A bocsánatkérő sebezhető állapotban van. Fél a hatalomvesztéstől, a visszautasítástól, az erkölcsi bukástól, de a megbocsátó sincs könnyebb helyzetben.

Érdekes kutatási adat, hogy a házaspárok háromnegyede más nyelven beszél bocsánatkérés esetén. Álljon itt néhány gyakorlati tanács, mely segíthet megfejteni embertársaink bocsánatkérő nyelvét, és ezzel sok fájdalmas párbeszédtől kímél meg minket. 

Gondolatok a bocsánatkérésről

Amikor megbántunk valakit,  automatikusan előidézzük benne a bocsánatkérés és megbocsátás iránti vágyat. Ennek oka, hogy érvényt akarunk szerezni az igazágnak. Amikor elmarad a várt bocsánatkérés, haragot és megbántottságot érzünk, mely végső soron megtöri a kapcsolatot. Ha végleg elmarad a bocsánatkérés, akkor hadat üzenünk, melynek következményei súlyosak, lehet törvény általi (válóper)  a vége, vagy végső elkeseredésünkben, egyéni bosszú.
Az igazi bocsánatkérés felelősségvállalás tetteinkért, és mindez megtisztítja a lelkiismeretet. Lelkiismeretünk málhazsákhoz hasonló. Ha megbántunk valakit, olyan, mintha követ tennénk a zsákba. Néhány nagyobb kő, és máris tele a batyu. Tele bűntudattal és szégyennel. Ebben az esetben csak az tisztítja meg lelkiismeretünket, ha bűnbocsánatért könyörgünk Istenhez, és a sértettől is bocsánatot kérünk.

Szerencsés az a gyermek, akit szülei korán megtanítanak bocsánatot kérni. Akár a szülő is tudjon gyermekétől bocsánatot kérni, ha megbántotta. Ezzel életre szóló jó példát mutat neki.
A jó kapcsolat egyik alappillére, hogy megtanuljuk partnerünk elsődleges bocsánatkérő nyelvét, és azt használjuk.
A keresztény megbocsátás arról szól, hogy úgy bocsátunk meg embertársainknak, ahogy Isten is megbocsátja vétkeinket. Ehhez az kell, hogy megvalljuk bűneinket, és megbánjuk azokat. A bocsánatkérés nélküli megbocsátás többnyire nem vezet megbékélésre, mindazonáltal a keresztény ember, ha nem kérnek tőle bocsánatot, akkor engedje át az ellene vétkezőt az isteni ítéletnek. Az egészséges személyiség feltétele, hogy önmagunknak is meg tudjunk bocsátani!

A bocsánatkérés módja minden személynél más és már, de többnyire az alább felsorolt nyelvek valamelyikét használják az emberek. Ezek a nyelvek egymástól függetlenül is működnek, mindenki más árnyalatokkal használja őket, s lényegük a következő:
 

Első nyelv, fájdalmunk kifejezése: „sajnálom”.
A „sajnálom” kifejezés mögött az áll, hogy kimutatjuk a sértett félnek bűntudatunkat, szégyenünket és fájdalmunkat, amiért megbántottuk. Ennek kifejezésével bizonyítjuk, hogy részt vállalunk fájdalmában, melyet mi okoztunk. A „sajnálom”, bűvös szó, ami képes helyreállítani a bizalmat. Figyeljünk, hogy a testbeszédünk (pl. ölelés, szemébe nézés, érintés) legyen összhangban azzal, amit mondunk. Sok esetben, levélben is hatásos bocsánatot kérni.
Nem árt elmondani azt is, hogy valójában mit sajnálunk. Soha ne kövesse a sajnálom szót a DE szócska.

 Második nyelv, a felelősség vállalása: „hibáztam”. Az érett felnőtt képes elismerni, hogy hibázott, és nem okol másokat tetteiért. Felelősségvállalása abban áll, hogy beismeri tévedését. Van olyan ember, akinek az jelenti a hiteles bocsánatkérést, ha a bántó fél beismeri helytelen viselkedését.

 Harmadik nyelv, kárpótlás: „mivel tehetném jóvá a történteket?”
A kártérítés az emberi lélek jogos igénye. A magánszférában a jóvátétel iránti igény a szeretetigénnyel függ össze. Ebben az esetben a legfontosabb, hogy biztosítsuk szeretetünkről társunkat.
Leghatékonyabb formák a kártérítésre: az elismerő szavak (szeretünk, megelégedésünk érzékeltetésére), a szívességek („a tettek beszélnek”), ajándékozás, minőségi idő biztosítása a másik iránti figyelemre, gyöngéd testi érintés (nemcsak házastársakra vonatkozik).

 
Negyedik nyelv, őszinte megbánás: „ígérem, nem fordul elő többé”.

Aki sokszor okoz fájdalmat, az egyszer – remélhetőleg – el fog jutni a változtatás igényéig. Szavakkal is meg kell erősíteni, hogy mi a szándéka. Jó, ha elmondja, mit érez, ezzel alátámasztja, hogy valóban meg akarja változtatni viselkedését. Dolgozzon ki tervet a változásra – akár írásba adva. Ha újra elköveti a hibát, akkor a legjobb gyorsan szóba hoznia témát, és frissiben bocsánatot kérni.
 

Ötödik nyelv, a megbocsátás kérése: „meg tudnál bocsátani?”.
A bocsánat kérése azt jelenti, hogy a sértő fél szeretné a kapcsolatot helyrehozni. A bocsánatkérő sebezhető állapotban van. Ezért félnek sokan bocsánatot kérni. Félnek a hatalomvesztéstől, a visszautasítástól, az erkölcsi bukástól. A bocsánatot nem lehet követelni, hiszen a megbocsátó sincs könnyebb szituációban. Ilyenkor ő lemond az igazságtételhez való jogáról, el kell engednie haragját, sértettségét vagy megalázottságát. Sokszor bántó viselkedésünk következményeivel is tovább kell élnie.

Részlet a mindennapi.hu könyvajánlójából.