A minap utolsó meséjéhez érkeztünk az Állatos mesélőkönyvnek, amely könyv igen közel került a szívünkhöz – az enyémhez is és a hároméves Liliéhez is. Megfogta a kezemet, és azt mondta, keressünk másikat (amit egyébként jó döntésnek tartottam, mert az előzőleg említett könyvben akadt olyan mese, amit már vagy 5-6 alkalommal olvastam neki egymás utáni napokon, és akármennyire tetszett, újítottam volna).

Lili általában borító alapján választ, most pedig a Jó éjszakát című mesekönyvet vette le, amely bibliai történetekkel és imádságokkal van tele. Egyébként írója Sally Ann Wright és ugyanaz az illusztrátor illusztrálta, mint az előzőleg említett könyvet: Kállai Nagy Krisztina. Valószínűleg ezt a hasonlóságot vehette észre a lányom, talán kicsit a már megkedvelt kötetre emlékeztették a rajzok.

Szívesen meséltem ebből a könyvből, mert a bibliai történetek meseszerűen, gyermekek által is könnyen érthetően vannak leírva benne. Aki csak most ismerkedik a Bibliával – legyen az akár gyermek vagy felnőtt -, annak nagy könnyedséget nyújt, hogy a főbb történeteket mesébe szedve olvashatja. Lili most már tudja, hogy Noé miért épített bárkát, ismeri Mózes történetét, és gond nélkül elmeséli, hogyan menekült meg Dániel a „gonosz emberek ellenére” az oroszlánok elől. Örülök, hogy a kislányom ismeri ezeket a történeteket.

Minden oldalon megtalálható egyébként feljegyezve, hogy a Bibliában hol található a történet, s egy-egy rövid imádságot is olvashatunk. Az imádságokat felolvasva jó alkalmunk adódott, hogy beszéljünk arról, mi a helyes és milyen egy jó ember.

Külön öröm számomra, hogy a rosszul látó Nagymama is előszeretettel olvas a könyvből a kicsi unokájának, hiszen nem aprók a betűk, szívesen forgatják együtt is a mesekönyvet.