Vasárnap van. Ülök a templomban elől az orgona mellett és figyelem, hogy gyülekeznek az emberek a templomban. Míg nem lett padfűtés, egyik padsorban csak férfiak, a másikban csak nők ültek, és a létszámok közötti különbség bizony nagyon szembetűnő volt. Az egyház fele a nők, állítja a könyv. De valójában csak a lehetséges egyház fele ez, mert mára ők vannak többségben az alkalmakon.

Ennek ellenére – bár azért van ebben fejlődés –, még mindig szívesebben választanak a gyülekezetek férfi vezetőt. Amikor lelkészt választottunk, aki összead majd bennünket a nagy napon, többen ráncolták a homlokukat, amiért nő áll majd az oltár előtt. Pedig megismerkedésünk és kapcsolatunk alakulása közben az ő imádságai kísértek bennünket, mégis sokan istenkísértésnek vélték, hogy nála mondjuk el a fogadalmunkat. Már majdnem babonásnak éreztük ezt a félelmet, ezért is nem változtattunk. Mindegy, hogy Isten előtti szövetségünknek ki lesz a tanúja, semmi nem azon múlik, hogy milyen nemű az illető.

És most még csak a „keresztény” Európáról beszéltünk, ahol jómódunkban nem tudjuk már, mibe lehetne még belekötni. Ám sok hely van a világon, ahol ennél jelentősen nagyobb kihívás nőnek születni. Újra meg újra szembesít bennünket a média az emberkereskedelem, a gyermekházasságok és becsületgyilkosságok szörnyűségeivel, amik ellen alig-alig van, aki kész tenni is valamit. Kicsinek, jelentéktelennek érezzük a feladathoz magunkat, hiszen csak nők vagyunk. Istennél azonban nincs már férfi és nő, csak ember van, aki az ő képmására lett teremtve és ebben a munkában nem csak ki szabad, de ki is kell vennie a részét mindkét nemnek.

A nők helye nem csak a családban van tervezve, energiáik rengeteget adhatnának hozzá ahhoz, hogy a világ egy élhetőbb hely legyen. Ez a könyv felnyitja a szemünket rá, hogy nem kell kicsinek és jelentéktelennek éreznünk magunkat. Isten küldetést bízott mindnyájunkra. A nők szolgálata nélkül nem valósul meg az ő országa közöttünk. Buzdító, bátorító szavak ezek, amik után nem maradhat tétlen az ember. Az aratnivaló sok, a munkás pedig kevés. És az ég felét a nők tartják.

Füller Tímea