Kiszállítási információk Magunkról About us Über uns About us Über uns

Keresztények és a politika

2015. október 07.

A szerző ötféle megközelítésben mutatja be, miként viszonyulhatnak a keresztények a kormányhoz, illetve az egyház az államhoz. Számos történelmi példát kínál hit és közélet viszonyára, köztük a legutóbbi amerikai elnökválasztás tanulságait is elemzi, amelyben Istent igencsak belekeverték.

A Brezsnyev-korszakban, a hidegháború csúcspontján Billy Graham ellátogatott a Szovjetunióba, hogy állami és egyházi vezetőkkel találkozzon. A nyugati világ konzervatívjai élesen bírálták, amiért rendkívül udvariasan és tisztelettel bánt az oroszokkal. Prófétaként kellett volna fellépnie, és el kellett volna ítélnie az emberi jogok és a vallásszabadság sárba tiprását, hangoztatták. Egy kritikus hang így fogalmazott: „Dr. Graham, most ötven évvel visszavetette az egyházat!” Graham lehajtotta a fejét, és azt felelte: „Nagyon szégyellem magam, ugyanis minden erőmmel azon voltam, hogy kétezer évvel vessem vissza.”

Vélemény a könyvről

Yancey azt írja, hogy Jézus nem arra hívta tanítványait, hogy keresztény országot hozzanak létre. Ma, amikor Magyarországon is egyre jobban felerősödnek azok a hangok, amelyek a kereszténység hatalomvesztésében látják a problémák gyökerét, talán érdemes végiggondolni, hogy vajon az egyháznak, a keresztényeknek az-e a küldetésük, hogy törvényi, hatalmi keretek között erőszakkal is akár, de „kereszténnyé” tegyenek egy társadalmat, vagy egy országot? A felülről lefelé történő „megtérítés” elhelyezhető-e egy keresztény teológia tárgykörében? Biztos, hogy az egyház térnyerése eredményezi a társadalom megújulását?

A Yancey-könyv megerősített abban a meggyőződésemben, hogy Jézus mozgalma, a tanítványság egy alulról szerveződő, a társadalmi kereteket szétfeszítő, mozgásban lévő, a környezetére a szeretet és az elfogadás, a bizonyságtétel erejével hatást gyakorló mozgalom. Kis kovász keleszti meg az egész tésztát. 12 tanítvány indul útnak, hogy egy világvallás szülessen. A szántóföldbe rejtett kincs, vagy a mustármag, ami nagy fává növekszik. Kicsiből naggyá váló. Ennek a mentén, szerintem Yancey-vel ebben egyetértve, a társadalom megújulása nem az egyházak hatalomra jutása által történik. Nem a hatalom szavával. A keresztények alkotják a kovászt, ami megkeleszti a tésztát. Ha nem kel meg a tészta, akkor nem az a gond, hogy nincs elég hatalmunk, hogy megparancsoljuk a tésztának, hogy megkeljen, hanem az, hogy nem vagyunk kovász. Az egyház megújulása indít el egy ébredési hullámot a társadalomban. Ehhez pedig nem kell hatalom, sőt, lényegében a világi hatalom is így lenne képes megtisztulni, újraszerveződni, átalakulni.

A másik érdekes gondolat, amire Yancey rámutat, hogy az általa „polgári vallásnak” nevezett gondolkodás mindig a jó társadalmi megítélés szerint választ magának vezetőket. Legyen gazdag, legyen erkölcsös (legalábbis látszatra), legyen tanult és befolyásos, megfontolt, tekintélyt parancsoló. Viszont, ha az első keresztényeket megnézzük, sok minden elmondható róluk, de az nem, hogy megfelelnének az úgynevezett „polgári vallásosság” elvárásainak. Vámszedők, bukott farizeusok, és halászok alkották az egyház első vezetőségét. Jézus maga is csupán egy vidéki ács fia volt. Kinézettek és megvetettek. Mondhatnám, a legkisebb mértékben sem voltak kompatibilisek koruk „polgári vallásosságával”. Mégis így feszítette szét az új a régit. Így lesz a tanítványi kör só és világosság. – Megjelent az ujrgaondolo.hu könyvkritikájában

Philip Yancey

Hivatásos újságíróként számos magazinnak dolgozik; írásai többek között megjelennek a Readers Digest, a Saturday Evening Post, a National Wildlife és a Christianity Today oldalain. Jelenleg utóbbi lap egyik főszerkesztője. Műveit 25 nyelvre fordították le, és több mint 14 millió példányban adták el szerte a világban.

Lapozzon bele

Kapcsolódó termék

-20%
Philip Yancey:

Keresztények és politika – Kelletlen barátság

A szerző ötféle megközelítésben mutatja be, miként viszonyulhatnak a keresztények a kormányhoz, illetve az egyház az államhoz. Számos történelmi példát kínál hit és közélet viszonyára, köztük a legutóbbi amerikai elnökválasztás tanulságait is elemzi, amelyben Istent igencsak belekeverték.

Részletes adatlap » 1 200 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

2015. október 07.

Segítség, rokonok lettünk!

Amikor két ember házasságot köt, egymás rokonaival is kapcsolatba kerülnek, s beépülnek az anyós, após, sógorok és sógornők alkotta népes közösségbe. Hirtelen eltérő viselkedési szokások, kapcsolati m...

Elolvasom »

2017. november 19.

Beszámoló a Meredek görbén Istenhez című kötet bemutatójáról

„A legnagyobb hatást a jelenünkre azok az emberek teszik, akikkel találkozunk.” Zsúfolásig megtelt a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának Tóth Kálmán terme...

Elolvasom »

2020. szeptember 16.

FÜST

Az az ökumenikus imahét felejthetetlen maradt számomra. Nem csak azért, mert az éppen helyszínt biztosító gyülekezet templomfűtése elromlott, a kinti hőmérséklet meg – mintha hegyoldalon szánkázna, – ...

Elolvasom »

2016. november 04.

Szeretve vezetni – a hatalommal élni

Új Harmat-kiadványok bemutatója Hatalomvágyó emberekkel nemcsak a büntetés-végrehajtás és a politika, hanem a gyülekezeti élet területén is szép számmal találkozhatunk. E ténnyel szembenézni sem könny...

Elolvasom »

2021. szeptember 22.

Kamaszhatárok

Asztalt terít a fiam. Hangosan számolja a tányérokat, miközben az egyik kezével a másikra tornyozza őket. Ma éppen nyolcan fogunk itthon vacsorázni. A torony már reszket a kezében. Nem is bírom ki szó...

Elolvasom »

2016. július 15.

Nem csalás, nem ámítás: péntekre új gyerek!

Mit mondhat még egy újabb amerikai szerző a gyereknevelésről? – fogalmazódott meg bennem, amikor kezembe vettem dr. Kevin Leman Péntekre új gyerek? című könyvét. Aztán egyszer csak azt vettem észre, h...

Elolvasom »
Még több könyvajánló blog »