Kiszállítási információk Magunkról Kapcsolat

Dianne B. Collard: Úgy döntöttem, megbocsátok… fiam gyilkosának

2016. július 15.

Amikor a könyvet olvasás után becsuktam, még fogalmam sem volt, hogy mit írjak róla, hogyan mutassam be nektek, csupán a blogbejegyzésem első mondata volt meg a fejemben, ami így hangzott volna: “Abszolút nem olyan volt ez a könyv, mint amilyenre számítottam.” Aztán rájöttem, ezt nem írhatom, hiszen mikor először a kezembe vettem, még sejtésem sem volt, mire számítsak. Úgyhogy az előző mondat így helyes: “Abszolút nem számítottam semmire, de ez a könyv megmutatta magát.”


A kötet elején megismerkedünk Tim tragikus halálának történetével. Egy férfi háromszor lőtte fejbe, mert azt hitte, hogy Tim az ő feleségének szeretője, holott semmi közük nem volt egymáshoz a nővel. Talán a legbosszantóbb lehet, ha egy szerettünket valamilyen véletlen folytán veszítjük el. 
Felfoghatatlan lehet a fájdalom, amit akár Tim édesanyja, akár a felesége átélt – pláne így, hogy rá két napra született meg a kislánya. Nem tudom és nem is szeretném beleképzelni magamat egyik nő helyébe sem. 
Amikor Dianne feltette a kérdést, vajon minden bűn megbocsátható-e, gondolatban azonnal rávágtam, hogy nem. Nekem nem sikerült volna. Azonnal az jutott eszembe, hogy megbocsátani annyi, mint elfelejteni? A kérdésemre megkaptam a választ, sőt, még többet is. 

“Aki a harag megőrzése mellett dönt, annak megkeményedik a szíve, ez az állapot pedig, akár egy áttétes rákbetegség, az egész életét felemészti. Ennek a súlyos kórnak két végzetesnek tekinthető stádiuma van: az egyik a neheztelés, a másik pedig a keserűség. Az emberek hajlamosak dédelgetni magukban a megbocsátás elutasításának érzését, függetlenül attól, hogy kisebb vagy nagyobb sérelem érte őket, majd egyszer csak azt tapasztalják, hogy gyökeret vert szívükben a keserűség.” /45. oldal/


Dianne kitér arra, hogy a megbocsátás se a felejtéssel, se azzal, hogy jónak látjuk a másikat nem jár együtt. A megbocsátás a cselekedetünkben mutatkozik meg. Feltettem magamban a kérdést, hogy ha csupán a cselekedeteink megmásítása jelenti a megbocsátást, de az érzéseink ugyanazok maradnak, az vajon képmutatás-e? Igazán megbocsátásnak minősül ez? Vajon tud-e az ember őszintén mosolyogni arra az emberre (talán még őszintén aggódni is), aki bántotta őt, ártott neki? 
Soha nem szeretném megtapasztalni, mennyire nehéz megbocsátani egy ilyen hatalmas bűnt. Félek, én elbuknék. Tisztelem az írónőt azért, hogy ennyire felül tudott kerekedni önmagán és képes volt elindulni a megbocsátás útján. 
 
“A keserűség tudniillik fertőző betegség: másokat is keserűségre sarkall.”         /49. oldal/ 

Jogos a kijelentés: ha mi bocsánatot várunk a bűneinkre, akkor mi is tudjunk szemet hunyni mások bűnei felett. Tehát: azt adom, amit én is elvárok másoktól. Ha szeretném, hogy elnézzék az apróbb-nagyobb butaságaimat, ugyanígy kell viszonyulnom a környezetemhez nekem is. Nem csak egyszer, nem csak addig, míg türelmem van hozzá, hanem ahogy “a nagy könyvben meg van írva”: hetvenszer hétszer.

 
Megjelent az amasikvilag.hu-n
Lapozzon bele

Kapcsolódó termék

-50%
Dianne B. Collard:

Úgy döntöttem, megbocsátok…

Az édesanya, dr. Dianne B. Collard fia halála után tizennyolc évvel írta meg könyvét, hogy leendő olvasóival együtt keressen választ kínzó kérdéseire. Miért hagyta Isten, hogy ez megtörténjen? Csakugyan azt várja tőle, hogy megbocsásson? De hogyan lehet megbocsátani, ha valaki ilyen szörnyűséget követ el? Miért akarná ezt Isten? Talán nincs joga a szülőnek ahhoz, hogy gyűlölje gyermeke gyilkosát? Nem a bosszúvágy a legtermészetesebb reakció a részéről? A szerző személyesen vall arról a napi döntések által szegélyezett útról, amely a sérelmek, a fájdalom, a megtorlás és az elégtétel-keresés zárt világából elvezethet a szabadságra és a békességre.

Részletes adatlap »1 750 Ft 875 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

2017. július 04.

Szabadulás a börtönben

A könyv szerkesztőjének, Szigeti Lászlónak az ajánlója

Kutyából nem lesz szalonna. – Sokan szeretik az efféle frappáns közmondásokat, talán azért is, mert úgy gondolják, valamiféle népi bölcsesség tükröződik bennük, s ahhoz bizony jó volna közel lenni az élet ágas-bogas útjain haladva. Csakhogy a szólásmondások nem egy esetben nem igazán bölcs meglátásokat, hanem inkább például előítéletes véleményeket sűrítenek magukba és éltetnek. Ilyen az imént idézett megállapítás is, amely a húsfeldolgozás szempontjából kétségtelenül helytálló, de az emberi világban inkább ártalmas ítélet. Ugyanis tulajdonképpen kizárja a változás lehetőségét, Isten működésének esélyét a világban.

Éppen egy „mégis-szalonna” történet Boros Lajosé (egy sorstársával kapcsolatban ő maga is idézi e mondást), aki börtönbéli évtizedei során született újjá, és lett Isten követe – odabent s a kinti világban egyaránt. Rácsok mögött szabadon című vallomásos önlélekrajzából megismerhetjük a bűn világába sodródását, megtérését és azóta mindjobban bontakozó életét, mely immár minden értelemben szabadultan egyre több áldást hoz a missziós munka során.Boros Lajos

Boros Lajos jel a világban, az isteni kegyelem „felforgató” erejének jele. A megtérése óta eltelt több mint két évtized a pecsétje annak, hogy nem pusztán a bezártságban fellobbant lelkesedés gyorsan hervadó virága az ő hite. Mindennapjai tanúsítják, hogy az tartja meg, akinek a kezébe tette az életét 1994 egyik sorsfordító éjjelén.

2015. október 07.

Rejtvényes Biblia

Újfajta Gyermekbiblia mozgalmas olvasmányokkal és hozzájuk kapcsolódó játékos feladatokkal. A 42 gazdagon illusztrált ó-és újszövetségi történetet színezők, labirintusok, fejtörők követik, és a kötet összefoglaló kérdésekkel zárul. A rejtvények nagy részét már az ügyes öt-hatévesek is meg tudják oldani, a szókeresők pedig az „írástudók” számára készültek.

Elolvasom »

2015. december 08.

A szexualitás ajándéka

A „nagy nap” éjszakája sokak fantáziáját megmozgatja. Van, aki hangot is ad ennek egy-egy vaskosabb menyegzői tréfa formájában, és van, aki beéri a „mindentudók” kétértelmű, cinkos mosolyával. Persze a kívülállóknál jóval izgatottabb az ifjú pár, hiszen kíváncsisággal tölti el őket a különleges titkokat ígérő nászéjszaka. Hát még a nászút, amely – úgy tűnik – maga lesz a földi paradicsom! Elolvasom »

2016. július 28.

A legeslegszebb betlehemes

Ifjúsági kisregény, kilencvenegy oldalon, jó gyerekekkel és rosszakkal. A ködös angliai kisváros készül a karácsonyra, a Jézuska megszületésének ünnepére, mint ahogyan készül már talán évszázadok óta. Sok változtatás nincs, mindenki tudja a teendőit. A gyerekek belenőnek, majd kinőnek az angyalkórusból. A legtündéribb kislányé a Szűz Mária szerep, és természetesen a lelkész fia játssza Szent Józsefet…

Idén is minden ugyanolyan jól menne, mint minden évben, ha nem terjedne el, hogy a vasárnapi iskolában sütit osztogatnak… Elolvasom »

2016. július 15.

7 nap, amely megosztja a világot

Örömmel ajánlom az érdeklődők figyelmébe John C. Lennox 7 nap, amely megosztja a világot című könyvecskéjét, mely magyarul is végre megjelent a Harmat Kiadó gondozásában. Az oxfordi matematika és tudományfilozófia professzor nem először foglalkozik a hit és a tudomány határterületén elhelyezkedő kérdésekkel, A tudomány valóban eltemette Istent? c. könyve például kiváló összegzése a vallás és a tudomány ellentmondásos kapcsolatának. Ez a könyvecske azonban kifejezetten a bibliai teremtéstörténet és a tudomány kapcsolatát érinti. Lennox tanulmánya olyan volt az értést kereső hitemnek, amikor pár éve angolul olvastam, mint a fehérjeturmix egy kimerítő edzés után: meggyógyított néhány elszakadt rostot az értelmemben, és új lendület adott annak a reményemnek, hogy lehet jó viszony a kijelentés és a tudományos gondolkodás között.

Elolvasom »

2016. július 28.

Bálványaink

Hogy a szerelem, a gazdagság, a siker, a hatalom és a dicsőség megjelenhet a hívő ember életében (is) mint bálvány, ez a gondolat már nem jelent újdonságot. De Timothy Keller megközelítése mégis sok szempontból formabontó és felrázó.

Vegyük például Ábrahám esetét Izsák feláldozása kapcsán. Minden bibliaolvasó tudja, hogy Ábrahám és Sára mennyit várt az ígéret fiára. Keller azonban felteszi a kérdést: „Vajon kire is várt éveken át Ábrahám: Istenre-e vagy a fiúra, és voltaképpen melyikükért is hozott áldozatokat? Lehetséges volna, hogy csak eszközt látott Istenben céljai eléréséhez? (…)

Elolvasom »

Még több könyvajánló blog »