Tudom, réges-régen feltalálták az e-könyvet. Tudom, praktikus és környezetbarát. Tudom, egy dinoszaurusz vére csurog az ereimben, mert nekem még mindig kell a könyvből a jó papír illat, a tapintása, a látványa, meg az, hogy magammal hurcolhatom bárhova. Igen, ez egy vallomás. Tényleg vonszolom magammal az éppen olvasott könyveket. És kicsit látszik is olykor rajtuk. (Ez nem a Csináld ki ezt a könyvet reklámja. Nem teszem őket tönkre! Használatba veszem őket! Beléjük költözöm! Ez más!)
Amikor Thomas S. Greenspon maximalizmusról szóló kötete a kezembe került, mégis behúztam a féket. Nem vittem bárhova magammal. Sőt, óvatosan nyitogattam csak ki az oldalakat. Ellenőriztem, hogy ha lepréselem egy nehéz könyvvel éjszakára, alig látszik rajta a használat. Ez fontos, mert szeretném továbbadni. Az első oldalak után rögtön eszembe jutott egy drága lélek, akinek segítségére lehetne. Aztán ahogy tovább haladtam a lapokon, még egy és még egy ugrott be. Tudják, tanítok. Felsősöket is. És meglehetősen sok a küszködő gyerek.
Ajaj, azt hiszem, el kell árulnom, miért is vagyok ilyen szakértője a maximalizmus tudományának. Igen, jól sejtik, mint kifelé kászálódó érintett szereztem ekkora tapasztalatot a témában. Magam is hajlok a maximalizmusra. És valahogy nagyon meg tudom érteni a diákjaimat, akik ugyanolyan elveszetten és kétségbeesetten próbálnak megfelelni saját kegyetlen hajcsáruknak, ahogyan én tettem.
Ismerem az érzést, amikor semmi nem elég jó. A torkomban a gombócot, ha beszélgetni kellene, és félek, hogy nevetségessé válok. Az összegyűrt papírokkal teli kuka mellett ülés tehetetlenségét, a keserves könnyeket egy elírás miatt, ami mindenki másnak lényegtelennek vagy apróságnak tűnik, de bennem úgy megakad, mint egy szilánk. Talán ezért is húzódnak közelebb a gyerekek, akik ezeket a terheket napról napra cipelik.
Tényleg olyan ez, mint ahogy a szerző jellemzi: akár egy téglákkal tele hátizsákkal menni mindenhova. Ám a könyv nemcsak leírást ad a jelenségről, hanem egészen kicsi lépésekre bontja a kifelé vezető utat is. Akkora lépésekre, amiknek megtétele belátható, amikhez még sikerül összeszedni a bátorságot, hogy az ember belevágjon és megpróbálja megtenni.
Mivel sok diákom bizalmába fogadott, nagyobb felelősségtudattal néztem át a könyv végén található felnőtteknek szánt részeket is. Jó lenne segíteni azoknak, akik hozzám fordulnak. Nem, nem csak egy könyvvel. Egész szívvel, nyitottsággal, megértéssel, felelősséggel. De azt hiszem, mégis, emellett ezzel a kötettel is. Hátha könnyebben kikászálódunk együtt.
Füller Tímea
