Kiszállítási információk Magunkról Kapcsolat

„Isten kegyelmét kolduljuk” – szerkesztői ajánló a Luther-regény 2. kötetéhez

2018. augusztus 28.

Egy kortárs szerző bizony több szempontból is nehéz fába vágja a fejszéjét, ha Martin Luther életéről szeretne regényt írni: egy szinte már héroszi magasságokba emelt személyt kell hétköznapi valójában megragadnia, egy sokszor elmondott történetet újramesélnie, mindezt ötszáz év távlatából. A második kötet az elsőhöz képest is nagyobb kihívást jelenthet, hiszen a reformáció irányának alakulása és a kényszerű politikai csatározások kevés örömet hoztak Luther számára, és élete vége felé különösképp is úrrá lett rajta a csüggedés. Ebbe a hatalmas feladatba pedig magyar szerzőként belevágni mindenképpen különleges bátorságról tanúskodik.

Cs. Szabó Sándornak azonban sikerül megugrania ezt a magas lécet, és különleges történetmesélésének, atmoszférateremtő képességének köszönhetően azonnal beszippantja és magával ragadja olvasóit. Munkámból adódóan rengeteg kézirattal találkozom, és ritkán fordul elő velem, hogy már az első oldalak után nem tudok szabadulni a gondolattól: ha valami végzetes hiba folytán nem rontja el a következő négyszáz oldalt, meg kell próbálnunk kiadni a könyvet. J

 

luther_könyvbemutRettentően izgalmas és kihívásokkal teli feladatot jelentett a Luther-regény szerkesztése, ahogy újra és újra bepillantást nyerhettem egy jól ismert történelmi szereplő gondolataiba, fájdalmaiba és örömeibe, a tettei mögött rejlő motivációkban. Együtt izgultam vele, hogy ebben a verzióban is írja meg a 95 tételét, vállalja tanait még a császár előtt is, szeresse meg Katharina von Borát, valamint gyarló testével küszködve ne veszítse el minden emberi méltóságát.

Természetesen mai olvasóként már ismerjük a történet végét, sőt, a reformáció utóéletének mi magunk is részesei vagyunk. A Luther kortársainak fejébe való betekintés viszont izgalmas színfoltot jelent az elbeszélésben, hiszen ők a szakadt ruhában álló, ám megingathatatlannak tűnő szerzetest látva még nem sejthették, hogy az előttük álló férfi alapjaiban fogja megrengetni az addigi rendet. Cs. Szabó Sándor könyve ennek ellenére máig aktuális problémákat feszeget, és Friedrich választófejedelemmel együtt akár mi is feltehetjük a kérdést: „Miért tölt el ekkora félelemmel az, hogy talán Luther doktornak van igaza?”

Az egyházi és világi átok alatt álló, a máglyát mégis elkerülni képes Martin Luther egész élete arról tanúskodik, hogy a történelemben is lehetnek kegyelmi pillanatok. A reformátor mindeközben végig a saját gyarlóságaival küzdő ember maradt. Ahogyan ő maga fogalmaz a regényben: „Koldusok vagyunk… Isten kegyelmét kolduljuk.”

Győri Anna

Kapcsolódó termék

-20%
Cs. Szabó Sándor:

Luther 2. – Az igazság és az élet

Az ágostonos szerzetes, Martin Luther 95 tételét tartalmazó levél nem várt visszhangra lel, és Wittenberg egy csapásra szinte az egész birodalom figyelmének középpontjába kerül. Szavai nyomán olyan indulatok szabadulnak el az Egyházat védők és a visszaéléseket kritizálók között, hogy a békés megoldás lehetősége egyre reménytelenebbnek tűnik. Martint azonban a kiátkozástól való félelem sem rettenti vissza attól, hogy lelkiismeretét követve újra és újra megtagadja tanainak visszavonását...

Részletes adatlap »3 900 Ft 3 120 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

2016. július 29.

Útmutató lányos apáknak

Éppenséggel nem vagyok lányos apa, de apás lány annál inkább! Igazi élvezettel olvastam Kevin Leman újabb könyvét, amellett hogy sok mindenre meg is tanított.

Biztos vagyok benne, hogy az apukák nagy hasznát veszik. A kérdés már csak az, hogy hogyan vegyük rá őket az olvasásra. Először is könnyítsük meg a pénzkiadási aggályaikat (könyvre pénzt???), inkább ajándékozzuk nekik karácsonyra! Aztán jelöljük meg benne Leman doktor egyik-másik önvallomását, például: „Az apák másképp működnek, mint az anyák… nem lelkesít a gondolat, hogy hetente megcsináltassam a frizurám (de még havonta sem), ellentétben hőn szeretett nejemmel. Inkább a fejembe csapom a baseballsapkám. Remekül megy ahhoz a pólóhoz, amit tegnap is viseltem, a tegnapi sortomról nem is beszélve. Olyan kellemesen »bejáratott« érzés viselni őket. Mi, apák a szavakkal is jobban spórolunk.

Elolvasom »

2015. október 06.

A varázsló unokaöccse – Narnia krónikái 1.

Mi történik, ha egy öreg tudós a varázslással kontárkodik? Katasztrófák és mesés események sorozata veszi kezdetét. Elolvasom »

2018. január 02.

Ahol nincs apróbetűs rész

 

A honlapon akadtam rá Tournier: Igaz és hamis bűntudat című könyvére. Előző kötetének, a Személy és szerepnek is gondolatébresztő volt a borítója, a feledhetetlen zebrás kép, ahol akár fehér, akár fekete az alapszín, mindkettő csak foltos képet ad az egészről. Az Igaz és hamis bűntudat eleji fehér fa és a mögötte lévő fekete is igen árulkodó. Nincs közöttük teljes átfedés, a fehér még megáll a lábán, a sötét elesettebb, megdönthetőbb, és helyzete kétségbeejtőbb. Mintha egészen önálló volna a fától, és megkérdőjelezhetetlenül külön, magányos életet élne, épp ezért valahogy megejtőbb, holott csak árnyék. Valami erős fény hatására tűnt elő ilyen riasztóan erősen, kontúrosan és élesen.

A szerzőről csak annyit tudtam, hogy svájci pszichiáter orvos volt és hogy gondolatait még az 1950-es években vetette papírra. Kicsit megszeppentem, amikor kiderült számomra, hogy a könyvet kollégáinak szánta. Attól tartottam, túl okos, túl szakmai, túlságosan tudományos lesz a szöveg, és nem csak profitálni nem fogok belőle, de még csak érteni sem fogom.

Kellemes csalódásként ért, milyen egyszerűen és tisztán fogalmaz. Milyen nyugodt tempóban és mennyire gyakorlatiasan vezet végig – megélt hite és orvosi gyakorlata közben szerzett tapasztalatokból – szép rendbe szedett gondolatain. Magam is meglepődtem, ahogy az elfogadott küszködő embertől eljuttat egészen a mások segítésére is alkalmas és kész munkatárs szerepéig.

Tournier szembesít ugyan vádaskodó és védekező hajlamommal, könnyen ítélkező, de elfogadásra sóvárgó valómmal, ám ez a szembesítés nem felülről, hanem mellőlem szól hozzám. Felszabadító, hogy nem elítél, inkább csak a diagnózist állítja fel úgy, hogy ő is ott ül mellettem a fertőzöttek között.

Jó, hogy ebből az állapotból tovább is kísér. Isten világosságát szemlélve éles árnyékként rajzolódik ki a felszín alatt rejtegetett valódi szemét. Emberlétem tökéletlensége, így-úgy álcázni próbált sebzettsége és érdessége. És a legjobb, hogy olyan egyértelműen és természetesen döbbenünk rá, hogy mindezzel már nem vagyunk egyedül. Hogy ott van mellettünk mindebben Jézus is.

A kislányom két-három éves korában félt az árnyékától. Az utcán hol elől nőtt nagyra az a formátlan fekete valami, hol mögé szökött, mintha üldözné. Nem bírt szabadulni tőle, hiába menekült, előbb-utóbb újra megpillantotta. Akkor kitaláltam azt a játékot, hogy bújjon vissza a pocakomba, ahonnan érkezett. Egészen hozzám simult, tényleg úgy néztem ki, mint amikor kismamaként még belül hordoztam őt a szívem alatt. Így lépegettünk egy darabig, ő szorosan odabújva. Az árnyék ugyanúgy nőtt és vándorolt, de már nem az övé, hanem az enyém volt, elvesztette félelmetes voltát. Egy idő után egészen is megnyugodott a kicsi lány. Felnézett rám és elmosolyodott: „Megszületek.”- mondta és előbújt az árnyékomból. Azóta biztonságban érzi magát, nem tart az árnyékoktól.

Valami ilyet éltem át én is. Ki tudja, hányadszor – rácsodálkozhattam Isten tökéletes, feltétel nélküli végtelen szeretetére. Valahogy újra meg újra eltorzul bennem ez a kép. Keresgélem az apró betűs részeket, a feltételeket, amiknek majd mégsem tudok eleget tenni és akkor rám nem is érvényes a kegyelem. Nem vagyok elég aktív, valami titkos bűnt rejtőzik a mélyben, furcsa érzések tekeregnek körül, mint a kígyók, és újra azt gondolom, hogy van valami, ami elválaszthat Isten szeretetétől, bármennyire is szeretnék hozzá tartozni. Olvasás közben a tökéletes reformációt, a visszatalálás örömét élhettem át megint. Igazi személyes találkozás élmény ez, Isten ölelő karjában megnyugodni.

Jó, hogy még ezzel sem maradtam egyedül. A könyv tovább indít: munkatársnak hív. Ahogy a Biblia lapjain elég jó volt Jézusnak a halász, a vámszedő és a zelóta tanítvány, és Szentlelke által fel tudta őket használni a megbocsátásra és szeretetre szomjazó emberek elérésére, úgy ma is elfogad, sőt felfogad engem is ugyanerre. Lehetek munkatársa, jó-hír vivő szolgája Istennek. Útitársa azoknak, akik a környezetemben élnek. A kereső, sóvárgó embereknek, akikkel együtt haladva eljuthatunk az elfogadás és megbocsátás, a szeretet és megbékélés forrásához, a szerető Istenhez. És bátran biztathatom őket, mert már tudom, hogy nincs apró betűs rész.

Füller Tímea

2016. január 19.

Hányszor kell megbocsátanom fiam gyilkosának?

Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?” Jézus így válaszolt: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.”

/Máté 18, 21–22/

Elolvasom »

2016. július 29.

Debra Bridwell – Gyermekre vágyva /Bátorítás a meddőség fájdalmával küzdőknek/

Debra Bridwell a saját életébe vezet be, és őszintén mesél az érzéseiről, küzdelmeiről, és a feneketlen szomorúságról, amit a gyermekáldás elmaradása okozott. Eközben végig nagyon sok információval látott el minket, olvasókat, és alaposan körüljárta a lehetőségeket, fáradtságot nem kímélve, hogy elmagyarázza nekünk…

Elolvasom »

2017. szeptember 12.

Az imádság az örök fiatalság záloga

A nemrég elhunyt Cseri Kálmán református lelkész „Sorsfordító imádságok” című könyvében bibliai példákkal mutatja be, hogy az imádság több mint csendes beszélgetés a mennyei Atyával.

Pilinszky János szerint „az imádság lényege szerint istenközelséget jelent, örök fiatalságot”. Hát ezért nem fogott nagyanyámon az idő! Nyolcvanon, sőt kilencvenen túl is csendes derűvel szemlélte a világot, s szép, fiatalos mosollyal nézett ránk, amikor felkerestük. A déli harangszókor mindig megállt egy pillanatra, s magában elmondta az úrangyalát, esténként pedig a félhomályban ülve halkan mormolta a miatyánk évezredes sorait. Állandó kapcsolatban állt Istennel, s tudta, hogy az ima nem csak akkor szükséges, ha baj van – az imádság párbeszéd a Mindenható és a hívő ember között.
Elolvasom »

Még több könyvajánló blog »