Kiszállítási információk Magunkról Kapcsolat

Tim Kellerrel a szenvedés kohójában

2017. május 12.

A könyv címe nem azonos a könyvajánló címével, mert Tim Keller abban segít nekünk, akik már elérkeztünk életünkben a szenvedés témájához, hogy meglássuk, Isten hogyan van jelen szenvedéseinkben. De ezt a címet akarom adni a könyvajánlónak, mert Tim Keller nem marad kívül ezen a témán, és ez az, ami miatt a többi könyve mellett ezt a könyvét is kifejezetten szerettem. Egy olyan ember képe rajzolódik ki a könyvben, akinek saját élete is benne van mindabban, amiről beszél. Keller sorra rombolja le (ha engedjük neki) a mintalelkészről vallott hiedelmeinket.

Olyan élettörténeti eseményeket oszt meg velünk saját életéből, amiből nyilvánvalóvá válik, hogy bár hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy a sikeres emberek, vagy sikeres lelkészek élete gondmentes és idilli, de ez korántsem így van. Keller maga is keresztülment mindazon, amiken minket is szeretne végigvezetni, vagy segíteni. A szenvedés témája nem egyszerű téma, és keresztények között élve, dolgozva, azt tapasztalom, hogy különösen nem könnyű. Ugyanis legtöbbünk Istenbe vetett hite arra az elvárásra, vagy feltételezésre épül, hogy a vallásgyakorlatommal, vagy a hitemmel valahogyan elérhetem Istennél, hogy óvjon meg a szenvedésektől. Egy ilyen ha hiszek,ez velem nem eshet meg hozzáállást jelent ez.

A keresztény gondolkodás történetében az egyik legnehezebb, és igazán soha meg nem válaszolt téma a világban tapasztalható rossz témája. Nem mint elvont, eszmei dolog, hanem, mint ami a húsunkba vág. A szenvedés, ami a hitünk ellenére ér bennünket. Mi van, amikor hiába hittem, ez velem is megtörténhetett? Keller valós személyek történetein keresztül segít bennünket engedni bevonódni magunkat. Mi van akkor, ha azt gondoltam, hogy ha hiszek, és becsületes életet élek, nem futhat zátonyra a házasságom, és mégis zátonyra futott? És tehetetlenné válok ebben a helyzetben? Mi van a gyásszal? A veszteségekkel? Egy olyan vallásos közegben, ahol a ha hiszek, nem történhetnek veled rossz dolgok szemlélet uralkodik, óhatatlanul ha rossz dolgok történnek, ilyen válaszok érkeznek: akkor nem hiszel, vagy nem hiszel eléggé. Értitek a kettő összefüggését? Hogy hogyan válunk megbélyegzettekké a tragédiákban, a kikerülhetetlenül bekövetkező veszteségekben? Hogyan lesz egy alapvetően spirituális természetű dologból erkölcsi kérdés, és az erkölcsi kérdésből rideg, életidegen ítélkezés? Hogyan lesz az a hit, ami támaszom volt a szenvedéstől való félelemmel szemben, megbélyegző hitté. Hogyan jutunk el a tragédiában az önvádig? Érheti-e tragédia azt, aki hisz?

Megfelelő válasz-e a tragédiára, a szenvedésekre a hit meglétének az érve? Hitkérdés-e a szenvedés? Ha jól hiszek, vagy eléggé hiszek, velem nem történhet meg az, ami azzal, aki nem hisz, vagy nem hisz eléggé, megtörténhet? Hogyan lesz ebből a meggyőződésből a tragédia megtörténte után önvád? Hogyan maradhat meg, vagy fejlődhet a hitem a szenvedésben? A gyógyíthatatlan betegség diagnózisa utáni hit? A zátonyra futott házasság utáni hit? A gyermekem halála utáni hit? A szexuális vagy fizikai erőszak okozta trauma utáni hit? A számomra fontos személy elvesztése utáni hit? Hol van Isten a szenvedésben? Nem elvontan csupán, hanem jelen-valóan, mélyen, egzisztenciálisan, gyászunkban, tüzes kemencéinkben?

Nagyon tetszik a könyvben az is, hogy segít összetettebben látni ezt a témát. Amikor valódi trauma ér, azt hiszem, hogy a könyv első része dühítő, és odavágnám a földhöz, mert nem kell az ész, nem kell a duma, nem kell a rendszer és az árnyaltság. Fájdalomcsillapító kell, ami enyhíti azt az iszonyú fájdalmat, ami bennem van. Ezt el is mondja Keller, hogy ha a gyakorlati, vagy személyes szenvedés érint engem, akkor lapozzak át az elméleti részen. Mégis mindig van egy pont, amikor továbblépünk, és már kevésbé fáj, már tudunk távolabbról is rálátni saját szenvedésünk témájára is, és akkor nagyon fontos, hogy megértsük, hogy személyes szenvedésünk a szenvedés tágabb témájának a része. Ez segít a hitünk újraépülésében is.

Ajánlom lelkészeknek, akik még nem jutottak el a szenvedés személyes témájáig. Hogy segítsen megérteni azokat, akik nagyon is sok szenvedést éltek vagy élnek meg életükben. Hogy lehetséges, hogy nem tudom elgondolni, hogy min mész keresztül, de nem vonom kétségbe a fájdalmad. De ajánlom különösen azoknak, akik életük kohójában, vagy tüzes kemencéjében járnak. Nem Tim Keller a negyedik, hanem Isten, aki velünk járja végig szenvedéseink útját.

Lapozzon bele

Kapcsolódó termék

-20%
Timothy Keller:

Istennel a szenvedés kohójában

Miért engedi meg Isten a szenvedést? – ez a kérdés az idők kezdete óta hívőknek és nem hívőknek egyaránt fejtörést okoz. Timothy Keller, akinek művei vallási és világi körökben egyaránt olvasók millióit vonzzák, ezzel a nehezen megválaszolható kérdéssel igyekszik megbirkózni könyvében. Rávilágít arra, hogy a szenvedés és fájdalom értelmet és célt hordoz, valamint meggyőzően érvel amellett, hogy az emberi tapasztalat e lényegi velejárója fölött csakis az Istenhez fűződő kapcsolatunk megértése révén arathatunk győzelmet.

Részletes adatlap »3 500 Ft 2 800 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

2016. szeptember 14.

Mit tennél meg azért, hogy gyermeked legyen?

Debra Bridwell: Gyermekre vágyva című könyvének ajánlója

A magyar könyvpiacon hiánypótló a Harmat kiadó gondozásában megjelent könyv, amely a gyermektelenséggel küzdő párok önsegítő kiadványa. Az Egyesült Államokban élő szerző elsősorban női szemszögből, de a férjek, hozzátartozók és barátok, valamint gyülekezetvezetők és keresztény lelkigondozók szempontjait is végiggondolva járja körül a témát.
Elolvasom »

2015. október 07.

Ha nem elég a sajnálom

Gary Chapman és Jennifer Thomas több száz emberrel, egyedülállókkal és házasokkal találkozott tanácsadói munkája során. Közös kutatásuk eredményeként a szeretetnyelvekhez hasonlóan leírták a bocsánatkérés formáit, azaz „nyelveit” is.

Elolvasom »

2017. december 11.

10 könyvötlet karácsonyra!

Az Újbuda Tv jóvoltából 10 perc alatt 10 könyvet ismerhet meg kínálatunkból. Válogatásunkban minden korosztály számára találhat megfelelő ajádékot a karácsonyfa alá! A rövid ismertetőkkel szeretnénk megkönnyíteni a választást, hiszen egy jól megválasztott könyvvel szinte sosem lehet mellélőni. 

2016. július 15.

Megbocsátás. Hogyan tegyük múlt időbe a múltunkat?

“Vajon mi az oka annak, hogy időnként úgy sodor magával bennünket a megbocsátásra való képtelenség, mint vihar a tengeren hánykolódó halászhajót? Küszködünk, hogy megbocsássunk, nekifeszülünk a félelmetes viharnak, miközben a gyűlölet és a fájdalom hullámai olyan erővel csapkodják a szegélydeszkákat, hogy kis híján alámerülünk. Araszolnánk előre, a szél azonban mindig visszavet. Aztán újra megpróbálunk megbocsátani. A tenger csendes, békésen ringatózunk a vízen, azt gondolván, legyőztük a vihart. Hirtelen azonban ismét az engesztelhetetlenség, a gyűlölet és a keserűség fojtogató karmai között találjuk magunkat.
Miért ilyen nehéz megbocsátani? Miért költözik vissza újra meg újra szívünkbe a gyűlölet, amikor azt gondolnánk, már régen száműztük onnan? Miért hatolnak be ismét a fájdalmas emlékek gondolatainkba, képzeletünkbe és érzelmeinkbe?” – szembesítenek bennünket a kérdésekkel az amerikai szerzők Megbocsátás című kötetükben.

Elolvasom »

2017. szeptember 12.

Luther zsoltármagyarázata

A reformáció 500. évfordulója kapcsán jelentette meg a Prudex és a Harmat kiadó közösen Luther Márton 147. zsoltárhoz írt kommentárját. A könyvecskét 1531-ben írta a reformátor Hans Lösernek, Szászország örökös marsalljának ajánlva. Ebben a kis írásban is nyomon követhetjük Luther gondolkodását, megalkuvást nem tűrő határozott kiállását az igazság mellett. Már csak azért is érdemes elovasni a könyvet, mert a mai fül számára kicsit idegen, de nagyon szép veretes szöveggel találkozik benne az ember.
Elolvasom »

2016. január 19.

A szabadság szeretete, avagy a szeretet szabadsága

Francine Rivers: Megváltó szeretet

„– Szabad akarok lenni, Michael! Csupán egyetlen egyszer az életem során. Szabad! – Angel hangja elcsuklott.
– Hiszen szabad vagy. Csak még nem tudod.”
Elolvasom »

Még több könyvajánló blog »