Kiszállítási információk Magunkról Kapcsolat

Rácsok mögött szabadon – Boros Lajos vallomásos könyvéről

harmat írása | 2017. szeptember 12. A blogger további írásai »

A kötet ötvennyolc éves szerzője több mint harminc évet töltött börtönben, rablások és tolvajlások miatt. Megtért, ma az Igét hirdeti egy baptista gyülekezetben, és könyvet írt az életéről.

Boros Lajos Isten végtelen kegyelmének tulajdonítja, hogy nem ölt embert, és ma már démonaitól megszabadulva egy tahitótfalui baptista gyülekezetben hirdeti az Igét, harmonikus házasságban él feleségével, közösen nevelik héthónapos kisfiukat.

Boros Lajos könyve olyan, mint egy nyilvános gyónás, bűnbánati vallomás. Vallásos, katolikus családba született, de szülei még gyerekkorában elváltak. Édesanyja a válás után férjhez ment, azóta is ebben a házasságban él. A tragédia nem kerülte el a családot, Boros Lajos nővére tizenhat éves korában öngyilkos lett. Az akkor tizenkét éves fiú környezetében nem voltak megtérők, Isten lelke nem hatotta át a család és a baráti, ismerősi kör mindennapjait. Ám a szerzőtől távol áll, hogy bárkit is hibáztasson azért, mert kisiklott az élete. Édesanyja különleges szeretettel vette körül, mindent megkapott tőle, amire csak vágyott, a legdivatosabb ruhákat, a külföldről beszerzett farmert, ami egyfajta státuszszimbólumnak számított akkoriban. A kamasz Boros Lajos a csibészekhez vonzódott, könnyű életre vágyott: kevés munka és tanulás, csak a szórakozás, rengeteg pénz, szép lányok, az édesnek hazudott élet igézete. Még nem volt húszéves, de már csaknem két évet töltött a tököli javítóintézetben, és innentől kezdve nem volt megállás, rövidültek a szabadlábon töltött időszakok, s a börtönévek száma egyre nőtt.

Szent Pál írta a római levélben: „Ahol eluralkodott a bűn, ott túláradt a kegyelem” (5,1;20). Ez történt Boros Lajossal hetedik büntetésének ideje alatt. 1993-ban a bíróság fegyveres rablásért halmazati büntetésként több mint húsz évre ítélte, amit le is töltött. Lelki szabadulásához egymással összefüggő események láncolatán át vezetett az út, s ezek mögött könnyen felismerhetjük a gondviselés kezét. A bűnözést életformaként űző fia mellett kitartó édesanya a szemetesben talált egy Károlyi-bibliát, és elküldte neki a szegedi börtönbe. A két évtizedes börtönbüntetésének letöltését éppen csak megkezdő Boros Lajos akkoriban csupán az ufókat kereste a Bibliában.

Tudjuk, hogy a Szentírásban az Úr gyakran szól álomban választott embereihez. Egyik éjszaka Boros Lajosnak szörnyű álma volt: mindenféle förtelem jött ki a szájából, végül pedig egy újszülött gyermek. Fölébredve azonban olyan boldogság töltötte el, amilyet azelőtt soha nem érzett. Visszagondolva egyértelmű számára: „Isten már akkor megmutatta nekem – csak még nem értettem –, hogy amíg a bennem lévő utálatosságok, bűnök ki nem jönnek, s meg nem szabadulok tőlük, addig nem születik meg bennem az új ember. Addig nem születek újjá. Ez már Isten szeretete és kegyelme volt.”

A borzalmas álom után Gödről rabok érkeztek a szegedi börtönbe, köztük egy R. János nevű elítélt, aki két napig dolgozott az ottani varrodában, és tanúbizonyságot tett Boros Lajosnak Istenről. Ez fordulópontot jelentett az életében, és rá egy hónapra, 1994 karácsonyán, a Megváltó, a szeretet-Isten Jézus Krisztus születésekor, megtért. Eszünkbe juthatnak Jézus szavai: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek… Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket” (Mt 9,13). „Áldom az Úr Jézus Krisztust, aki nem kívülről nézte nyomorult, halott állapotomat, hanem utánam jött, alászállt, megkeresett és megmentett” – írja a lélekben teljesen újjászületett Boros Lajos, aki ma már Szent Pállal elmondhatja: „Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem” (Gal 2,20). Egyúttal figyelmeztet: bár a bizonyságtétele, a hitben járása részeként többször is beszél látásról, álomról, rendkívül fontosnak tartja, hogy senki ne tulajdonítson ennek olyan jelentőséget, mintha elengedhetetlenül meg kellene jelennie a hívő ember életében. „Nem ez a lényeg, hanem az Isten igéjének való engedelmesség.”

Megtérését követően Boros Lajos már a börtönben, egészen 2015. májusi szabadulásáig, tehát több mint húsz esztendőn át tanúságot tett hitéről, hirdette az evangéliumot, több bűnös lelket is elvezetett Istenhez. Tisztában van azzal, hogy Isten számtalanszor lemondhatott volna róla: „Istentelen, alkoholista, parázna életet éltem… Feltehetem a kérdést, miért tette ezt velem Isten? Miért tértem meg? Miért élek Istenről bizonyságot tevő emberként a világban? A válasz egyedül az, hogy szeret az Isten. Semmi más oka nincs. Szeret engem is, téged is. Szereti az egész világot.”

A ma már folyamatosan Isten irgalmas szeretetét hirdető Boros Lajos életútja igazolja Jézus Nikodémushoz intézett szavainak igazságát: „A Lélek ott fúj, ahol akar” (Jn 3.9). A baptista igehirdető vallja: „Ha Isten meg tudott menteni egy olyan nyomorult, mélyre süllyedt életet, amilyen az enyém volt, és abban a békétlen börtönvilágban adta – és adja a falakon kívül is – az ő békességét, akkor nincs olyan élet, amit ne tudna megszabadítani.” Boros Lajos visszaemlékezése reménységgel tölthet el mindenkit, hogy nincs a bűnnek olyan mélysége, ahonnan Krisztus az ő végtelen és ingyenes kegyelméből ki ne emelhetne bennünket, ha szakítunk a lelkünket romboló, rossz beidegződéseinkkel, beengedjük őt az életünkbe, és igent mondunk hívó szavára. Ennek pedig számtalan formája van, csak nyitott szemmel és nyitott lélekkel kell figyelnünk rá.

(Boros Lajos: Rácsok mögött szabadon, Harmat Kiadó, 2017)

Bodnár Dániel

Lapozzon bele

Kapcsolódó termék

-20%
Boros Lajos:

Rácsok mögött szabadon

"A bűn a mélységéről az a bűnös tud igazán beszélni, aki annyira mélyre süllyedt, mint jómagam is. Bár szerintem teljesen mindegy, hogy hány méteres vízbe fullad bele az ember" – írja a szerző, aki valóban megjárta nemcsak a bűn, hanem a börtöncellák mélyét is. Sokadik büntetését töltötte, mikor az élete váratlan fordulatot vett. Nem került ki a rácsok mögül, sőt beismerő vallomása nyomán drasztikusan megemelték a büntetését, mégis szabad emberként élt tovább: szabadon attól, ami a bilincseknél is erősebben tartotta fogva. Könyvében is őszintén vall arról az útról, amely a kilátástalanságból egy reményteli jövő felé vezet.

Részletes adatlap »2 500 Ft 2 000 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

harmat írása | 2015. október 06.

Születési sor(s)rend

A születési sorrend kulcsot ad a kezünkbe, hogy feltárjuk személyiségünk rejtett titkait. Milyen szerepet játszik a születési sorban elfoglal helyünk abban, hogy olyan emberré váltunk, amilyenek ma vagyunk?

Elolvasom »

harmat írása | 2018. december 10.

Minden rendben?

Daniel Fusco Őszintén Jézusról és zűrös életünkről című könyve kockázatos vállalkozás: ki akarna megvenni egy olyan könyvet, ami zűrzavaros életéről szól, ráadásul keresztény szemszögből. Hiába hirdeti nagy betűkkel a címlapon az őszinteséget, tudjuk, milyen képmutatók a keresztények, hogyan tudnának bármi hiteleset mondani a zűrökről, amikor folyton arról prédikálnak, hogy minden a legnagyobb rendben van, Jézus mindenkit szeret, legyél jó keresztény, és akkor csak jó dolgok történnek veled.

Fusco_Oszinten_slider

Csak az a bökkenő, hogy a kereszténység nem erről szól, a keresztények pedig nem azt hirdetik, hogy az élet nem zűrös. Elég Pál apostol leveleit elolvasni. Fusco tiszteletes jó laposan elolvasta az efézusi gyülekezethez írt levelet, és úgy döntött, hogy a saját gyülekezetében megtartott prédikációit kötetbe rendezve bevezeti az olvasókat is abba a zűrzavarba, amelyet az ember kavar maga körül. Természetesen nem csak addig jutunk az őszinte beszélgetésben, hogy rájövünk arra: a zavar oka mi magunk vagyunk, arról is beszél, hogy van lehetőség arra, hogy a káoszban meghalljuk a zűrbe ágyazott mennyei melódiát, az evangéliumot.

A szerző zenész is, ezért a kötetet is négy tételbe rendezi: beismerés, megoldás, követés és zsoltár a rövid fejezetek címei, amelyekben az őszinte szembesítéstől a hálaadásig vezeti az olvasót felmutatva az isteni melódiát zűrzavaros életünkben. A tételek rövid fejezetekre tagolódnak, mindegyiknek végén lehetőség van egy lélegzetvételnyi szünetre: a lendületes szöveget kérdések törik meg, amelyek beszélgetésre késztetik az olvasót. Hajlamosak vagyunk másokban, sőt egyenesen Istenben keresni zűrös életünk okait, be kell azonban látnunk, hogy az életünket – és mások életét is – leginkább mi magunk tesszük zavarossá. És ha nem is látjuk tisztán, milyen tervei vannak Istennek az ember életével, még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nincsenek tervei vele. A beismeréshez nem kell minden esetben nagy tragédia, elég egy tükröt tartó jó barát, aki leül velünk, hogy nagyon lazán, nagyon mai hangon, de legfőképpen őszintén beszéljen saját zűrzavaros életéről és a kereszténységről.

Pompor Zoltán

Megjelent a Könyvhét magazin ajánlójában.

Elolvasom »

harmat írása | 2019. január 30.

„Valaki kell, hogy szeressen, amikor kell, megöleljen…”

„Valaki kell, hogy szeressen, amikor kell, megöleljen…” dudorászom, miközben azon gondolkozom, mit is írhatnék az „Ölelj át!”-ról. Aztán rájövök, hogy igen, pont erről van szó. Kell, hogy legyen mellettünk valaki, aki szeret, átölel és elfogad minket, és mi is őt. Elolvasom »

harmat írása | 2017. február 11.

A halál árnyékában

Albert Y. Hsu: Hátrahagyottak. Gyász az öngyilkosság után.

[Megjelent: Lege Artis Medicinae, 2015. 25(8–9), 390-391.]

– Apa öngyilkos lett! – üvöltötte anyám a telefonba.
– Mi? – kérdeztem. – Mi történt? Apa? Milyen apa? Az én apám? – idézi fel a szerző élete legfájdalmasabb eseményét. Édesapja ötvennyolc éves volt, amikor néhány hónappal szélütését követően súlyos depresszióba esett, majd öngyilkos lett.

Elolvasom »

harmat írása | 2016. december 16.

Tökéletes pajtás

Gary Chapman amerikai – nyugodtan mondhatjuk – sztárpszichológus és lelkész nevét az általa felfedezett és rendszerbe foglalt szeretetnyelvek tették népszerűvé azon egyszerű oknál fogva, hogy működnek!
Elolvasom »

harmat írása | 2015. november 18.

Ateizmus és agnoszticizmus

Színes, reprezentatív, 14 oldalas leporello az ateizmusról és az agnoszticizmusról. Lehet-e biztosan tudni, hogy Isten létezik? Eldönthetjük-e, hogy mi jó, és mi rossz? Hihet-e valaki egyszerre Istenben és a tudományban? Miért vannak rossz dolgok is a világon?

Elolvasom »

Még több könyvajánló blog » Ismerje meg a Harmat kiadó bloggereit »