Autista kisfiam szíve teljességéből szereti a fákat, odavan értük. Érdekli a gyökere, a törzse, a kérge, az ága, a levele, a habitusa, szóval egy fa-rajongó. Rengeteg „mellékhatása” van ennek, ami kihat egész családunk életére: naponta többször ki kell mennünk az erdőbe, de legalábbis addig a pontig, ahonnan az aktuális kedvenc fák sora már jól látható. Mindenből levélmintást kell beszereznünk neki, ha azt akarjuk, hogy vigyázzon rá. És nem lehet nálunk olyan könyv, amin falevél van, mert azt a sajátjának tekinti, és elkunyerálja.
Így történt, hogy némi nehézségbe ütközött a Családfánk titkai című könyvben való elmélyedésem.

– Ez egy fás könyv? – szegődött mellém a fiam egy perccel azután, hogy a kezembe vettem a kötetet.
– Nem, ez egy keresztény könyv a családok működéséről. – próbáltam szakszöveggel lerázni.
– Levelek vannak rajta. – érvelt okosan.
– Ó, az csak dísz. – fordítottam egyet a kezemben levő könyvön, hogy csak a gerincét láthassa a fiam.
– Az a címe, hogy családfánk – világosított fel.
– Igen. – pirultam el.
– Az akkor az enyém, csak még nem kaphatom meg? – kötötte az ebet a karóhoz.

Éppen ellenérvek után kutattam a fejemben, amikor a szokásos kis szövegére rázendített.

– Mert tudod, én nagyon szeretem a fákat. Azért, mert olyan elképesztőek. Minden kis levél maga is egy mini fa, magában hordozza a nagy egészet. Ott fut szét az erezetében a tápanyag. Mindenhova eljut, amit készített és felvett magának. Egyik kis sejt a másikat segíti. Összezárják a sebeket, újra nőnek a levágott ágak. És hogy egy nagy része a föld alatt van, nem is látszik, de ahogy felnézel rá, tudod, hogy mekkora hatalmas gyökérzete van a mélyben. És ha egyetlen rügyet átviszel egy másik fára, tudod, oltással, ott ugyanazt fogja produkálni, mint az eredeti helyén tette. Gyönyörű termést kaphatsz a vad alanyról is, szóval kapsz egy másik teljesen ugyanolyan jó fát.

Na, ezen a ponton majdnem feladtam. Annyiszor hallottam már ezt a „lemezt”. Jól van, vigye a könyvet, majd éjjel, míg alszik, talán sikerül végigolvasnom. Aztán mégiscsak erőt vettem magamon és megvédtem a határaimat.

– Édesem, ha elolvastam, odaadom neked, de most még ez az én könyvem, akár fás, akár nem. Mert a családfák is olyan elképesztőek. Egy családnak minden tagja magában hordozza a nagy egész működését – akár annak zavarait is, – hiszen amit örökségül kaptunk, éppúgy fut szét az életünkben, mint a tápanyag az erezetben. Ebben a „fás könyvben” sokat tanulhatunk magunkról a mások életének tanulságai alapján. Lám, a bibliai családok tagjai is, – akikről olyan megrendítő őszinteséggel vall a Szentírás – hogy ismétlik sokszor fájdalmasan az elődök hibáit, bűneit. De milyen jó látni, hogy az áldás is kihat nemzedékről nemzedékre. És ha egy családtag új környezetbe kerül is, gyakran ugyanazt fogja produkálni, mint az eredeti helyén tette. A dolgok nagy része a felületes szemlélő számára nem is látható, akár a gyökérzet, ám a mélyből kihat a mindennapjainkra. Kapcsolataink, konfliktusaink vallanak arról, mi mindent hordozunk. De a mélyben rejtőző titkok is mind orvosolhatók. Újra tanulhatjuk a kötődést és a konfliktuskezelést, felnőtté válhatunk és felelősséget vállalhatunk az életünkért. Összekapcsolódhatunk másokkal, hogy segítsük és bátorítsuk egymást. És bár küszködünk sokszor a hagyatékunkkal, de nem reménytelenül, hiszen Isten is ott van velünk a „kertben” és „oltókésével” csodákat visz véghez. Valahogy úgy metszeget és úgy olt, hogy a végén a vad alanyon is szelíd növény nőhet.  

E szóáradat után a fiam sóhajtott egyet és azt mondta:

– Na jó! Olvasd végig, aztán majd tedd ide, kérlek, ennek a könyvnek a tetejére.

És nagy megdöbbenésemre egy másik fás könyvre mutatott. A hónapok óta keresett Magyarázatos Biblia volt az.

Füller Tímea