Kiszállítási információk Magunkról Kapcsolat

Meggyőző érvek Isten mellett Tim Keller módra

2016. január 19.

Hosszú évekig éltem úgy keresztényként, hogy szégyelltem a hitemet. Egy faluban nőttem fel, ahol egy tizenhárom éves, ha templomba járt és Bibliát olvasott, akkor szentfazék volt. Az évek alatt szépen beleégett a lelkembe, hogy kereszténynek lenni ciki. Később, amikor teológus lettem, egyre inkább kezdett beigazolódni ez a meggyőződésem. Ma is elevenen látom, ahogyan ott ültem a Kollégium imatermében, és kételkedtem.
Valami elmondhatatlanul erős érzés támadt fel bennem: Isten nem is létezik, csak kitaláció. Bár kamasz koromban is megvolt ez a kétely bennem, de nem rendelkeztem elég tudással ahhoz, hogy rájöjjek, mennyire megalapozott ez a kétely. A teológián tanultunk vallástörténetet, és az igazság az, hogy egyetlenegy teológiai tantárgy nem rengette meg annyira a naiv hitemet, mint a vallástörténet. Tanultuk a kánaáni népek isteneit, és amikor egyszer csak elkezd összeállni a kép, hogy itt csak a nevek különböznek, a kultúra ugyanaz, az istenek hasonlítanak egymásra. Kételyeim középpontjában első perctől az isten létének a megkérdőjelezése állt. Figyeljétek meg a logikát. Én nem a világra gondoltam, mint sokan, amikor vádat indítanak Isten létével szemben, hanem az egyházra. Az érvem a következő volt: ha az egyház olyan, amilyen, és az egyházban az emberek ilyenek, amilyenek, akkor Isten nem létezhet, mert ha Isten létezne, akkor az egyház nem lenne ilyen. Milyennek láttam az egyházat és benne az embereket? Ma már így fogalmaznám meg: emberinek. De akkor számomra érthetetlen és az Istenről alkotott képemmel összeegyeztethetetlen volt az, amilyennek az embereket láttam az egyházban. Konkrétan ugyanolyannak, mint mindenki mást. Hogy semmiben nem különbözik. Ez a kétely teológiai tanulmányaim légvégéig elkísért. Az utolsó csepp a kétely keserű poharában John Updike, Isten velünk vonul című regénye, és Clarence Wilmot, a presbiteriánus tiszteletes, aki elveszti a hitét, mert rádöbben, hogy a tudománynak van igaza (a 20. század elején járunk, kvantumfizika, relativitáselmélet, stb.). Miután elhagyja a hite, tudománynépszerűsítő enciklopédiával házal és ezzel próbálja megszerezni családjának a mindennapi betevőt. A történet választás elé állított Isten létét illetően, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy már nem Isten létében kételkedem, hanem az egyház létének a legitimitásában. Na, ezzel aztán még jobban meggyűlt a bajom, és persze, miattam másoknak is. Mert eközben lelkész voltam, vagyok. Isten van, és szeret, és hála a teológiának, és a bennem elmélyített kételyeknek, már tudom, hogy miben hiszek. Na, de mi van az egyházzal? Elkezdődött egy másik kétely, ami már rövidebb ideig tartott, de még szörnyűbb mélységekbe húzott gondolatilag és érzelmileg. Kételkedem, tehát kételkedem. Gondolati sémám mind a két irányba magában hordozott egy mélyebb gondolatot: nem csak Isten létében kételkedtem, majd nem csak az egyház léthez való jogában, hanem a saját léthez való jogomban is. Kételkedtem saját létezésemben, hogy jogom van-e létezni. A kétely mindig kétirányú, és soha sem tisztán intellektuális. A mélyebb rétegekben oka van a kételyünknek, és az ok rendszerint nem azonos az intellektuális okkal. Kételkedtem önmagamban.

Így jutottam el az önmagamban történő kételkedésig. Alkalmas vagyok-e arra, hogy másokat tanítsak? Jogom van élni? Kiérdemeltem-e mindazt, amit kaptam? Elég jó vagyok-e? Sok olyan kérdés, ami a mélyben húzódott meg, és ami sokkal árnyaltabb, mint az alapkérdés: létezik-e Isten. DE, ha Isten létezik, akkor megismerhetem őt, így megismerem magamat is. Az ő összefüggésében értem meg ki vagyok, és ki lehetek.

Hosszan beszéltem a kételyről és a hitemről, de van itt még valami. Tegnap olvastam végig Timothy Keller, egy másik amerikai presbiteriánus lelkész könyvét, aminek a címe: Hit és kételkedés, meggyőző érvek Isten mellett. Azon túl, hogy a könyv egy igazi intellektuális gyönyör hittől és vallási beállítódástól függetlenül is, ösztönzést kaptam belőle, hogy újra megvizsgáljam kételyeimet. Végre valaki azt mondja: nem baj, hogy kételkedsz, csak ne érd be ennyivel. A kétely útján jutunk előre az életben. A kétely az a kérdés, ami mindig egyel mélyebbre kérdez, oda, ahová már nem látok el. A kétely vége a hit Istenben.

Már előre sajnáltam, amikor láttam, hogy csak néhány oldal van vissza a végéig. Olvasd el, és ha elolvastad, mondd el a véleményed te is.

Végül egy idézet a könyvből ízelítőnek. 😉

“A hit némi kétely nélkül olyan, mint az emberi test antitestek nélkül. Aki naivan éli az életét és túl közömbös vagy elfoglalt ahhoz, hogy kemény kérdéseket tegyen fel azzal kapcsolatban, hogy mit miért hisz, védtelen lesz az életet ért tragédiákkal, vagy egy eszes kételkedő puhatolózó kérdéseivel szemben. Kételyeink feloldásához türelmes vizsgálódásra, elmélkedésre van szükségünk, és ha ezt elmulasztjuk, hitünk egyik napról a másikra összeomolhat.”

Lapozzon bele

Kapcsolódó termék

-20%
Timothy Keller:

Hit és kételkedés

Miért engedi Isten a szenvedést? Miért van pokol? Hogyhogy csak egy igaz vallás létezik? Hogy követhetett el az egyház ennyi igazságtalanságot? Megbízható-e a Biblia? Tényleg elfojt és korlátoz a kereszténység? A sokezer főt számláló New York-i gyülekezet világhírű lelkésze, Timothy Keller leleplez sok kereszténységgel kapcsolatos előítéletet, ugyanakkor átgondolt, érzékeny válaszokat ad a hívőkben és nem hívőkben egyaránt felmerülő kételyekre.

Részletes adatlap »3 200 Ft 2 560 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

2017. szeptember 12.

Doris Van Stone – Erwin Lutzer: Sehol sem sírhatsz – A szexuális bántalmazás sebei és gyógyulásuk

Doris Van Stone házasságon kívül fogant, anyja gyűlölte, apja megtagadta. Árvaházban, majd nevelőszülőknél nevelkedett, ahol bántalmazták, szexuálisan zaklatták. Könyvében megdöbbentő őszinteséggel vall lelki-testi szenvedéseiről és Krisztus gyógyító erejéről.
Elolvasom »

2016. február 03.

Szabadulás az elveszett gyerekkor fogságából – a társfüggőségből a szabad szeretet világába

Három évvel ezelőtt találkoztam először a társfüggőség fogalmával, és akkoriban vásároltam meg Robert Hemfelt – Frank Minirth – Paul Meier, A szeretet választható című könyvét, ami egyike a témában írt meghatározó alapműveknek, különösen, ha a magyar nyelven hozzáférhető szakirodalmat vesszük alapul. Elolvastam, és bár abban az időszakban kezdett tudatosulni bennem, hogy a család, amelyben felnőttem, egy tipikus diszfunkcionális család volt, alkoholizmussal, társfüggőséggel, verbális és fizikai bántalmazással, manipulációval, elhanyagolással és mindennel, ami egy diszfunkcionális családot jellemez, mégsem sikerült három éve megtalálnom az összefüggést a könyvben olvasottak és a saját életem között. Elolvasom »

2017. november 19.

Beszámoló a Meredek görbén Istenhez című kötet bemutatójáról

„A legnagyobb hatást a jelenünkre azok az emberek teszik, akikkel találkozunk.”

Zsúfolásig megtelt a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának Tóth Kálmán terme Elolvasom »

2019. június 17.

Túl hegyen és völgyön

Hosszú évek óta vannak gondjaim a csuklómmal és a könyökömmel. Egykori zenész karrierem oltárán feláldozott ízületeim egyre gyakrabban jelzik, hogy vigyáznom kellene. Talán le is állni néhány dologgal. De mindig vonzott az ünnep, amit létre tudok hozni a zenével. A megszentelt pillanatok csodáját nehéz feladni. Most pedig itt ülök gipszbe bugyolált kézzel. Az orvos azt mondta, az utolsó pár hét már istenkísétés volt, pihennem kell – szigorúan.

Most pihenek és olvasom Erőss Zsolt feleségének, Sterczer Hildának a portrékötetét. Erőss Zsoltnak, akinek a tetteit sokan szintén istenkísértésnek ítéltek már meg. És Hildának, aki hegymászónak született, és aki éppen úgy érti, mi hajtja az embert tovább egy nehezebb időszakban. Hogy miért folytatjuk egy kudarc vagy egy elénk került akadály után is az utunkat konokul.

Hilda élettörténetét már ismertté válása előtt is követhettem szemmel, hiszen távoli rokonunk. Figyeltük pályájának alakulását, szerelemre találását, a hegyek ostromlásnak idejét, a gyerekek érkezését, majd társa elvesztését, gyászát és talpra állását. 

Ebben a kötetben nem a média által felkapott sztár-hegymászó feleségeként szólal meg, aki már önvédelemből kénytelen páncélba bújni a tolakodó tekintetek elől. Itt nincs reflektorfény, ami vakít és bántó. A könyv légköre nagyon is emberi és közeli. Révész Szilvia nagy érzékenységgel és tapintattal megfogalmazott kérdései nyomán beleláthatunk Hilda életútjának különböző állomásaiba. Hogy formálódott gyerekként, milyen volt a felnőtté válása, nővé érése, az önmagával és hitével vívott sokféle harca.  Bepillantást nyerünk két nagyon erős odaszántsággal élő ember egymásra találásába, a hegyen szerzett és a lenti életben is megálló tapasztalatok igazságába. A mély kötődés és az elengedni tudás nagy misztériumába. A gyász és a fájdalom mélységes bugyrait megjárt ember átformálódott erejének megszületésébe.

Jó Hildától is hallani, hogy segítséget kérni nem szégyen, hanem bátor szembenézés határainkkal. Hogy minden, amit átélünk, Istennél helyére kerül és értelmet nyer. Hogy éppen úgy, amilyenek vagyunk, (hegymászók, zenészek) – kellünk. Nem csak fiatalon és kimagasló teljesítményeink idején. A saját környezetünkben megvan a nekünk elkészített hely és erre rá is találhatunk Urunk segítségével.

/Füller Tímea/

2017. január 06.

Nyerő páros

A napokban újabb útmutatásra találtam Chapmantől a házasélettel és az azzal járó konfliktusokkal kapcsolatban, méghozzá a Nyerő páros című könyvében. Sokban más ez a kis könyvecske, mint amit eddig a párterapeutától olvastam. A korábban általam megismert kötetek központi témája az 5 szeretetnyelv volt, s ezek alkalmazása az élet különböző területein, míg ez nem a szeretetnyelvek köré építkezik, hanem teljesen más perspektívából közelíti meg a lehetséges problémákat, ám mégis úgy, hogy érezhető benne az előzőleg említett téma is.
Elolvasom »

2016. október 11.

Könyvbemutató: A Biblia négy vezetési alapelve

A Harmat Kiadó szeretettel meghívja Önt

–        Volker Kessler A Biblia négy vezetési alapelve

–        Martina & Volker Kessler Hatalmi csapdák a gyülekezetben

című könyveik bemutatójára, valamint az ebből az alkalomból szervezett kerekasztal-beszélgetésre.

Dátum: 2016. október 27., csütörtök, 16 óra

Helyszín: Adna Café, Budapest IX., Török Pál u. 6., a Kálvin tér mellett
Elolvasom »

Még több könyvajánló blog »