Kiszállítási információk Magunkról About us Über uns About us Über uns

Egymás közelében

2017. február 11.

[Megjelent: Lege Artis Medicinae, 2007. 17(11):818–819.]
A szeretet a jóért való küzdelem leghatékonyabb eszköze – ismétli dr. Gary Chapman amerikai pszichológus Maradjunk együtt! című könyvének majd minden fejezetében. Több mint három évtizedes párterápiás tapasztalatai azt bizonyítják, hogy még azok a házasságok is újjáéledhetnek, amelyekben a házastársaknak olyan problémák bármelyikével kell szembenézniük, mint a munkamánia, uralkodó magatartás, hallgatagság, verbális és fizikai bántalmazás, hűtlenség, szenvedélybetegség és depresszió.


Társadalmunkat méltán nevezik „eldobható társadalomnak” – élelmiszereinket tetszetős csomagolásban vásároljuk meg, amit aztán azonnal a szemétbe dobunk; az autókat és a háztartási eszközöket úgy tervezik meg, hogy hamar elavuljanak; bútorainkat nem azért adjuk jótékonysági intézményeknek, mert már használhatatlanok, hanem mert kimentek a divatból; még a nem kívánt gyermekek is eldobhatók; üzleti és baráti kapcsolatainkat is csak addig tartjuk fent, amíg hasznosak számunkra –, így nem meglepő az „eldobható házasság” eszméjének gyors térhódítása sem. Ha már nem vagyunk boldogok egymással, vagy kapcsolatunk nehéz időszakokon megy keresztül, lépjünk ki belőle, nyissunk egy új fejezetet az életünkben!

Ám annak ellenére, hogy manapság világviszonylatban is minden második házasság válással végződik, azaz a legtöbben egyetlen menekülési útvonalként vagy túlélési technikaként folyamodnak a váláshoz, a kutatások szerint nagyon kevesen találják meg a remélt boldogságot egy újabb házasságban vagy egyedülállóként.

Dr. Chapman Judith S. Wallerstein tanulmányát idézi, aki az Egyesült Államok legnagyobb válásterápiával foglalkozó intézetének vezetője a kaliforniai Corte Maderában. Wallerstein csaknem két évtizede készít interjúkat és végez pszichiátriai felméréseket elvált párokkal. Eredményeit a Second Chances: Men, Women and Children a Decade After Divorce című tanulmányában jelentette meg. A tanulmány szerint a házaspárok azon céljai és reményei, hogy a válás után megfelelőbb életkörülményeket biztosíthatnak saját maguknak és gyermekeiknek; új szerelmet, tartalmasabb kapcsolatot, odaadóbb szexuális partnert és gondoskodóbb társat találnak; ha ez mégsem sikerül, egyedül alakítanak ki olyan életet, amely több önbecsülést, elégedettséget és nyugalmat hoz számukra, s tiszta lappal indulva visszaforgathatják az idő kerekét, csak ritkán valósulnak meg. A válás ugyanis nem jelenti azt, hogy visszaállhatnak a startvonalra.

Wallerstein felmérése szerint, míg az első házasság esetében a válási arány 40 százalék, a második házasságban 60, a harmadikban pedig már 75 százalék. Tehát minden egyes újabb házasságban csökken annak esélye, hogy a kapcsolat boldogabb lesz.
Chapman saját praxisa során új megvilágításba helyezte a különböző magatartási zavarokat, házassági problémákat, párkapcsolati nehézségeket, s meggyőződésévé vált, hogy minden problémás kapcsolaton lehet segíteni, ha a felek – vagy legalább az egyikük – hajlandóak olyan pozitív lépéseket tenni, amelyek megváltoztatják a házasság érzelmi klímáját. A megváltozott légkörben már könnyebb választ találni a problémákra. Nem csodareceptet kínál, hanem olyan megoldásokat keres, amelyek a realitáson alapulnak.

A szerző elkötelezett híve a valóságra alapozott életnek, s úgy véli, ennek talaján találhatunk rá a kapcsolatok gyógyulásához vezető lépésekre. Éppen ezért először ennek a megközelítésnek az alapelveit veszi sorra, majd megvizsgálja, hogyan lehet ezeket az elveket olyan problémák esetében alkalmazni, amikor a házastárs felelőtlen, munkamániás, uralkodó, magába forduló, hallgatag, szidalmazó, tettlegesen bántalmazó, szexuálisan bántalmazó vagy bántalmazott, hűtlen, alkoholista vagy drogfüggő, esetleg depressziós. Mindegyik problémának külön fejezetet szentel.

Sokan, akik rosszul működő házasságban élnek, olyan tévhitekre alapozzák az életüket – mutat rá a szerző –, mint: a lelkiállapotunkat a környezetünk határozza meg; az emberek nem tudnak megváltozni; egy rossz házasság esetén csak két megoldás létezik – beletörődés a boldogtalanságba vagy a válás; vannak olyan helyzetek, amelyek reménytelenek. A valóságon alapuló élet tehát azt jelenti, hogy őszintén számot vetünk élethelyzetünkkel, elismerjük felelősségünket a gondolatainkért, érzéseinkért, cselekedeteinkért, s nem hibáztatunk másokat saját boldogtalanságunkért.

Chapman érveléséből világossá válik számunkra, hogy amennyiben a négy téveszme bármelyikét is követjük, magatartásunk és cselekedeteink egy idő után maguk is a probléma részévé válnak, ahelyett, hogy a megoldás felé vinnének bennünket. Azok, akik úgy vélik, hogy érzelmi és lelkiállapotukat házastársuk cselekedetei határozzák meg, nagyjából úgy gondolkodnak, hogy ki vannak szolgáltatva körülményeiknek. Ez a mártírmentalitás egyenes út a depresszió felé, s arra a következtetésre vezethet, hogy „az életem boldogtalan, s csak a házastársam halála vagy a válás jelenthet reményt számomra.” Noha környezete mindenkire befolyással lehet, korántsem szükségszerű, hogy meghatározza vagy tönkretegye a házasságát és az életét. Azon tévhit mögött, hogy az emberek nem tudnak megváltozni, valójában az a meggyőződés húzódik meg, hogy felnőttkorunkra személyiségjegyeink és viselkedésmintáink rögzülnek, és nem is változtathatunk rajtuk. Ez a hiábavalóság és reménytelenség érzésének a melegágya. S nem számol az emberi szabadsággal, pedig könyvtárakat töltenek meg olyan emberekről szóló történetek, akik gyökeresen megváltoztatták korábbi magatartásukat és életmódjukat Szent Ágostontól Charles Colsonig, a Watergate-ügy egyik vádlottjáig. Az emberek meg tudnak változni, s a változás nem ritkán egészen drámai! – hangsúlyozza Chapman.

Az a felfogás, mely szerint egy rossz házasság esetén csak két megoldás létezik: beletörődés a boldogtalanságba vagy a válás, két egyformán káros alternatívára korlátozza a lehetőségeket. Abban a pillanatban, amikor a kettő közül választunk, a saját döntésünk foglyaivá válunk. Emberek ezrei élnek önmaguk alkotta börtönben, mert elhiszik a korlátozott választás lehetőségét. S végül a negyedik tévhitet, hogy vannak olyan helyzetek, amelyek reménytelenek, általában még azzal is ki szokták egészíteni: „… és az én helyzetem ilyen.” Ezen téveszme érvrendszere a következő: „Másoknak talán lehet reménységük, de az én házasságom reménytelen. Már nagyon régen így élünk, a sebek túl mélyek és a sérülések helyrehozhatatlanok. Nincs remény.” Ez a felfogás depresszióhoz vagy akár öngyilkossághoz is vezethet.
A tévhitekkel való szembenézés és leszámolás után Chapman szerint közelebb kerülhetünk a realitáshoz. A házassági problémák megoldásához támpontként hat valóságon alapuló elvet sorol föl, melyeket realitáselveknek nevez.

A valóságon alapuló élet abból indul ki, hogy (1) felelősek vagyunk a hozzáállásunkért, azaz a szemléletmódunkért, ami nagyban befolyásolja fizikai és érzelmi állapotunkat is. A bajok elkerülhetetlenek, de a boldogtalanság nem szükségszerű – írja a szerző és idézi Szókratészt, aki minden bizonnyal tisztában volt a gondolkodásmód fontosságával, amikor tanítványainak a következőt tanácsolta: „Mindenképpen házasodjatok meg; ha jó feleséget szereztek, boldogok lesztek – ha rosszat, akkor filozófusok.” Minden bizonnyal akadnak boldog filozófusok is mind a férfiak, mint a nők között! (2) Hozzáállásunk hatással van cselekedeteinkre. Ha pesszimista, kishitű és negatív a beállítottságunk, akkor ez negatív szavakban és viselkedésben jut kifejeződésre. Ekkor inkább a probléma részeseivé válunk, s nem a megoldáshoz járulunk hozzá. Persze az is hozzátartozik a valósághoz, hogy nem mindig tudunk változtatni a környezetünkön, ám a szerző hangsúlyozza: felelősek vagyunk azért, hogy mit teszünk az adott helyzetben. (3) Nem tudunk megváltoztatni másokat, de hatással lehetünk rájuk. A hirdető cégek évente milliókat keresnek ezen az igazságon.

Miért ne lehetne alkalmazni a párkapcsolatokra is! Hiszen a házastársak minden cselekedete és szava hatással van egymásra – jó vagy rossz irányba befolyásolja a másikat. Szavainkkal és tetteinkkel komoly fájdalmat okozhatunk egymásnak, de élhetünk azzal a nagyszerű lehetőséggel is, hogy pozitív hatást gyakorolhatunk társunkra, s az ebben rejlő erő óriási kilátást jelent a bajba jutott házasságok számára, ahogyan bizonyítják a könyvben ismertetett esetek. (4) A cselekedeteinket nem az érzelmeink irányítják. Még akkor sem, ha a népszerű-pszichológia térhódításával – főleg a tömegmédián keresztül – a társadalom túlhangsúlyozza az érzelmek jelentőségét, amit a slágerszövegek és a hollywoodi produkciók is egyre csak erősítenek.

Az a téveszme, hogy az érzelmek határozzák meg az ember igazi énjét, már olyan mértékben átitatta a gondolkodást, ami komoly károkat okoz a családi kapcsolatokban. A cselekedetek – mutat rá a szerző – valójában sokkal fontosabbak a kapcsolatokban az érzelmeknél, sőt cselekedeteink hatással vannak érzelmeinkre. Viktor Frankl a német koncentrációs táborokban fedezte fel a pozitív tettekben rejlő erőt, s … mégis mondj Igent az Életre című munkájában írta le felismeréseit. (5) Hibáink beismerése nem jelenti azt, hogy kudarcot vallottunk. A lista az évek során egyre bővül; mindkét fél részletesen fel tudja sorolni, hogy a másik mivel tette boldogtalanná az együttélést. Ez a fal az én-központú élet emlékműveként és a meghitt kapcsolat barikádjaként magasodik a házastársak között – fogalmaz Chapman. Ám amikor a házastársak beismerik hibáikat, nem a kudarcaikat ismerik el, hanem azt, hogy emberek, akikben megvan a lehetőség a kedves és önzetlen, illetőleg az önző és bántó magatartásra egyaránt. A hatodik alapelvnek a szerző külön fejezetet szentel. (6) A szeretet a jóért való küzdelem leghatékonyabb eszköze. S idézi Victor Hugot: „Az életben az a legnagyobb boldogság, ha biztosan tudjuk, hogy szeretnek minket.”; Freudot: „A lelki egészség legfontosabb feltétele a szeretet.”; s Willian Jamest: „Az elismerés utáni vágy emberi természetünk legmélyéről fakad.” – bizonyítva, hogy a szeretet központi szerepet játszik az élet értelmének keresésében. Sajnos sokakat akadályoz a kezdeményezésben, hogy a szeretetet érzelemnek tarják, noha az elsősorban egyfajta cselekvő magatartás, aktív részvétel a másik ember életében.

A szerző elmélete szerint a szeretetet ugyanúgy tanuljuk, ahogyan az anyanyelvünket. Ezért az, amit szeretet alatt értünk, aminek a megélésére képesek vagyunk, ugyanúgy eltérhet egymástól, ahogyan a nyelvek. Arra a következtetésre jutott, hogy szeretetünket alapvetően ötféle módon fejezhetjük ki: elismerő szavakkal, minőségi idővel, ajándékozással, szívességekkel, testi érintéssel illetve szexuális együttléttel. Ezek közül mindenkinek van egy elsődleges szeretetnyelve, amit jobban ért, mint a másik négyet. Ezekről részletesen az Egymásra hangolva (Harmat, 2002) című nagysikerű könyvében ír. Sajnos ritkán fordul elő, hogy a férj és a feleség ugyanazt a szeretetnyelvet beszéli. Mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy a saját nyelvünkön fejezzük ki a szeretetünket, ám ha ez nem egyezik társunk elsődleges szeretetnyelvével, akkor nem valószínű, hogy az üzenet eljut hozzá.

A valóságon alapuló élet mellett szükséges még valami – hívja fel a figyelmünket a szerző – a pozitív változás előmozdításához. Meg kell értenünk az emberi viselkedés mögött húzódó indítékokat, azaz a rejtett én motivációit. Chapman elkötelezetten hisz abban, hogy ha a valóságon alapuló élet irányelveit szem előtt tartva cselekszenek az emberek és megértik egymás indítékait, reális remény mutatkozik a legsúlyosabb problémákkal terhelt kapcsolat megmentésére is. Bizonyítják ezt azon házaspárok is, akiknek életébe a szerző bepillantást enged. De csak akkor tudunk kitartani a szeretet mellett – mely minden változás előfeltétele –, ha úgy döntünk, jobban szeretjük az embereket, mint megérdemlik.

A könyv nemcsak a segítő hivatásban dolgozó szakembereknek ajánlott, mint kötelező olvasmány, hanem mindenkinek, aki szerint a létnek egyetlen visszaigazolása van: a másik ember közelsége, de számol azzal is, hogy csakis esendőségünkön keresztül juthatunk egymás közelébe.

Ferenczi Andrea

Kapcsolódó termék

-20%
Gary Chapman:

Maradjunk együtt!

A kezdeti örömmámor után a házasságban szinte menetrendszerűen jelentkeznek olyan, eleinte jelentéktelennek tűnő nézeteltérések, különbségek és problémák, amelyek megfelelő kezelés és feldolgozás nélkül idővel válaszfalakként emelkednek a házastársak közé. A válás a legtöbb esetben nem jelent megoldást, csupán menekülés a probléma elől. Mit tehetnek a „se veled, se nélküled” csapdájában vergődő házastársak, akik nem akarnak elválni, de más kiutat sem látnak az elromlott kapcsolatból?

Részletes adatlap »2 990 Ft 2 392 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

2016. február 03.

Beszélgetés a Hatalmi csapdák a gyülekezetben című könyvről

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok. Minden közösségre jellemző, de az egyházra különlegesen is igaz, hogy csak a szép és jó oldalát szeretné megmutatni. Félünk ...

Elolvasom »

2018. május 24.

Könyvbemutató – Mihalec Gábor: Házasság 2.0

„Ha a házasságod 1.0 verziója zátonyra futott, még mindig van esélyed, hogy megalkoss valami újat ugyanazzal a társsal.”...

Elolvasom »

2016. július 29.

Vajon az együttélés és a házasság azonos kihívásokat tartogat?

A házasság mára veszített a népszerűségéből, ugyanis a közvélekedés szerint a magányos szingliléttel szemben kizárólag az „unalmas házasélet” sztereotípiája áll. Nem segíti a lelkesedést, hogy Magyaro...

Elolvasom »

2016. október 26.

Istennel a szenvedés kohójában – a szerző ajánlója

Nem tudhatod, mit jelent bízni Istenben, amíg nem merülsz fuldokolva a víz alá” – írja Keller. Könyvét olvasva mélyen érezzük, hogy Isten velünk van a tűzben, mellettünk áll....

Elolvasom »

2015. október 06.

A házasságról – illúziók és félelmek helyett kiteljesedés

Hogyan lehetne lemondani a harmonikus házasság kedvéért a társadalom olyan kitüntetett alapértékeiről, mint az egyéni szabadság, az autonómia és az önmegvalósítás? Hagyjunk fel minden idealista elképz...

Elolvasom »

2019. szeptember 27.

Szükségünk van jó vezetőkre!

Ha beismerem, ha nem, a gyerekeim közül hárman már felnőttek. Túl vannak a pályaválasztáson, gyakorolják, tanulják választott hivatásukat. Ahogy erről beszélgetek ismerősökkel, mindig látom átfutni az...

Elolvasom »
Még több könyvajánló blog »

Változás a személyes vásárlásnál! A részletekért kattintson ide!

'