Ezzel a poszttal a kisgyerekes olvasóimra gondolok elsősorban, valamint azokra a számkivetettekre, akik tökéletesen elveszettnek érzik magukat a mindennapokban. Azokra, akik számára a “modern nő” egy mítosz. Azért, mert az egyenjogúsággal csak egy plusz műszakot vettek a nyakukba a házimunka mellé a munkával és emiatt örökké elveszettek. ‘Soha nem érem utol magam…!’-ismerős mondat? Ha igen, akkor ez a könyv bizony neked szól.

Esetleg te vagy az, akit elborít a saját élete, mert igazából még soha, senki nem tanított meg arra, hogyan szervezd az életed. Ebbe olyan piti dolgok is beletartoznak, mint a takarítás, az időbeosztás, a napi főzés. Iskolában kellene tanítani, de nem teszik. Régen anyáink, nagyanyáink adták át a tudást nekünk, ma már nem teszik. Pedig nagyobb szükség van rá, mint valaha. Mindenki lót-fut, hajt a túlélésért, egyre nagyobb szükség van arra sokaknál, hogy maguk főzzenek és ne a kifőzdéket válasszák és igen, ebben a világban sem a nők, sem a férfiak nem tudják, hogyan szervezzék meg a mindennapokat, káosz és végkimerülés, reménytelenség és lemondó belenyugvás nélkül. Apropó, főzés: kifejezetten jó kis receptek vannak a könyv végén.

Ezt a hiányt sokan, sokfelől próbálják meg pótolni, de vagy az internetes portálok vég nélküli böngészésébe vagy túlhajszoltságba torkollik a dolog. Azt is be kell ismernünk, hogy sokkal jobban szeretjük a kézzel fogható könyveket az internetnél, még akkor is, ha azok segíteni akarnak. Le lehet ülni a kedvenc helyünkre, lehet visszalapozni, cetlizgetni, aláhúzogatni ( ez utóbbit szigorúan csak végszükség esetén, halványan, ceruzával).

Minden előzetes híresztelés ellenére felszámolható a káosz. Csak egy kis energiabefektetést igényel a dolog az elején, kezdetben például úgy, hogy levesszük a polcról a Háztartási túlélőkönyvet. A legrosszabb, ami történhet, hogy a végén kiderül: a rengeteg, évek óta nem használt, semmire sem jó, ‘majd jó lesz valamire’-típusú kütyü megléte nem létszükséglet egy házban sem. Tanúsíthatom, hogy ez valóban így van, ám ha nem vagy olyan szerencsés, mint Booklány, aki gyűlöli a felhalmozást és a mütyüröket meg a raktározást, akkor innen lehet megtanulni a dolgot. Szerintem menni fog!

Első mondat:
“Túlélés.”

Megjelent a vikiolvas blogon