Kiszállítási információk Magunkról Kapcsolat

A tékozló Isten és a két fia

2016. január 19.

C. S. Lewis írja valamelyik könyvében, hogy az igazán jó könyv az, amelyik olyan gondolatokat fogalmaz meg, amelyek bár ismerősen csengenek számodra, de még soha nem tudtad úgy megfogalmazni, ahogyan a könyv tette. Lehet, hogy ez volt Tim Keller legutóbb magyar nyelven megjelent könyvével, a Tékozló Isten cíművel is. Másrészt, akik nagyon hasonló oldalról közelítik meg a keresztény hitet, a Szentírás értelmezését, életkortól és társadalmi helyzettől függetlenül végül nagyon hasonló következtetésekre jutnak. Az is igaz lehet, hogy ugyanaz a Lélek munkálkodik bennünk, ezért hasonlóan értjük meg a Szentírást. Bár ez utóbbi gyakran kérdéseket vet fel bennem, mert úgy hiszem, számos bibliaértelmező felháborítónak tartaná Keller értelmezését. Túlságosan éles, túlságosan őszinte, és túlságosan egyenes. Túlságosan kedélyborzoló, vagy amit az én fejemhez is vágnak gyakran: túlságosan „posztmodern”. Én mégis azt gondolom, hogy Tim Keller ugyanazt a radikálisan felháborító üzenetet közvetíti ebben a könyvében (is), mint amit Jézus és az első keresztények a saját korukban. Jézus üzenete korszaktól és helyzettől függetlenül MINDEN esetben felháborító, sőt gyakran kifejezetten sértő. Hogy miért? Pont erről szól Keller könyve, a Tékozló Isten. (ide kattintva megvásárolható!)

A könyv azt a célt tűzi ki maga elé, hogy a „tékozló fiú” példázata alapján nagyon egyszerűen és világosan elmondja a kereszténység legalapvetőbb üzenetét, összefoglalja, hogy mi az evangélium. Keresőknek szól, de mégis mindazoknak is, akik „már hívőkké lettek”, mert azt mondja Keller, hogy ha már azt hiszed, te mindent tudsz, és már nem tudnak neked újat mondani, az a legegyértelműbb jele annak, hogy szükséged lenne megtérésre. Szóval, hogy az ő gondolatait követve fogalmazzak: az ifjabb és az idősebb testvéreknek egyaránt szól a könyv.

Tegnap este, ahogyan olvastam, igazán heves érzelmeket váltottak ki belőlem Tim Keller gondolatai. Egyrészt majd leesett a fejem a bólogatástól, és az igen-igen-igen-ektől, na meg a hümmögéstől, hogy ez mennyire igaz. Súlyos vallás és egyházkritika szüremkedik át a sorain. Például nagyon eltalált az a bekezdés, amikor arról ír, hogy kik járnak a Redeemer presbiteriánus gyülekezetbe, ahol ő a lelkész: egyharmad hívő, egyharmad nem-hívő (kereső), és egyharmad gyógyulófélben lévő hívő. Talán még soha sehol nem olvastam konkrétan az idősebb testvér és az egyház „nagyöregjei” közötti párhuzamról. A gyógyulófélben lévő hívők azok a fiatalabb testvérek, akiket az idősebb testvérek agyon kínoztak a fene-nagy tökéletességükkel, az ítélkezéssel, a kirekesztéssel, a brutális perfekcionizmusukka, könyörtelen erkölcsösségükkel, képmutatásukkal és persze tökéletes „hitükkel”. Nagyon ismerős érzések.

Anélkül, hogy lelőném a poént, spoiler nélkül: Keller azt mondja, hogy nem egy, hanem KÉT tékozló fiúról van szó. Mindkét fiú kihasználja az apját, és az egyik kutya, másik eb. Az egyházban mégis hajlamosak vagyunk csak a fiatalabb fiúk szapulására, miközben Jézus ezt a példázatot (több másikkal együtt) KIFEJEZETTEN az idősebb testvéreknek mondta el (a farizeusoknak és írástudóknak), akik Jézus fejéhez vágták, hogy vámszedőkkel és prostituáltakkal, bűnösökkel ül egy asztalhoz. Az idősebb testvérek ugyanolyan elveszettek (ez a helyes értelmezés!), mint a fiatalabbak. Mégis, az egyház – ahogyan Keller fogalmaz – tele van olyan idősebb testvérekkel, akik hallani sem akarnak a fiatalabb testvérek visszatéréséről. Sőt, ha lehet, el is üldözik őket.

Na, de nagyon könnyű elragadtatni magam, amikor ennyire adja magát a téma, viszont van egy másik vonala is a történetnek. Ez pedig a személyes vonal. Keller Chesterton esetét hozza példának. Chestertont (ha nem tudod, ki az, ajánlom a műveit!!) egy alkalommal egy újság megkereste ezzel a kérdéssel: mi a baj a világgal? Chesterton ezt válaszolta: “én vagyok a baj!” G.K.Chesterton. Keller arra hívja fel olvasói figyelmét, hogy attól függően, hogy az ifjabb, vagy az idősebb testvér útjáról tértél-e vissza az Atyához, és lettél Jézus követője, más és más dolgok fognak kísérteni. A fiatalabb testvéreket a kötöttségek nélküli élet, a felelősség elhárítása, a hedonizmus, míg az idősebbeket az erkölcsi felsőbbrendűség, a saját jóságukba vetett hit, az önmegváltásra irányuló vallásos cselekedetek. Lényegében mindkettő önmegváltás. Az Atya kijátszása a történetből.

A könyv nem hosszú (és nem drága!), de úgy érzem, bejegyzések sora fog még születni köszönhetően a rettentően impulzív és inspiratív megfogalmazásnak.

Persze, a végén az Atya a tékozló, aki bár egyik gyermeke sem érdemli meg, mégis gazdagon elárasztja őket kegyelmével és szeretetével.

Annyira kíváncsi vagyok, hogy mi történne, ha elkezdenénk komolyan venni ennek a könyvnek az üzenetét.

Lapozzon bele

Kapcsolódó termék

-20%
Timothy Keller:

A tékozló Isten – és két elveszett fia

Lehet-e bármi újat mondani Jézus talán legismertebb példázatáról? A bevett magyarázatok a lázadó fiatalabb fiú bűnösségét szokták hangsúlyozni, ám a híres New York-i lelkipásztor szerint Jézus ismert példázatának igazi címzettje a mindenkori „idősebb testvér”, a kegyes gyülekezeti tag, aki sokkal inkább elveszett, mint a lázadó fiatalabb. Saját jósága, törvénytisztelete vakítja el, betegsége; mivel nincsen tudatában, halálos lehet. Elsősorban az önigazult hívőnek kell meghallania az evangéliumot, mely nem más, mint az Atya meghívása szeretetének ünnepére.

Részletes adatlap »1 980 Ft 1 584 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

2016. július 29.

Családfánk titkai

Mindnyájan jól tudjuk, mennyire meghatározó egy ember életében a családja. Ha a mi eredeti családunk (tehát a szüleinkkel, testvéreinkkel való kapcsolatunk) jó volt, akkor azért, ha rossz volt, akkor azért. Érdekes módon a család hiánya, illetve egyes családi funkciók hiánya legalább olyan meghatározó, mint a megléte, sőt talán sokkal látványosabb hatása van a későbbi életre nézve. És bár a diszfunkcionális, azaz meghatározó funkcióit be nem töltő családban nevelkedők (tegyük hozzá, minden családban lehetnek diszfunkcionális szokások, működésmódok) pontosan érzik, hogy valami nincs rendjén, mivel nem kapnak megfelelő mintákat, mégsem tudják a rossz családi mintázatokat elhagyni, átalakítani.

Tipikus példája e mechanizmusnak a bántalmazó szülők fennmaradása minden neveléslélektani és pedagógiai irányzatváltás ellenére is – ha valakit gyerekkorában szülei fizikai (vagy akár verbális) bántalmazással igyekeznek nevelni, akkor az illető nem kap kézhez alternatív nevelési eszközöket, és amint tehetetlennek fogja magát érezni saját gyermekével szemben, jó eséllyel az egyetlen kínálkozó megoldás számára is az agresszió lesz. Ez egy ördögi kör, amit elképesztően nehéz megtörni. És nem csak a bántalmazás „öröklődik” ily módon, hanem ezer és ezer apró viselkedésforma.

Cloud és szerzőtársai pszichológusként és lelki pásztorként rengeteg család életébe nyerhettek bepillantást, és a Bibliát tanulmányozva számtalan összefüggést találtak a mai és a bibliai családok működésmódjai között. Hiába, van, ami sosem változik… Elolvasom »

2016. július 15.

Dianne B. Collard: Úgy döntöttem, megbocsátok… fiam gyilkosának

collard_hazaspar

Úgy döntöttem, megbocsátok… fiam gyilkosának – ezzel a címmel jelent meg Dianne B. Collard hiánypótló könyve a Harmat Kiadó gondozásában. A Collard házaspár 23 éves fiát, Timothy-t egy féltékeny férj 1992-ben tévedésből meggyilkolta és megcsonkította. Timothy halála után két nappal született meg a kislánya, akinek így apa nélkül kellett felnőnie. Timothy húga tíz éven át poszttraumás stressz-zavarokkal küzdött. Az édesanya 2010-ben írta meg könyvét, melyben személyesen vall arról a napi döntések által szegélyezett hosszú útról, amely a sérelmek, fájdalmak, a megtorlás és az elégtétel-keresés zárt világából elvezethet a szabadságra és a békességre. A szerző elöljáróban leszögezi: könyvét nem teológiai értekezésnek szánja, csak el akarja mesélni, hogyan munkálkodott Isten az életében.

Férje, fia és lánya a maguk módján mindnyájan végigjárták ezt az utat, aminek eredményeképp lánya megszabadult a pánikrohamoktól, és ma már férjével együtt traumatizált embereket segít. Timothy gyilkosa, miután a börtönben elolvasta Dianne könyvét, hitre jutott, és engedélyt kért tőle arra, hogy a könyv segítségével a rabtársai felé szolgálhasson. A Collard házaspár, aki a megbocsátás üzenetével járja a világot, a könyv magyar kiadása alkalmából nemrég hazánkba is ellátogatott, s ez alkalomból a szerzőnő interjút adott a Heteknek. Könyvében azt írja: Isten iránti engedelmességből és az élni akarás miatt döntött úgy, hogy megbocsát fia gyilkosának.

Elolvasom »

2018. március 28.

Őszintén – Amiért megírtam

Az élet zűrös. Jézus valódi. – vallja a szerző!
Nézze meg a videónkat, ahol Daniel Fusco mesél a könyvről!

Ha meg kellene fogalmaznom, mi is valójában Daniel Fusco könyve, akkor azt mondanám: egy nagyon őszinte beszélgetőpartner. Valódi kérdésekre valódi válaszokat kapunk Jézusról, az életünkről és arról a sok zűrről, ami akaratunk ellenére történik. Az elmesélt megrázó vagy éppen elgondolkodtató, de legtöbbször humoros és mélyen emberi történetek az efezusi levél verseivel kiegészülve egyfajta ritmust és lendületet adnak a képzeletbeli dialógusnak, amely egy katarktikus élmény felé visz minket egyre közelebb és közelebb. Remélem, hogy sokan kapcsolódnak be a párbeszédbe, és nyugszanak meg Isten hatalmas szeretetében.

Mindenkinek jó beszélgetést!

Édes Gábor lelkipásztor, Budapest-Fasori Református Egyházközség

 

Magyarországon sokszor megtapasztaljuk, hogy mi az a „kíméletlen őszinteség”. Fusco könyve nekem bemutatta, hogy lehet kíméletes őszinteséggel is beszélni. Fusco egyszerre megértő és őszinte. Biztonságot nyújtó vezetőként segít szembenéznünk a minket körülvevő és bennünk is lakozó zűrrel. Leginkább azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik tudják – mert megtapasztalták –, mit jelent kételkedni Jézus igazságában, de nem elégszenek meg azzal, hogy nincsenek válaszok.

Hamar Dávid lelkipásztor, Agóra gyülekezet

 

Nem teológiai szakkönyv. Nem vallásos irodalom. Nem filozófiai eszmecsere. Daniel szavai a szeretetről szólnak. Arról, ami után valamennyien keresgélünk, áhítozunk. Arról a szeretetről, amely kétezer évvel ezelőtt Jézusban testet öltött. Mai stílus, mai szókincs, mai nyelvezet. Az örömhír a mai ember számára.

Záborszky Dávid lelkipásztor, TÉR gyülekezet

2015. október 07.

Segítség, rokonok lettünk!

Amikor két ember házasságot köt, egymás rokonaival is kapcsolatba kerülnek, s beépülnek az anyós, após, sógorok és sógornők alkotta népes közösségbe. Hirtelen eltérő viselkedési szokások, kapcsolati minták és családi hagyományok egész sora szövi át az újdonsült pár életét. S mivel a maga nemében minden família egyedi, a különbségek megannyi konfliktus forrásává válhatnak.

Elolvasom »

2016. július 29.

Útmutató lányos apáknak

Éppenséggel nem vagyok lányos apa, de apás lány annál inkább! Igazi élvezettel olvastam Kevin Leman újabb könyvét, amellett hogy sok mindenre meg is tanított.

Biztos vagyok benne, hogy az apukák nagy hasznát veszik. A kérdés már csak az, hogy hogyan vegyük rá őket az olvasásra. Először is könnyítsük meg a pénzkiadási aggályaikat (könyvre pénzt???), inkább ajándékozzuk nekik karácsonyra! Aztán jelöljük meg benne Leman doktor egyik-másik önvallomását, például: „Az apák másképp működnek, mint az anyák… nem lelkesít a gondolat, hogy hetente megcsináltassam a frizurám (de még havonta sem), ellentétben hőn szeretett nejemmel. Inkább a fejembe csapom a baseballsapkám. Remekül megy ahhoz a pólóhoz, amit tegnap is viseltem, a tegnapi sortomról nem is beszélve. Olyan kellemesen »bejáratott« érzés viselni őket. Mi, apák a szavakkal is jobban spórolunk.

Elolvasom »

2016. október 03.

Az 5 szeretetnyelv: Egymásra hangolva

“Aki a szeretetet választja, nap mint nap megleli a módját, hogy ki is mutassa.

Gary Chapman
Elolvasom »

Még több könyvajánló blog »