöltözve, mert úgy érzitek, hogy már nem szeretitek egymást. Nagyszerű. Ez az evidencia? Nincsenek evidenciák, csak naivok vannak, akik azt hiszik, lehet ösztönökre életet építeni. Nem lehet. És ez a profi Champan-ben. Ezzel kezdődik a sztori: a szerelem kevés a házassághoz. Lepkefing. Két év, és elvész az állítólagos alapotok. És ott maradtok egymással, úgy, hogy azt sem tudjátok, az, aki mellettetek fekszik meztelenül, egyébként kicsoda.

Mi a célja a házasságnak. Milyen vagyok én. Hogyan működik egy házasság. Milyen a női, a férfi szexualitás. Hogyan lesz egy házasságból család. Hogyan viselkedik, viszonyul a másikhoz egy férj, egy feleség. Mit jelent felnőttnek lenni. Gyerekvállalás. Szülőszerep. Pénzügyek. Megélhetés. Közös célok. Ki a másik. Kérdések, amelyekkel ha akarod, ha nem, szembe kell nézned ha házasságra adod a fejed. Állhatsz mégoly pökhendi módon is az egészhez, gondolván, hogy ti annyira frankón-tökéletesek vagytok, hogy nektek nem lesznek problémáitok, mert problémái csak a csicskáknak vannak, de lesznek. Lesznek, és normális, egészséges, hogy lesznek. Olvasd el ezt a könyvet. Tudom, hogy azt hiszed, te már mindent tudsz, ami benne van, de hidd el, ezt csak a naivitás mondatja veled. A félelem, a görcsölés, a szorongás, ami azt szeretné, hogy úgy magától működjön minden. Olvasd el ezt a könyvet, és hidd el, magától semmi sem működik. Még a WC sem lesz tiszta magától.

Lapozzon bele

Kapcsolódó termék

-20%
Gary Chapman:

12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt

Mire érdemes felkészülniük a pároknak házasságkötés előtt, hogy sikeres és jól működő kapcsolatnak nézzenek elébe? Kommunikáció, érzelmek kifejezése, konfliktusmegoldás, bocsánatkérés, nézeteltérések tisztázása, pénzügyek kezelése, a szülőkkel való kapcsolat - Chapman ilyen és hasonló kérdésekben ad útmutatást és megvitatására érdemes szempontokat a leendő házastársaknak.

Részletes adatlap »2 990 Ft 2 392 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

2017. május 17.

Jó lett volna tudni…

A Chapman nevét ismerő olvasókból az író nevét meghallva – talán nem túlzás – tízből tíz rögtön az 5 szeretetnyelvre asszociál, hiszen a nagynevű pszichológus és párterapeuta legnagyobb és legismertebb munkája ezen szeretetnyelvek elmélete. Nem gondoltam volna, hogy egyszer majd egy olyan könyvet veszek a kezembe, melyben ugyanez az ember a bilire szoktatásról és a csecsemőkori alvás rendszerének kialakításáról ír. Bevallom, a 12 dolog, amit jó lett volna tudni, mielőtt szülők lettünk messzemenően a legjobb szakkönyv a témában, amelyet eddig a kezembe vettem, pedig számtalan hasonló könyvet végigolvastam, amikor az első kislányom megszületett.

Elolvasom »

2019. május 27.

Mindannyian mások vagyunk

Már kiskoromban feltűnt, hogy az emberek mennyire különbözőek. A harcias és talpraesett édesanyám meg a csendes, békéjében megingathatatlan édesapám közötti hatalmas eltérés is döbbenettel töltött el. De még ennél is jobban meglepett, hogy egyébként látványnak hozzám nagyon hasonló öcsémmel megpróbáltak bennünket az iskolában egyformáknak kezelni. Miközben ő a számok szerelmese volt, én meg már akkor is a megfelelő szavakat kerestem a virágos rét méltó leírására, ez eléggé ámulatra méltó volt. Szókimondó testvérem finoman szólva harsány kacajra fakadt, amikor el akarták küldeni versmondó versenyre, mert ugye a nővére is milyen jó szavaló.

Felső tagozatban meg saját szüleimet sikerült a végletekig megdöbbentenem, amikor életem első ketteseivel hazaértem az iskolából. A fizika meg a kémia volt a gond. Vegyész anyukám és a hobbi elektronika rajongó apukám leültek velem az asztalhoz. Azt gondolták, csakis valami tévedés lehet az oka ezeknek a becsúszott jegyeknek. Mindketten főállásban odavoltak az említett két tantárgyért. Fel se merült bennük, hogy más is érdekelhet egy embert, pláne ha az az illető az ő közös gyerekük. Fel is tették hát az ominózus kérdést:

  • Mit nem értesz, kicsim? – és én megkönnyebbülten sóhajtottam fel, hogy most végre elmondhatom.
  • Azt nem értem, hogy miért érdekel ez a két tantárgy a világon bárkit is. –fogalmaztam meg pontosan a problémát.

Felnőttként aztán még sokkolóbban kellett szembesülnöm a ténnyel, hogy milyen különbözőek a szeretteim is. A férjem nem érti a ki nem mondott gondolataimat. Hiába szeretjük egymást, és olyan, mintha megbeszéltünk volna valamit, neki ugyanaz valami egészen mást jelent. Az öt gyerekem meg annyira más és más, mintha sose kaptak volna ugyanolyan nevelést.

Jó ideje próbálgatom megérteni önmagam „hajtóerejét” is. Mitől leszek annyira dühös, amikor – később, józanul – belátom, hogy csak egy apró semmiség történt. Miért tesz boldoggá egy kócos mezei virágcsokor, miközben a drága virágok inkább felbosszantanak. Miért fontos nekem, hogy időben leadjam a munkáimat és hogy tud annyira laza lenni a munkatársam ugyanebben. Én vagyok görcsös vagy ő felelőtlen? Netán mindketten rendben vagyunk, csak más-más módon?

Uton_onmagunkhoz_2

Az ember misztérium. Teremtettsége lévén méltósága van, hiszen Isten képét hordozza magán. Értéke felbecsülhetetlen. Mégis olyan keveset teszünk azért, hogy így értékeljük. Az Úton önmagunkhoz című könyv egy különleges módszerrel vezet bennünket végig a sokféle embertípus megértésének és elfogadásának útján. Ez nem egy kényelmes, könnyed túra. Sok-sok megállást, továbbgondolkodást igényel, és nagy őszinteséget. Ugyanakkor utat is mutat, hogyan működhetünk a leginkább optimálisan, hogyan válhat személyiségünk áldássá a környezetünk számára.

Az enneagram nagyon sok olyan dolgot fogalmaz meg hétköznapi nyelven, ami érthetőbbé teszi önmagunk és mások viselkedését. Indítékait, mozgatórugóit, céljait láthatjuk meg a tetteknek. Az érzések mögött meghúzódó bizonytalanságot és törékenységet megpillantva már nem tudjuk ítélettel figyelni az embert. Megértés és együttérzés születik bennünk önmagunk és mások iránt. Nagyobb, érettebb szeretettel figyeljük fejlődésüket, akár segíteni is próbálunk, hogy biztonságban érezze magát és így az lehessen, akinek Isten szánta.

Ez a könyv nem egy „elolvasom, megvolt” típusú kötet. Inkább egy útra indító, intenzívebb megismerésre hívó írás. Az ember újra és újra elő fogja venni. Visszalapoz, gondolkodik, keresgél benne. És minden alkalommal érettebb szeretettel fogjuk letenni – valahova a kezünk ügyébe.

Füller Tímea

2018. augusztus 28.

„Isten kegyelmét kolduljuk” – szerkesztői ajánló a Luther-regény 2. kötetéhez

Egy kortárs szerző bizony több szempontból is nehéz fába vágja a fejszéjét, ha Martin Luther életéről szeretne regényt írni: egy szinte már héroszi magasságokba emelt személyt kell hétköznapi valójában megragadnia, egy sokszor elmondott történetet újramesélnie, mindezt ötszáz év távlatából. Elolvasom »

2017. szeptember 28.

Vajon mit rejthet a könyv…

Az oroszlán jele III. – Ha eljön a hajnal

Fordítói ajánló Elolvasom »

2019. szeptember 27.

Szükségünk van jó vezetőkre!

Ha beismerem, ha nem, a gyerekeim közül hárman már felnőttek. Túl vannak a pályaválasztáson, gyakorolják, tanulják választott hivatásukat. Ahogy erről beszélgetek ismerősökkel, mindig látom átfutni az arcukon a bennük lezajló érzelmeket. Az első gyógypedagógus, hát nem lett lelkész, na de mégis: azért segítő foglalkozású. A második viszont: nos, ő marketinget tanul, sőt valószínűleg vezető lesz. Ó, ó, az egy züllött szakma, csóválják a fejüket és hümmögnek. Épp csak ki nem mondják, hogy imádkozni fognak a lelki üdvéért, mintha máris látnák deszkán csúszni a pokolba.

Pedig szükségünk van jó vezetőkre. Nem mindegy, hogy merre tart a cég, nem mindegy, hogy gyomorgörccsel vagy lelkesen indulunk munkába. Manapság mégis olyan, mintha kevés tisztelet övezné a vezetőket. Látom ezt az iskolában is, ahol egy osztályfőnök is gyakran vitatott személy lesz, amikor felelős döntéseket hoz. Sőt, a gyülekezetek élén állók sem feltétlen kapnak megbecsülést és elismerést, sokkal inkább kritikát és kioktatást.

Épp ezért volt számomra nagy felüdülés Kovács Ágnes Lilla: Hit a vezetésben című könyvét elolvasni. A kötetben vezetők vallanak munkájukról, életükről, hitükről. Korrekt, lelkiismeretes emberek, empátiával és humorral. Kellő önismerettel és alázattal beszélnek felelős munkájukról. Sokan közülük ismert cégek és projektek élén állnak, mégis nagyon közvetlen hangon és emberien vallanak akár hibákról, tévedésekről is. Készek önvizsgálatra, akár öniróniára. Tudják, hogy döntéseik során sokak élete és munkája van a kezükben. Érzik ennek súlyát és komolyan veszik. Tudják, hogy felettük is van Hatalom, amelytől segítséget, vezetést kaphatnak, és amely előtt el kell számolniuk döntéseikről.

Ugyanakkor le tudják tenni a terheket, van technikájuk a megújulásra, és közösséget ápolnak, ahol egyenrangú félként lehetnek jelen – kilépve a főnök szerepéből. Családjuk van, hobbijuk, személyiségük, és olyan is akad, aki kedveli a bolondos mintájú zoknikat. Nagyon különbözőek, mégis mindegyikükben azt érezzük, hogy éppen úgy, ahogy vannak, jól töltik be pozíciójukat. Bátran bíznánk rájuk magunkat.

A róluk szóló interjúk bizakodásra adnak okot. A vezetés igenis szolgálat. Éppen úgy Isten munkatársa az emberek élére álló felettes, mint a segítő foglalkozású, vagy a szolgáltatásban dolgozó ember. Mindannyian felelősséggel élve meg hivatásunkat, lehet jobb hely ez a világ.

/Füller Tímea

2016. július 28.

Scott B. Rae: Erkölcsi döntések – Bevezetés az etikába

Napjaink számos égető kérdésével, többek között az abortusszal, az eutanáziával, a homoszexualitással, a háborúkkal, a halálbüntetéssel, a reprodukciós technológiákkal vagy a 2008-as pénzügyi válság nyomán a gazdasági morállal is foglalkozik Scott B. Rae etikatudós könyve, amelyet nemrégiben adott ki a Harmat Kiadó. A keresztény szerző célja, hogy segítsen eligazodni számos olyan kérdés megítélésében, amelyekre a Biblia nem tér ki, illetve amelyek a bibliai időkben föl se merültek.

Elolvasom »

Még több könyvajánló blog »