Kiszállítási információk Magunkról Kapcsolat

Kerülő utak a boldogsághoz

2015. október 07.

Az igaz barátok hatása valamiképp meglátszik az ember életén – összegezhetnénk egyetlen mondatban Philip Yancey legújabb könyvének mondandóját, amelyben szellemi mentorairól készített portréit tárja elénk.

A bemutatott személyek nem csupán a szerzőt győzték meg arról, hogy éltek a földön olyanok is, akik a törvény mellett a kegyelmet, az ítélkezés mellett a szeretetet, a szenvedély mellett az értelmet is ismerték.

Közülük néhányan a világra is komoly hatással voltak. Hűségesen követték a belső hangot, s nézeteikkel kiálltak a nyilvánosság elé. Mások egy köteg papírlap mellé telepedve tekintettek vissza életükre, s jegyezték le gondolataikat az utókor számára. Akad köztük japán, holland, orosz, indiai, angol és észak-amerikai. Hagyományos értelemben nem mindannyian keresztények, sőt egyikük, Mahatma Gandhi el is utasította a keresztény hitet. Jézussal való találkozásuk azonban mindnyájukra maradandó hatást gyakorolt.

Vélemény a könyvről

Nagy izgalommal kezdtem ennek a fent megnevezett könyvnek az olvasásához. Érdekes szellemi kalandnak ígérkezett olyan emberekről olvasni, mint Martin Luther King, Chesterton, Tolsztoj és Dosztojevszkij, vagy éppen Gandhi. Legalábbis én ennyit ismertem abból a 13 emberből, akikről Yancey úgy ír, mint akiket szívesen magával vinne, ha a szkeptikusok vagy egy másik vallás képviselői meghívnák konferenciájukra, hogy megmagyarázza miért hisz Istenben.

Bevallom már a neveket olvasva is csodálkoztam, hogyan kerül például Gandhi, akiről tudtam, hogy elutasította a keresztyénséget, vagy Martin Luther King, aki házasságtörő volt, egy keresztyén ember példaképei közé? Mit taníthat nekünk a törvényeskedő és abba belefulladó Tolsztoj, aki szerette Istent, de a családja iránt képtelen volt szeretetét kifejezni? Azután vannak a könyv “szereplői” között sikeres keresztyén írók, akik a siker oltárán feláldozták házasságukat. Van olyan ember közöttük, aki nem jár istentiszteletre, hanem otthon éli meg a keresztyénségét – lehet ilyen? Szóval, mit lehet ezektől az emberektől tanulni? – Részlet Szabó Róbert János könyvkritikájából

Philip Yancey

Philip Yancey az amerikai Wheaton College-ban, majd a Chicagói Egyetemen szerzett diplomát. Hivatásos újságíróként számos magazinnak dolgozott; írásai többek között megjelentek a Readers Digets, a Saturday Evening Post, a National Wildlife és a Christianity Today oldalain. Jelenleg utóbbi főszerkesztője. Könyveit 25 nyelvre fordították le, s több mint 14 millió példányban adták el szerte a világban. Művei közül tizenkettő részesült rangos nemzetközi elismerésben.

Kapcsolódó termék

-20%
Philip Yancey:

Kerülő utak a boldogsághoz

Az igaz barátok hatása valamiképp meglátszik az ember életén – összegezhetnénk egyetlen mondatban Philip Yancey legújabb könyvének mondandóját, amelyben szellemi mentorairól készített portréit tárja elénk. A bemutatott személyek nem csupán a szerzőt győzték meg arról, hogy éltek a földön olyanok is, akik a törvény mellett a kegyelmet, az ítélkezés mellett a szeretetet, a szenvedély mellett az értelmet is ismerték. Közülük néhányan a világra is komoly hatással voltak. Hűségesen követték a belső hangot, s nézeteikkel kiálltak a nyilvánosság elé. Mások egy köteg papírlap mellé telepedve tekintettek vissza életükre, s jegyezték le gondolataikat az utókor számára. Akad köztük japán, holland, orosz, indiai, angol és észak-amerikai. Hagyományos értelemben nem mindannyian keresztények, sőt egyikük, Mahatma Gandhi el is utasította a keresztény hitet. Jézussal való találkozásuk azonban mindnyájukra maradandó hatást gyakorolt.

Részletes adatlap »3 500 Ft 2 800 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

2015. október 07.

A szeretet mindent legyőz – Történetek a szeretet hatalmáról

„A szeretet több annál, mint amit érzünk, a szeretet az, amit teszünk.” A könyvben szereplő negyven igaz történetet olyan emberek írták, akiknek életét megváltoztatta a szeretet, mert akkor sem adták fel, amikor súlyos akadályok tornyosultak előttük.

Elolvasom »

2016. március 10.

Útmutató lányos apáknak

Többek között azért olvastam el ezt a könyvet, mert mielőtt az édesapám és a férjem kezébe nyomom, tudni szerettem volna előttük érvelni, hogy miért érdemes – ha érdemes – megismerkedni Leman gondolataival. Édesapámnak mindig mondtam, hogy ő volt az első férfi az életemben, akit igazán szerettem, azt pedig azért valljuk be, hogy a legtöbb nő életében az édesapa az egyetlen olyan férfi, aki valóban érdek nélkül szereti olyannak, amilyen. Lehetek érzékenyebb, hisztisebb az átlagnál, lehetnek baromi elviselhetetlen szokásaim, az apuka mindent elnéz, és nem akar megváltoztatni. Egyébként pedig a férjemnek szültem két gyönyörű kislányt, és remélem, olyan lesz a kapcsolatuk majd az apjukkal, amilyen az enyém volt mindig az én édesapámmal. Ezen kívül Lemant nagyon szeretem, és bár nem ez a könyv funkciója, mégis kikapcsol és megnevettet, szóval már csak ezért sem kerülhettem el a könyv elolvasását. Most sem kellett csalódnom, hihetetlen humorral van megáldva, ezen felül pedig olyan dolgokra képes megtanítani az olvasókat, amikről az iskolákban nem hallottunk soha: a kapcsolataink kialakítására, széppé tételére, életünk társas részének formálására.

    “Mikor az egyik lányom tizennégy éves volt, magammal vittem egy repülőútra New Yorkba. Egy országos tévéműsorba voltam hivatalos, és szerettem volna, ha a színfalak mögött is látja, mivel foglalkozom. Remekül éreztük magunkat. Később egy másik felvételre kellett mennem, ezért arra az időre kitettem őt a Bloomingdale’s nagyáruháznál, és megbeszéltem vele, hogy amikor végzek, találkozunk az áruház éttermében. […] Már azt hittem, elrabolták a kislányomat. Az áruház igazgatója bemondatta a nevét a hangosbemondón… de semmi. Azután újra bemondták… megint semmi. Hogy rövidre fogjam, az történt, hogy a lányom az étteremben várt rám. Mikor megunta a várakozást, elkezdett keresni engem, miközben én kerestem őt. Időközben ő is rájött, hogy több étterem van az áruházban, ezért egyikről a másikra járt, hátha ott vagyok. […]Na most, ha Mrs. Uppington lett volna a New York-i Bloomingdale’sben a lányunkkal, ő kiszáll a kocsiból, bekíséri az épületbe, fel az étterembe, és azt mondja neki: “Ezen a szent helyen találkozunk pontban délután négykor.”Bezzeg én? Csak annyit mondtam: “Találkozunk az étteremben, kicsim. Érezd jól magad!” /34. oldal/

Biztos vagyok benne, hogy amikor az olvasók eljuthnak a 19. oldalig, ott kivétel nélkül mindenki megáll és elgondolkodik azon, hány ember szerette őt őszintén, igazán gyerekkorában. Én boldog vagyok, hogy mindenféle gondolkodás nélkül kijelenthettem, hogy kettő ilyen ember volt az életemben, a szüleim.
A könyvet elolvasva csak még biztosabb lettem abban, hogy édesapám nagyon jó apa volt már akkor is, amikor én kislány voltam, és számíthattam rá minden helyzetben. Tényleg, még a legabszurdabb helyzetekben is… Soha nem felejtem el, hogy ő adott tanácsokat, amikor életemben először görcsöltem és megjött, és nem tudtam, mit lehet tenni az erős fájdalom ellen. Talán emiatt (vagy nem, nem tudom), de igazán erős kapocs van köztem és apám között, mindig rá szerettem volna hasonlítani. Sokszor még egymás gondolatait is ismerjük, tudjuk, mit miért tesz a másik, és milyen szituációkban mi járhat a fejében. Lányom születése előtt gyakran hangoztatta, hogy azért lehet ez, mert ő is és én is a kígyó évében születtünk, és hamarosan itt a harmadik a családban, a kígyó évéből. :)
(A képen egyébként édesapámmal és a kislányommal vagyok, és számomra nagyon fontos kép, ugyanis az első olyan karácsonyon készült, ahol már Lili baba is köztünk volt.)

    “Valahányszor vendégek jönnek hozzánk, a feleségem elképesztő fogásokkal és csinnadrattával fogadja őket. […]De a házasságunk hosszú évei során rájöttem, hogy ha ez számára fontos, akkor jobb, ha nekem is az. Nemrégiben egy házaspárt láttunk vendégül – akiket én ismertem, Sande viszont még sosem találkozott velük. Pár nappal korábban szóltam neki, hogy az illető házaspár átruccanna hozzánk egy fesztelen és könnyű ebédre. Mrs. Uppington viszont mit csinált? Kidolgozott egy aprólékos menüt, annyi flancos fogással, amivel egy egész háztömböt jól lehet lakatni – a kristálykehelyben szervírozott étvágygerjesztő falatkáktól egészen a házi készítésű szamócafagylaltos pitéig. Az asztalt gondosan megterítette, vizespohár gyanánt harminc centis poharakat tett a teríték mellé. Mintha zsiráfoknak tervezték volna őket. Nevetnem kellett. Az én édes jó feleségem így képzel egy fesztelen ebédet. A házaspár hölgytagja viszont odavolt az egész felhajtásért, és rajongott a terítékért. Nem tudtam megállni, hogy meg ne kérdezzem tőle: – Na és hogy tetszenek a magas poharak? – Imádom őket – áradozott a hölgyvendégünk. Magamban jót nevettem. – Az nagyszerű. Nekem nem igazán a kedvenceim. De a feleségem nevetett utoljára. – Édesem, vess egy pillantást a saját terítékedre. Vetettem. Az én tányérom mellé egy kisebbfajta pohárkát tett. Ez volt az egyetlen ilyen az asztalon, mindenki más zsiráfpoharat kapott. Vettem a lapot. Uraim, engedjék, hogy szívük hölgye hölgy legyen! Az apró részletek – amit mi felesleges pepecselésnek gondolunk – teszik azzá őt, aki… és hozzátartoznak ahhoz a rejtelmességhez, ami miatt annak idején beleszeretett.”

Nagyon szeretem a Leman életéből kiragadott rövid kis történeteket, amikkel kedveskedik nekünk. Talán a legtanulságosabb és legelgondolkodtatóbb részek a könyveiben. Hihetetlen, miken mehetett keresztül ez az ember ennyi nővel maga körül, hiszen négy lánya van! Bele sem tudok gondolni… :)
Többször rákérdeztem az ilyen sztoriknál a férjemnél: “Csabi, biztosan nem te írtad ezt a könyvet álnéven, és egy kicsit módosítva az emélkeidet?” Mintha róla, tőle olvastam volna… A fél házasságunk bele van írva ebbe a rövid könyvbe, és gyakran nevetnem kellett a nagy hasonlóságokon.
Nagyon összetett, részletes, átfogó könyv, végre valami olyan, amit ha becsukok, azt tudom mondani: a témával kapcsolatban nem maradt bennem több kérdés.

Öröm, hogy létezik és hogy olvashattam! :)

2019. január 30.

„Valaki kell, hogy szeressen, amikor kell, megöleljen…”

„Valaki kell, hogy szeressen, amikor kell, megöleljen…” dudorászom, miközben azon gondolkozom, mit is írhatnék az „Ölelj át!”-ról. Aztán rájövök, hogy igen, pont erről van szó. Kell, hogy legyen mellettünk valaki, aki szeret, átölel és elfogad minket, és mi is őt. Elolvasom »

2015. október 07.

Jó éjszakát – Bibliai történetek és imádságok

Rövid, elgondolkodtató bibliai történetek és hozzájuk kapcsolódó imádságok családi áhítatokhoz. Olvasni tanuló gyerekeknek is ajánljuk!

Elolvasom »

2015. október 07.

Gyereknevelés egyedülálló módon – Egyszülős családban is boldogan

Praktikus bölcsesség sok humorral. „Évek óta figyelemmel kísérem számos család útját, amelyekben egyedülálló szülők és gyermekeik nem egyszerűen csak elevickélnek valahogy, de sikerült olyan szeretetteljes családi légkört kialakítaniuk, amely átsegíti őket az élet nehézségein.

Elolvasom »

2015. október 06.

Segítség, szülők lettünk!

A gyerekvállalás drámai változást jelent a házasságban – mutat rá az amerikai szerző új könyvében. A kórházi „örömcsomag” érkezése előtt a pár csak egymásnak él. Évek telnek el, míg egyszer csak tudatosul bennük: immár a gyerekeknek szentelik minden idejüket és energiájukat.

Elolvasom »

Még több könyvajánló blog »