Kiszállítási információk Magunkról Kapcsolat

Rossz hír az ördögnek

harmat írása | 2016. július 28. A blogger további írásai »

Hány gumimaci egy igehirdetés? Mozdítható-e hittel a gemkapocs? Garázdálkodik-e a nyúl a szomszéd néni veteményében? Mi a „Pál apostol” anagrammája, s mit jelent a kleisztogám szó? Egy kivételével rendre választ kapunk e roppant fontos és szörnyen életbevágó kérdésekre, miközben végigolvassuk Adrian Plass két, magyarul is megjelent könyvét önmagáról, a kegyes kétbalkezes kalandjairól.

Adrian Plass fiktív naplója ugyanis – melyből magyarul két kötet látott napvilágot – tényleg hangos nevetésre késztet, de csak akkor, ha ráhangolódunk sajátos, hajmeresztő túlzásokkal teli, ugyanakkor maróan önironikus és – különös, de – bölcs humorára. S ez nem könnyű feladat: először is azért, mert eleinte csak hüledezünk a hihetetlen eseményeken és hősünk körül szaladgáló, karikatúráig torzított karaktereken. Másodszor pedig azért, mert egy idő után gyanúsan ismerősek lesznek a visszatérő szituációk, a szereplők reakciói és jellemvonásai, mégpedig saját keresztény életünkből.

Plass kitűnő húzással magát teszi meg minden kétbalkezesek legostobábbikának, így mindjárt könnyebb nevetnünk azon, ahogy lelkiéletének fejlődésén munkálkodva csetlik-botlik. „Nagyon jó keresztény lennék, ha időnként nem zavarnák meg mások az életemet” – írja bosszúsan, s milyen jó, hogy helyettünk mondja ki mindazt, amit egy-egy fogcsikorgatóan bosszantó pillanatban magunk is gondolunk.

23

Az Egy kegyes kétbalkezes naplója fergeteges csattanók sorozataként kitűnő szatíra a szentségre törekvés buktatóinak állomásairól, a Kegyes kétbalkezes visszatér azonban némileg tónust vált, és a kacagtató részeket komolyabb közjátékok tűzdelik, hogy a kötet végére mindez új értelmet és megnyugtató magyarázatot kapjon. S hogy mi a cél? Semmiképp sem tabuk döntögetése, még kevésbé valamiféle blaszfémia, ám hitgyakorlatunk, „kereszténységünk” mindennapi hóbortjainak kifigurázása annál inkább. A hitközösségében rendíthetetlenül sürgő-forgó, saját családjával azonban nem törődő alak; a templomban buzgón térdeplő, ám a fél várossal örök haragban álló képmutató; a szent együgyűségében minimális gyakorlatiassággal sem rendelkező naiva; a hebrencs neofita vagy a mindent kritizáló, ám érdemben semmit előre nem mozdító „teológus-szakértő” figurája bizonyára mindannyiunk számára ismerős. S ez felekezet- független, gondoljunk bár a protestáns gyülekezetben szolgáló Plassra vagy magunkra, katolikusokra. A bravúros leleményességgel magyarra fordított kötetek talán legnagyobb erénye, hogy kendőzetlen őszinteségükkel nézőpontváltásra kényszerítenek: mindazt, amit keresztényként megszoktunk, s a már megtértek otthonosságával használunk (legyen szó giccses énekszövegről, kiüresedett ájtatossági gyakorlatról vagy mindennapi apró képmutatásainkról), rendületlen hévvel, ám empatikus szeretettel újragondoltatja velünk. S kíméletlenül szembesít minket a kérdéssel: e görcsössé merevült szokásokban áll hitünk lényege, vagy fogyatékosságainkat hátrahagyva képesek vagyunk-e újra és újra megindulni az Úr útján?

Félreértés ne essék: Plass nem foglal állást a forma és tartalom örök dilemmájában, sem egyéb filozófiai vagy teológiai kérdésben, csupán szelíden figyelmeztet: hitünkben csak úgy tudunk gyarapodni, ha időről időre kiesünk saját komfortzónánkból. Például egy jókora nevetéssel.

Írta: Paksa Balázs

Megjelent az asziv.hu-n

Kapcsolódó termék

-20%
Adrian Plass:

Egy kegyes kétbalkezes naplója

„Nagyon »jó keresztyén lennék«, ha időnként nem zavarnák meg mások az életemet” – örökíti meg az utókor számára naplójában aznapi következtetését kegyes kétbalkezes, alias Adrian Plass. A szentségre őszintén és együgyűen törekvő  hősünk mindennapjaiban a magunk gondjait, bajait, örömeit, küszködését és sikereit láthatjuk meg – görbe tükörben. Aki beleolvas, nem fogja tudni letenni ezt a vidám, öniróniával fűszerezett, újabb és újabb csattanókat és – a sorok között megbújva – bölcs belátást kínáló naplót.

Részletes adatlap »2 200 Ft 1 760 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

harmat írása | 2016. július 28.

Kevin Leman: Szexre hangolva – Kendőzetlenül a házassági intimitásról

Azok az olvasók, akik már ismerik Leman nevét, tudják, hogy segítségül szolgálhat mindenkinek. Még azoknak az embereknek is, akik az egyébként szép, kiegyensúlyozott házaséletüket még szebbé és kiegyensúlyozottabbá szeretnék tenni.
Tekintve, hogy már korábban volt szerencsém a szerző más könyveihez is, mindenképpen szerettem volna elolvasni az új könyvét is – és természetesen nem csalódtam.

Elolvasom »

harmat írása | 2015. október 07.

A nagy válás

Nem olyan világban élünk, ahol minden út egy nagy kör egy-egy sugarát képezi, és ahol minden út (ha kitartunk rajta) lassan egymáshoz közelít és végül a középpontban találkozik. Sokkal inkább olyan világban élünk, ahol pár mérföld után minden út kettéágazik, és minden ága újra szétágazik, és minden útelágazásnál döntened kell, hogy merre mész tovább.

Elolvasom »

harmat írása | 2016. október 19.

Harag? Mint a szeretet megnyilvánulása?

Hogyan fejezhetjük ki és vezethetjük le helyesen és hasznosan a haragunkat? Elolvasom »

írása | 2016. január 19.

Hányszor kell megbocsátanom fiam gyilkosának?

Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?” Jézus így válaszolt: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.”

/Máté 18, 21–22/

Elolvasom »

harmat írása | 2015. október 06.

Kiút a szorongásból

A szorongás megkeseríti az életünket, megfoszt nagyszerű lehetőségektől, elrabolja az örömünket és nem engedi, hogy pihenjünk. Hiába menekülünk előle, egyre növekvő teret követel.

Elolvasom »

harmat írása | 2019. május 27.

Mindannyian mások vagyunk

Már kiskoromban feltűnt, hogy az emberek mennyire különbözőek. A harcias és talpraesett édesanyám meg a csendes, békéjében megingathatatlan édesapám közötti hatalmas eltérés is döbbenettel töltött el. De még ennél is jobban meglepett, hogy egyébként látványnak hozzám nagyon hasonló öcsémmel megpróbáltak bennünket az iskolában egyformáknak kezelni. Miközben ő a számok szerelmese volt, én meg már akkor is a megfelelő szavakat kerestem a virágos rét méltó leírására, ez eléggé ámulatra méltó volt. Szókimondó testvérem finoman szólva harsány kacajra fakadt, amikor el akarták küldeni versmondó versenyre, mert ugye a nővére is milyen jó szavaló.

Felső tagozatban meg saját szüleimet sikerült a végletekig megdöbbentenem, amikor életem első ketteseivel hazaértem az iskolából. A fizika meg a kémia volt a gond. Vegyész anyukám és a hobbi elektronika rajongó apukám leültek velem az asztalhoz. Azt gondolták, csakis valami tévedés lehet az oka ezeknek a becsúszott jegyeknek. Mindketten főállásban odavoltak az említett két tantárgyért. Fel se merült bennük, hogy más is érdekelhet egy embert, pláne ha az az illető az ő közös gyerekük. Fel is tették hát az ominózus kérdést:

  • Mit nem értesz, kicsim? – és én megkönnyebbülten sóhajtottam fel, hogy most végre elmondhatom.
  • Azt nem értem, hogy miért érdekel ez a két tantárgy a világon bárkit is. –fogalmaztam meg pontosan a problémát.

Felnőttként aztán még sokkolóbban kellett szembesülnöm a ténnyel, hogy milyen különbözőek a szeretteim is. A férjem nem érti a ki nem mondott gondolataimat. Hiába szeretjük egymást, és olyan, mintha megbeszéltünk volna valamit, neki ugyanaz valami egészen mást jelent. Az öt gyerekem meg annyira más és más, mintha sose kaptak volna ugyanolyan nevelést.

Jó ideje próbálgatom megérteni önmagam „hajtóerejét” is. Mitől leszek annyira dühös, amikor – később, józanul – belátom, hogy csak egy apró semmiség történt. Miért tesz boldoggá egy kócos mezei virágcsokor, miközben a drága virágok inkább felbosszantanak. Miért fontos nekem, hogy időben leadjam a munkáimat és hogy tud annyira laza lenni a munkatársam ugyanebben. Én vagyok görcsös vagy ő felelőtlen? Netán mindketten rendben vagyunk, csak más-más módon?

Uton_onmagunkhoz_2

Az ember misztérium. Teremtettsége lévén méltósága van, hiszen Isten képét hordozza magán. Értéke felbecsülhetetlen. Mégis olyan keveset teszünk azért, hogy így értékeljük. Az Úton önmagunkhoz című könyv egy különleges módszerrel vezet bennünket végig a sokféle embertípus megértésének és elfogadásának útján. Ez nem egy kényelmes, könnyed túra. Sok-sok megállást, továbbgondolkodást igényel, és nagy őszinteséget. Ugyanakkor utat is mutat, hogyan működhetünk a leginkább optimálisan, hogyan válhat személyiségünk áldássá a környezetünk számára.

Az enneagram nagyon sok olyan dolgot fogalmaz meg hétköznapi nyelven, ami érthetőbbé teszi önmagunk és mások viselkedését. Indítékait, mozgatórugóit, céljait láthatjuk meg a tetteknek. Az érzések mögött meghúzódó bizonytalanságot és törékenységet megpillantva már nem tudjuk ítélettel figyelni az embert. Megértés és együttérzés születik bennünk önmagunk és mások iránt. Nagyobb, érettebb szeretettel figyeljük fejlődésüket, akár segíteni is próbálunk, hogy biztonságban érezze magát és így az lehessen, akinek Isten szánta.

Ez a könyv nem egy „elolvasom, megvolt” típusú kötet. Inkább egy útra indító, intenzívebb megismerésre hívó írás. Az ember újra és újra elő fogja venni. Visszalapoz, gondolkodik, keresgél benne. És minden alkalommal érettebb szeretettel fogjuk letenni – valahova a kezünk ügyébe.

Füller Tímea

Még több könyvajánló blog » Ismerje meg a Harmat kiadó bloggereit »