Kiszállítási információk Magunkról Kapcsolat

A tékozló Isten és a két fia

2016. január 19.

C. S. Lewis írja valamelyik könyvében, hogy az igazán jó könyv az, amelyik olyan gondolatokat fogalmaz meg, amelyek bár ismerősen csengenek számodra, de még soha nem tudtad úgy megfogalmazni, ahogyan a könyv tette. Lehet, hogy ez volt Tim Keller legutóbb magyar nyelven megjelent könyvével, a Tékozló Isten cíművel is. Másrészt, akik nagyon hasonló oldalról közelítik meg a keresztény hitet, a Szentírás értelmezését, életkortól és társadalmi helyzettől függetlenül végül nagyon hasonló következtetésekre jutnak. Az is igaz lehet, hogy ugyanaz a Lélek munkálkodik bennünk, ezért hasonlóan értjük meg a Szentírást. Bár ez utóbbi gyakran kérdéseket vet fel bennem, mert úgy hiszem, számos bibliaértelmező felháborítónak tartaná Keller értelmezését. Túlságosan éles, túlságosan őszinte, és túlságosan egyenes. Túlságosan kedélyborzoló, vagy amit az én fejemhez is vágnak gyakran: túlságosan „posztmodern”. Én mégis azt gondolom, hogy Tim Keller ugyanazt a radikálisan felháborító üzenetet közvetíti ebben a könyvében (is), mint amit Jézus és az első keresztények a saját korukban. Jézus üzenete korszaktól és helyzettől függetlenül MINDEN esetben felháborító, sőt gyakran kifejezetten sértő. Hogy miért? Pont erről szól Keller könyve, a Tékozló Isten. (ide kattintva megvásárolható!)

A könyv azt a célt tűzi ki maga elé, hogy a „tékozló fiú” példázata alapján nagyon egyszerűen és világosan elmondja a kereszténység legalapvetőbb üzenetét, összefoglalja, hogy mi az evangélium. Keresőknek szól, de mégis mindazoknak is, akik „már hívőkké lettek”, mert azt mondja Keller, hogy ha már azt hiszed, te mindent tudsz, és már nem tudnak neked újat mondani, az a legegyértelműbb jele annak, hogy szükséged lenne megtérésre. Szóval, hogy az ő gondolatait követve fogalmazzak: az ifjabb és az idősebb testvéreknek egyaránt szól a könyv.

Tegnap este, ahogyan olvastam, igazán heves érzelmeket váltottak ki belőlem Tim Keller gondolatai. Egyrészt majd leesett a fejem a bólogatástól, és az igen-igen-igen-ektől, na meg a hümmögéstől, hogy ez mennyire igaz. Súlyos vallás és egyházkritika szüremkedik át a sorain. Például nagyon eltalált az a bekezdés, amikor arról ír, hogy kik járnak a Redeemer presbiteriánus gyülekezetbe, ahol ő a lelkész: egyharmad hívő, egyharmad nem-hívő (kereső), és egyharmad gyógyulófélben lévő hívő. Talán még soha sehol nem olvastam konkrétan az idősebb testvér és az egyház „nagyöregjei” közötti párhuzamról. A gyógyulófélben lévő hívők azok a fiatalabb testvérek, akiket az idősebb testvérek agyon kínoztak a fene-nagy tökéletességükkel, az ítélkezéssel, a kirekesztéssel, a brutális perfekcionizmusukka, könyörtelen erkölcsösségükkel, képmutatásukkal és persze tökéletes „hitükkel”. Nagyon ismerős érzések.

Anélkül, hogy lelőném a poént, spoiler nélkül: Keller azt mondja, hogy nem egy, hanem KÉT tékozló fiúról van szó. Mindkét fiú kihasználja az apját, és az egyik kutya, másik eb. Az egyházban mégis hajlamosak vagyunk csak a fiatalabb fiúk szapulására, miközben Jézus ezt a példázatot (több másikkal együtt) KIFEJEZETTEN az idősebb testvéreknek mondta el (a farizeusoknak és írástudóknak), akik Jézus fejéhez vágták, hogy vámszedőkkel és prostituáltakkal, bűnösökkel ül egy asztalhoz. Az idősebb testvérek ugyanolyan elveszettek (ez a helyes értelmezés!), mint a fiatalabbak. Mégis, az egyház – ahogyan Keller fogalmaz – tele van olyan idősebb testvérekkel, akik hallani sem akarnak a fiatalabb testvérek visszatéréséről. Sőt, ha lehet, el is üldözik őket.

Na, de nagyon könnyű elragadtatni magam, amikor ennyire adja magát a téma, viszont van egy másik vonala is a történetnek. Ez pedig a személyes vonal. Keller Chesterton esetét hozza példának. Chestertont (ha nem tudod, ki az, ajánlom a műveit!!) egy alkalommal egy újság megkereste ezzel a kérdéssel: mi a baj a világgal? Chesterton ezt válaszolta: “én vagyok a baj!” G.K.Chesterton. Keller arra hívja fel olvasói figyelmét, hogy attól függően, hogy az ifjabb, vagy az idősebb testvér útjáról tértél-e vissza az Atyához, és lettél Jézus követője, más és más dolgok fognak kísérteni. A fiatalabb testvéreket a kötöttségek nélküli élet, a felelősség elhárítása, a hedonizmus, míg az idősebbeket az erkölcsi felsőbbrendűség, a saját jóságukba vetett hit, az önmegváltásra irányuló vallásos cselekedetek. Lényegében mindkettő önmegváltás. Az Atya kijátszása a történetből.

A könyv nem hosszú (és nem drága!), de úgy érzem, bejegyzések sora fog még születni köszönhetően a rettentően impulzív és inspiratív megfogalmazásnak.

Persze, a végén az Atya a tékozló, aki bár egyik gyermeke sem érdemli meg, mégis gazdagon elárasztja őket kegyelmével és szeretetével.

Annyira kíváncsi vagyok, hogy mi történne, ha elkezdenénk komolyan venni ennek a könyvnek az üzenetét.

Lapozzon bele

Kapcsolódó termék

-20%
Timothy Keller:

A tékozló Isten – és két elveszett fia

Lehet-e bármi újat mondani Jézus talán legismertebb példázatáról? A bevett magyarázatok a lázadó fiatalabb fiú bűnösségét szokták hangsúlyozni, ám a híres New York-i lelkipásztor szerint Jézus ismert példázatának igazi címzettje a mindenkori „idősebb testvér”, a kegyes gyülekezeti tag, aki sokkal inkább elveszett, mint a lázadó fiatalabb. Saját jósága, törvénytisztelete vakítja el, betegsége; mivel nincsen tudatában, halálos lehet. Elsősorban az önigazult hívőnek kell meghallania az evangéliumot, mely nem más, mint az Atya meghívása szeretetének ünnepére.

Részletes adatlap »1 980 Ft 1 584 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

2015. október 06.

Tűzálló

Hivatása gyakorlása közben, a lángoló épületek belsejében Caleb Holt tűzoltóparancsnok mindig tartja magát a tűzoltók legfőbb szabályához: soha ne hagyd cserben a társad! Ám széthullóban lévő házasságában más szabályok szerint él. Vajon tűzállóvá tehető-e még a kapcsolatuk?

Elolvasom »

2016. június 05.

Esküvői készülődés

A Nap már nem csak próbálgatja magát, hanem minden erejét bevetve süt, a madarak dalolnak, a fák megtelnek gyümölcsökkel, a fiatal szerelmesek pedig általában az évnek ebben a szakában házasodnak. Semmi sem tesz szebbé egy esküvőt, mint az, ha nem csak személytelen borítékok várják a friss szerelmeseket, hanem személyesebb ajándékokkal is kedveskednek nekik. A személyes ajándékok pedig akkor a legjobbak, ha hasznosak is. Most ráadásul még netes oldalakat sem kell böngésznünk, hiszen egy előre összeállított, ifjú pároknak szóló nagy könyvcsomag nyújt segítséget nekünk. Ez összesen négy kötetet ölel fel, melyeket ebben a posztban szeretnénk kicsit nagyító alá helyezni és bemutatni. Ezek pedig a következők:
Elolvasom »

2015. október 07.

Játszmák nélkül – Hogyan kezdjünk hozzá a nehéz beszélgetésekhez?

A konfliktus az együttélés és a kapcsolatok természetes velejárója. Lehetőség a kapcsolat fejlődésére és elmélyülésére – vagy: zsákutcába futó játszmák és veszekedések forrása.

Elolvasom »

2015. október 06.

A kegyelem harmatja

A szerző az év 365 napjára szolgál lelki elemózsiával, s nagypéntekre, a mennybemenetel napjára, valamint pünkösdre is megfogalmazta hitének és református gyakorlatának megfelelő üzenetét. Célja, hogy rövid igemagyarázataival az olvasó tekintetét Istenre, s gondolatait az örökkévalóságra irányítsa.

Elolvasom »

2018. december 10.

Minden rendben?

Daniel Fusco Őszintén Jézusról és zűrös életünkről című könyve kockázatos vállalkozás: ki akarna megvenni egy olyan könyvet, ami zűrzavaros életéről szól, ráadásul keresztény szemszögből. Hiába hirdeti nagy betűkkel a címlapon az őszinteséget, tudjuk, milyen képmutatók a keresztények, hogyan tudnának bármi hiteleset mondani a zűrökről, amikor folyton arról prédikálnak, hogy minden a legnagyobb rendben van, Jézus mindenkit szeret, legyél jó keresztény, és akkor csak jó dolgok történnek veled.

Fusco_Oszinten_slider

Csak az a bökkenő, hogy a kereszténység nem erről szól, a keresztények pedig nem azt hirdetik, hogy az élet nem zűrös. Elég Pál apostol leveleit elolvasni. Fusco tiszteletes jó laposan elolvasta az efézusi gyülekezethez írt levelet, és úgy döntött, hogy a saját gyülekezetében megtartott prédikációit kötetbe rendezve bevezeti az olvasókat is abba a zűrzavarba, amelyet az ember kavar maga körül. Természetesen nem csak addig jutunk az őszinte beszélgetésben, hogy rájövünk arra: a zavar oka mi magunk vagyunk, arról is beszél, hogy van lehetőség arra, hogy a káoszban meghalljuk a zűrbe ágyazott mennyei melódiát, az evangéliumot.

A szerző zenész is, ezért a kötetet is négy tételbe rendezi: beismerés, megoldás, követés és zsoltár a rövid fejezetek címei, amelyekben az őszinte szembesítéstől a hálaadásig vezeti az olvasót felmutatva az isteni melódiát zűrzavaros életünkben. A tételek rövid fejezetekre tagolódnak, mindegyiknek végén lehetőség van egy lélegzetvételnyi szünetre: a lendületes szöveget kérdések törik meg, amelyek beszélgetésre késztetik az olvasót. Hajlamosak vagyunk másokban, sőt egyenesen Istenben keresni zűrös életünk okait, be kell azonban látnunk, hogy az életünket – és mások életét is – leginkább mi magunk tesszük zavarossá. És ha nem is látjuk tisztán, milyen tervei vannak Istennek az ember életével, még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nincsenek tervei vele. A beismeréshez nem kell minden esetben nagy tragédia, elég egy tükröt tartó jó barát, aki leül velünk, hogy nagyon lazán, nagyon mai hangon, de legfőképpen őszintén beszéljen saját zűrzavaros életéről és a kereszténységről.

Pompor Zoltán

Megjelent a Könyvhét magazin ajánlójában.

Elolvasom »

2016. október 24.

Rózsaszín és kék: Biblia lányoknak, illetve fiúknak

Ez rózsaszín?  – kérdezgette a kétéves Veronika bármely ruhadarabról a reggeli öltözködésnél. Szürke harisnyának természetesen esélye sem volt arra, hogy a kislány lábát melegíthesse, még a halványlila darabok jöhettek esetleg szóba,  vagy azok, amelyeken legalább  egy hercegnőt fel lehetett ismerni. Gondolom, a fiúknál kevesebb gond akad az öltözködésnél, de azért bizonyára nagyobb eséllyel indul egy szupermanes pulóver, mint egy  Sophia hercegnős.
Elolvasom »

Még több könyvajánló blog »

Kedves Vásárlónk! Kiadónk a december 7-i és 14-i szombati munkanapokon zárva tart. Megértésüket köszönjük!

'