Vannak könyvek, amelyeknek az első pár sorát elolvasva már tudjuk, hogy érdemes a figyelmünkre. Széchey Rita most megjelent könyve is ilyen. Jó sztori. Vagy ahogyan Thomas Mann mondja a József és testvéreiben: szép történet. Ő ezt a kifejezést azokra az életeseményekre használja, melyekre visszatekintve utólag rajzolódik ki az értelmük, és beilleszkedni látszanak egy nagyobb isteni tervbe. Az embernek alapvető késztetése, hogy értelmet keressen és találjon a vele történtekben. Victor E. Frankl ezt az értelemadás aktusának nevezi, és egészen extrém módon embertelen helyzetekre is vonatkoztatja. Rita regényhőse is keresi az értelmet az élete eseményei mögött. Ez a – Roger Scruton szavaival élve – intencionális alapállás vezeti naplójának írásakor, s e mentén látjuk végül kiteljesedni az életét, ha nem is egészen úgy, ahogy ő azt eredetileg elképzelte.
Nehezen letehető olvasmány ez, mert komplex élmény. Stílusbravúr, mely azokat az időket idézi meg, amikor az embereknek még volt ideje és késztetése, hogy életüket, gondolataikat aprólékos odafigyeléssel örökítsék meg. Klasszikus fejlődésregény és megtéréstörténet is ez. Romantikus szerelmi történet is, mely néhányak számára Jane Austen regényeit idézi. A korszak miatt jogos lehet ez a vélemény is. Én azonban – ha már női írók – inkább Karen Blixen vagy Selma Lagerlöf munkásságához kötném a lassan hömpölygő, mély megértést sugárzó írásmód miatt. Rengeteg csemege is egyúttal: orvos- és kultúrtörténeti érdekességek, melyek olyan természetességgel illeszkednek a választott műfaj, a napló kereteibe, ahogyan a mozaikdarabkák vagy patchworkfoltok hozzák létre a gyönyörű egészet.
És igen, itt érünk el saját részemhez, a könyvborítóhoz. Hogyan lehet ezt a tündöklően összetett olvasásélményt megidézni? Hogyan lehet ráhangolni az olvasót? Utólag visszatekintve az alkotás, tervezgetés időszakára remélem, erre a kérdésre az a válasz, hogy „hát pontosan így”.
Lente István grafikus, a könyvborító tervezője