Időnként akadnak olyan munkák, amelyek az átlagosnál sokkal nehezebben, több akadály és szinte megoldhatatlannak tűnő nehézség legyőzése után születnek meg. Valahogy különösen is ezt tapasztaltam most a Luther-regény kapcsán. A szokottnál is nagyobb fáradtság, lefagyó gépek, az éterben elvesző dokumentumok, a tördelőnek elküldött rossz verzió közepette született meg… De megszületett, hála a körülöttem lévő embereknek, akik helyettem is felfigyeltek a fényre az alagút végén. Luther valószínűleg csak mosolygott volna azt látva, hogy katolikus barátaim mennyire hisznek ebben a könyvben.

Az elkészült művet lapozgatva az az érzésem támadt, hogy a sok küzdelem ezúttal értékesebbé tette számomra a munka gyümölcsét: még inkább hiszek abban, hogy rengeteg olvasónak fog örömöt nyújtani, vagy éppenséggel elgondolkodásra készteti őket. Hiszen nem egy kivételes tehetséggel rendelkező, tökéletes hősnek ábrázolja Luthert, hanem egy esendő embernek, aki fáradhatatlanul küzdött a nála sokkal hatalmasabb erőkkel szemben is: „Non sum. Az nem én vagyok, aki gyávasággal őrzi a bölcsességét.”

Egyik elkeseredett pillanatomban így szóltam a kiadó vezetőjéhez: ha Luther most itt lenne, biztosan azt mondaná, hogy az ördög minden erővel meg akarja akadályozni a könyv megjelenését. Ő erre azt válaszolta: „Ez lehet, hogy így van, de nem övé az utolsó szó!” Nem is lett: a Luther-regény megjelent!

Győri Anna