Kiszállítási információk Magunkról About us Über uns About us Über uns

Akik nevet szereztek maguknak

2024. június 27.

A Hajnalszárnya-sorozat negyedik része, A Trónvédelmező és a Farkaskirály sajátos megváltástörténetet tár elénk, amely rámutat néven szólíthatóságunk súlyára és árára.

„Mondj egy nevet, és az meghatározza a történetet” – fogalmazott annak idején A Gyűrűk Ura szerzője, J. R. R. Tolkien, amikor arról beszélt, miért mindig a nevek megalkotásával kezdi az írást. És bár közel sem mindenki fektet annyi energiát saját nyelvek és elnevezések kidolgozásába, mint ő, ma már a legtöbb írónál evidenciának számít, hogy a név igenis fontos eleme a történeteknek. Nemcsak viselőjéről árulhat el sok mindent, például jelleméről, múltjáról, sorsáról, de már önmagában megteremtheti a kapcsolatot más szereplőkkel és a közös történetükkel. Egyre több szerző fedezi fel a névmágiában rejlő lehetőségeket, vagy azt, hogy a Bibliában milyen sokféle szerep és funkció jut a névadásnak.

Andrew Peterson keresztyén szerző már a Hajnalszárnya-sorozat (The Wingfeather-saga) első három kötetében is megmutatta, hogy tisztában van mindezzel, és volt is mersze építeni az elnevezésekre. De hogy milyen mértékben, és mekkora a valódi súlya a neveknek, az csak a történetet lezáró negyedik kötetből, A Trónvédelmező és a Farkaskirály című könyvből derül ki, ahol a neveknek nemcsak az olvasók számára lesz komolyabb jelentősége, hanem a történet szereplői számára is. A Harmat Kiadónak és Szabadi István kitűnő magyar fordításának hála nemrég hozzánk is megérkezett a befejező rész, így mi is választ kaphatunk arra a kérdésre, ki milyen (hír)nevet szerez magának a finálé során.

A Hajnalszárnya-rajongók olyan lezárást kaptak, amely méltó az előzményekhez, és sok szempontból túl is szárnyalja azokat. A negyedik könyv erőteljesebb, jobb ritmusú, drámaibb és kiszámíthatatlanabb a korábbiaknál, és bár továbbra sem tökéletes, gyengeségeivel együtt is magával ragadó. Aki pedig nem ismerné még ezt a remek, ifjúsági fantasy köntösébe bújtatott, moralitásközpontú családmesét, annak azt javasoljuk, hogy még e cikk átfutása előtt olvassa el az első három kötetet (az elsőről szóló kritikánkat itt, a másodikról szólót itt, a harmadikról szólót itt lehet elolvasni, a sorozatról pedig a Kapocs című podcast egyik tavalyi adásában beszélgettem a fordítóval, Szabadi Istvánnal)!

Ami kivezet a sötétségből

Bizonytalan múltból ered és a sötétségen át vezet a főszereplő család sorsa. Az első három rész során kiderült, hogy nem menekülhetnek sem üldözőik, sem korábbi döntéseik következményei, sem az egymásért vállalt felelősségvállalás elől. Nem vár rájuk lehetőség régi, viszonylag gondtalan életük folytatására, sem a történtek ignorálására, sem a békés újrakezdésre, így a negyedik könyvben már egyik Hajnalszárnya sem próbál kitérni az Alkotó által kiszabott sors elől. Bár nem tudják, milyen végzet vár rájuk és szeretteikre, mindannyian felvállalják küldetésük terhét, és újra és újra emlékeztetik magukat és egymást arra, hogy kik ők és mi a szerepük a világ nagy történetében.

Vannak azonban szereplők, akik időről időre megfeledkeznek régi énjükről, ezért szükségük van valakire, aki emlékezteti rá őket, és el tudja mesélni a történetüket. „Néha csak a történetek vezetnek ki minket a sötétségből” – fogalmazza ezt meg az egyikük. A visszaemlékezés sokuknak fájdalommal jár és ezért kitérnének előle, de ha nem csupán arra emlékeztetik őket, hogy mit veszítettek el, hanem arra is, mit találhatnak meg újra, az lecsendesítheti a fájdalom okozta őrületet és reményt ébreszthet, hogy a történetük még nem ért véget. Számukra a Hajnalszárnya-gyerekek jelentik az egyetlen és utolsó esélyt, hogy ne veszítsék el végleg nevüket és ne boruljon elméjükre a sötétség.

A harmadik kategóriába azok tartoznak, akiknek nincs meg az eredeti nevük; vagy azért, mert lemondtak róla és elfelejtették új nevük kedvéért, vagy azért, mert nincs tudomásuk róla, hogy valaha is kaptak volna nevet. Ők képviselik a gonosz oldalt, és a negyedik könyv nemcsak pontos eredetükre derít fényt – erről egyébként töredékesen már a korábbi kötetekből is kiderült sok minden –, hanem arra a kérdésre is választ ad, lehet-e számukra bármiféle megváltás, visszatérés régi nevükhöz, vagy ez csak azok számára nyitott, akik emlékeznek. A gonosz kapcsán a kötet egyúttal a sorozat régi adósságát is törleszti: a Névtelen Ghond homályos fenyegetésből végre érdekes és izgalmas szereplővé válik.

Több mint puszta név

A név tehát a szereplők számára történet, sors és a megváltás lehetősége is egyszerre. Hogy ez miért alakult így, arra a szerző ott világít rá, amikor az egyik szereplőhöz maga az Alkotó szól. Az illető ezt a következőképpen fogalmazza meg: „Aztán hallottam a nevemet, de amikor kimondta, több volt, mint pusztán a nevem.” A név ezáltal megszólíthatósággá és megszólítottsággá is válik, innentől pedig nem csupán történeteken keresztül kapcsolódik az Alkotóhoz (Istenhez), hanem közvetlenül. A név a személyes kapcsolat zálogává lesz. Eszünkbe juthatnak minderről a Szentírás szavai: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézsaiás könyve 43. fejezet, 1. vers)

Van szereplő, aki – bár maga sem ismerné be – a szíve legmélyén valójában arra vágyik, hogy végre a nevén szólítsa valaki, hogy végre néven szólítható legyen. A fentiek tükrében ezt úgy is értelmezhetjük, hogy akaratlanul is az Alkotóhoz való kapcsolódásra vágyik, hiányérzete az istenhiányból fakad, ezért képtelen bármihez vagy bárkihez érdemben kapcsolódni. Ám ennek a kapcsolódásnak a lehetősége csak azoknak adatik meg, akik nem csupán valakik akarnak lenni, nem is csupán bárkik, nem valamivé akarnak válni, hanem nyitottak arra, hogy az Alkotó által nekik rendelt szerepet töltsék be a nagy, közös történetben, és képesek meghallani és elfogadni azt a nevet, amin megszólítja őket.

Súlyos gondolatok ezek ahhoz képest, hogy egy gyerekeknek szóló könyvről van szó, de egyetlen szülőt se riasszon vissza a téma komolysága attól, hogy gyermeke kezébe adja a kötetet, hiszen könnyen emészthető formában, érthető és gyerekekhez értő módon tálalja mindezt a szerző. Nem akar szájba rágni semmit, nem akar tanmesét írni, nem jelent ki megkérdőjelezhetetlen igazságokat, hanem felmutat valami emberit, valami töredékest és önmagán túlmutatót abból, hogyan kapcsolódhatunk önmagunkhoz, másokhoz és Istenhez. Neveinknek, történeteinknek ezek a kapcsolódások adnak valódi mélységet és értelmet. Nem véletlen, hogy a sorozat egy család szeretetkapcsolatán keresztül mutat rá minderre.

A név ára

Ha valaminek súlya van, akkor ára is, amit meg kell fizetni. Így van ez a névvel is. Akár hírnévről van szó, akár a régi név visszaszerzéséről, akár a néven szólíthatóságról, valakinek komoly áldozatot kell meghoznia érte. Ettől marad a világ igazságos, ez képviseli az isteni rendet. Ez akkor is érvényes, ha esetleg emberi mértékkel túl nagynak éreznénk a kiszabott árat. Értékítéletünk torzító lehet. Amikor azt hisszük, bármit megtennénk azért, hogy elérjük, amire vágyunk, általában nem ismerjük a pontos árat és nem vagyunk tisztában a bármi súlyával. Ha azonban valóban szükségünk van arra, amiért áldozatot kell hozni, akkor számíthatunk Isten segítségére.

Ez a segítség néha a másik emberen (vagy egyéb teremtményen) keresztül érkezik. Amikor ugyanis arról van szó, hogy valakinek meg kell fizetnie a név árát, akkor nem biztos, hogy mindenképpen annak kell, akinek a nevéről szó van. És itt hozza be a könyvsorozat szerzője a helyettes áldozat keresztyéni gondolatát: bár a történetben más bűneit nem veheti magára egyik szereplő sem – és ez így van rendjén, mert ez Egyvalaki számára adatott meg –, ám az árat más is megfizetheti. A történetben a helyettes áldozatoknak valódi súlyuk lesz és (hír)nevet szereznek az áldozatot meghozóknak is. Ezek az áldozathozatalok sokak szívét fogják összefacsarni és sokakat fakasztanak majd könnyekre.

Az áldozatnak azonban csak akkor lesz értelme, ha az, akiért meghozták, el tudja ezt fogadni és önként kapcsolódni tud hozzá. Azaz, ha betölti azt a szerepet, amelyet (új) neve jelent, ha visszatér saját történetéhez, ha nemcsak emlékezni tud, hanem (újra) megszólítottá válik, és elfogadja az Alkotó által kiszabott helyét mindannyiuk közös, nagy történetében. Mindezek alapján talán bátran kijelenthető: a Hajnalszárnya-sorozat egy sajátos megváltástörténetet tár elénk, hiszen a jó és a rossz harca sosem a csatatereken dől el, hanem a szívekben. Bár a szív olykor maga is csatatér, nem feledkezhetünk el arról, hogy zöldellő kertté is lehet, ha jó talajban ereszt gyökereket és hozzáfér a fényhez.

A te szíved kertjének mi a neve és milyen történetről mesél?

Barna Bálint (Parokia.hu)

Még több könyvajánló blog

2015. október 06.

Útmutató lányos apáknak

„Kedves Apuka, pusztán egy kis erőfeszítéssel elérheti, hogy a lányával való kapcsolata olyan legyen, amilyenről mindig is álmodott – olyan, amely az egymás iránti szereteten és tiszteleten alapul. A ...

Elolvasom »

2015. október 06.

Úgy döntöttem megbocsátok…fiam gyilkosának

Az édesanya, dr. Dianne B. Collard fia halála után tizennyolc évvel írta meg könyvét, hogy leendő olvasóival együtt keressen választ kínzó kérdéseire. Miért hagyta Isten, hogy ez megtörténjen? Csakugy...

Elolvasom »

2016. október 20.

Mi a valóság?

Mi a valóság? Mi az emberi élet értelme? Miért szenvedünk? E rövid kis könyvben...

Elolvasom »

2020. december 17.

A cybertér az új 22-es csapdája?!

Dr. Mary Aikennel személyesen 2016-ban találkoztam az évente megrendezésre kerülő Safer Internet Fórumon, ahol ő tartotta a nyitóelőadást. Már akkor is magával ragadott lendületes stílusa és közérthet...

Elolvasom »

2015. október 06.

Életrevaló – Bibliaismeret 6. Munkatankönyv

Munkatankönyv hittanórára vagy vasárnapi iskolába – hatodik osztályosoknak....

Elolvasom »

2015. október 06.

A Hajnalvándor útja – Narnia Krónikái 5.

Lucy és Edmund unokatestvérüknél, az idegesítő és fontoskodó Eustace-nél tölti a nyári szünidő napjait. A falon lógó képek egyike azonban váratlanul életre kel, és a következő pillanatban Caspian herc...

Elolvasom »
Még több könyvajánló blog »