R. Hemfelt – F. Minirth – P. Meier: A szeretet választható
A neurobiológia legújabb eredményei feltárták az agynak azt a – felépítéséből adódó – tulajdonságát, hogy szociábilis, azaz szüntelenül keresi a bensőséges kapcsolódást a másik aggyal valahányszor kapcsolatba lépünk valakivel. Ez az idegrendszeri közvetítés felelős azért a hatásért, amelyet a velünk kapcsolatba kerülők agyára és testére gyakorolunk, illetőleg azért is, amelyet ők idéznek elő bennünk.
A tudomány például rávilágított a legnagyobb feszültséget okozó kapcsolatok és bizonyos, az immunrendszert szabályozó gének közötti összefüggésre. Tehát bármennyire meglepő, emberi kapcsolataink nemcsak élményeinket, hanem biológiai rendszerünket is alakítják. Ez a kapocs azonban kétélű: az építő kapcsolatok jótékonyan hatnak egészségi állapotunkra, a mérgező viszonyok azonban lassan ölő méregként.
Az idegsejtek plaszticitása révén társas interakcióink az agy átalakításában is szerepet játszanak, vagyis az ismétlődő élmények formálják az idegsejtek és szinaptikus kapcsolódásaik alakját, méretét, számát. Agyunkat ilyen módon újramodellálhatja, ha azok, akikkel hosszú távon napi kapcsolatban állunk, állandóan bántanak vagy éppen ellenkezőleg, érzelmi gondoskodásban részesítenek bennünket. A gyűlölet és a szeretet is tartós biológiai nyomot képes hagyni az agyon!
A tudomány új felismerései tehát azt bizonyítják, hogy kapcsolataink finom, de erőteljes és életre szóló hatást gyakorolnak ránk. Ám ez a felismerés reményt is jelent: emberi kapcsolataink életünk bármely szakaszában javíthatók. Ebben kíván segítséget nyújtani A szeretet választhatóval című könyv, amely alighanem nélkülözhetetlen olvasmány a szeretetteljes kapcsolat szövevényes hálóinak kibogozásában.
John és Gladys bár nagyon szeretnék egymást szeretni, képtelenek közel kerülni egymáshoz. Kapcsolatukat behálózza egy rejtett, tudattalan szál, mely kimondhatatlan gyötrelmek és boldogtalanság okozója a házasságukban. Befolyásolja ítéleteiket, s megfosztja őket a választás szabadságától, miközben abban a tévhitben élnek, hogy jó döntéseket hoznak. Ezt a sajátos kapcsolati mintát nevezi a három amerikai szerző – egyikük pszichológus, ketten pszichiáterek – kodependenciának, azaz társfüggőségnek. Saját klinikájukon – a Minirth–Meier Klinikán – sok ezer pár és család életében figyelték meg a társfüggőségben szenvedők kötődésmintáit. Ezek alapján mutatják be azt a folyamatot, ahogy az érintettek „beleszövődnek” a partner személyébe, s énképük és identitásuk erős korlátok közé kerül. Az okok között azonosítják és elemzik a kielégítetlen érzelmi szükségleteket, az elveszett gyermekkor jelenségét, a diszfunkcionális családok helyreállítására irányuló belső kényszert, valamint a múlttal való megbékélés módját.
Az érdeklődő olvasó segítséget kap a könyvből, hogy saját kapcsolataira vonatkozóan átgondolhassa a rosszul működő minták hatásait, s a problémákat fenntartó tényezőket megfékezhesse. A szerzők lépésről lépésre vezetnek a változás esetenként fájdalmas, máskor örömteli útján. A múlt feltérképezésével megelevenednek a jelent mozgató, korábban rejtetten működő erők, és ebben a folyamatban sok új érzés is előkerül. Kitörő düh, mély, de gyógyító bánat jelentkezhet, miközben új, korábban ismeretlen, nem is sejtett lehetőségek nyílhatnak meg az érintettek életében. Mindez – figyelmeztetnek a szakemberek – nehéz és erőfeszítést kívánó lelki munkával járó folyamat. A könyvben ismertetett esettanulmányok mégis azt bizonyítják, hogy mindenkinek van esélye az életét könnyebbé, rendezettebbé és irányíthatóbbá tenni, s visszanyerni a kapcsolatait megszépítő és gazdagító választás szabadságát.
Ferenczi Andrea
a könyv felelős szerkesztője
