Körülbelül harminc éve kezdtem el olvasni a Bibliát. Egészen addig csak a hittanos történeteket és az istentiszteleten elhangzó rövid részleteket ismertem belőle. A hatalmas könyv lenyűgözött. Megfogott a szókimondása, Isten embereinek őszinte ábrázolása, az, hogy nem szépít, nem mázol el semmit. Isten választott népének tagjai éppen olyan törékenyek és csetlő-botlók, mint mi, hétköznapi emberek. Az életük nem csak csodás megtapasztalások sorából állt, hanem várakozások, egyhangú vándorlások és nagy bukások is gyakran előfordultak benne. Ez a kendőzetlen valóság egészen magával ragadott. Ha így tekint Isten az emberre, ennyire tisztán látja, akkor nem az extra-magas elvárásoknak való megfelelés az, amivel csatlakozni lehet hozzá, hanem a hitünk, hűségünk, készségünk, hozzá való ragaszkodásunk. Ez a jó hír azóta is az úton tart és reményt ad.
A másik, ami rabul ejtette a szívemet, a Biblia befejezetlensége. Nyitott végű könyvek, amik után nyugodtan odaírhatta volna a lejegyzőjük: folytatása következik. És még a végén is ugyanezt érzem. Isten nem hagyta ki a terveiből azokat, akik az első századnál később születtek. Tegnap, ma és mindörökké ugyanaz az élő, cselekvő Úr. Óriási lehetőségekkel tölti ez meg az életemet. Isten rajtam keresztül is jelen akar lenni a világban, és szeretetével munkálni az Ő országának épülését itt és most.
A L’Abri-közösség története egy rész a folytatásból. Sok szempontból hasonlít az Apostolok cselekedeteiről írott könyvhöz. Vannak emberek, akik átadták az életüket az Úrnak, és Ő használja őket a munkájában. Tulajdonképpen ennyi az alaptörténet. De mindez milyen kalandokkal jár! És persze, mennyi mosogatással, utazással, tea- és sütikészítéssel.
Nem csupa győzelmes bizonyságtétel sorakozik egymás után. Sok különböző nehézségen megy keresztül a család, a körülmények gyakran egyáltalán nem optimálisak. Van, amikor elutasítják őket, nemet mondanak nekik, míg eljön valaminek az ideje. Máskor várakozni kell, míg megláthatják egy-egy munkájuk eredményét. Nem kerülik el őket a betegségek sem, a pénzügyeik terén meg szinte folyamatosan pengeélen táncolnak. De mindent, ami velük történik, Isten kezéből fogadnak el. Aztán hosszú évek távlatából már meg is látják benne a szerető atyai kezet, amit feléjük nyújtott. Ez különösen megerősítő.
A L’Abri-közösség története olvasmányos és szó szerint lelket önt az emberbe. Amikor szürkének és kilátástalannak tűnik a helyzetünk, valóságos felüdülés belepillantani életútjuk leírásába. Bátorító és reményt adó sorai felemelik az ember tekintetét ahhoz az Istenhez, aki kezében tartja a szálakat akkor is, amikor nagyon úgy látszik, hogy elég kusza minden körülöttünk.
Füller Tímea
