Tóth Sára a legnehezebb kérdéseket szegezi szembe önmagával és olvasójával – Mit kezdjünk az érthetetlen nagy szenvedéssel? Mit kezdjünk az egyház kínos megalkuvásaival, a hazug és fojtogató vallásos klisékkel? Lehet-e hitelesen ábrázolni ma a jóságot és a szentséget? –, és minden írása a válaszért Istennel folytatott őszinte küzdelmének egy-egy lenyomata.

A hitről, kultúráról, közéletről, regényekről és filmekről szóló esszék után az életében kitüntetett szerepet játszó személyiségekről, példaképeiről ír, és beszámol fiatalkori útkereséséről. E meghitt hangú záró írások egy tanulságos életút körvonalait rajzolják elénk.

Vélemények a könyvről

“A szerző írásaiban ben fél a provokációtól, kegyetlenül nekünk szögezi a lelkünk mélyén lappangó kérdéseket, kételyeket – legyen szó akár közéletről, irodalomról, vagy sokat emlegetett, de számunkra még mindig nem világos igeszakaszokról. Olykor ironikus, de a végsőkig őszinte, nem riad vissza az egyházkritikától sem. ” – Részlet a Reformátusok Lapja (2015.09.20) könyvajánlójából

“Tóth Sára szeretné rendben látni maga körül a dolgokat, az egyházban épp úgy, mint azon kívül, és ezért hajlandó tenni is, fölkiáltani, véleményt formálni, vitába bocsátkozni. Ennek megfelelően stílusa sokszor csípős, messzire kerüli a kenetteljességet, hisz épp fölrázni akarja a lelkeket. Tükröt tart kereszténységünk fonákságai elé, amelybe először ő maga nézett bele, és nem szépíti a látottakat, de minden kétséget kizáróan jobbító szándékkal szembesít velük!” – Részlet a Békehírnök (2015.07.12) könyvajánlójából.

”Mi a titka hatásának?  Először is a személyessége.  Egy okos és művelt ember töprengéseit és leszűrt életbölcsességét olvashatjuk, egy „úton lévő” igazságait, aki pontosan ismeri a gondolkodás szabadságát és korlátait. 

Azután az emelkedettsége.  Nem pátoszról van szó, hanem a rálátás, összegzés és a tanulságok levonásának képességéről. Az egyedi történésekben meglátja a közösségit, anélkül azonban, hogy általánosítóvá válna. A felszíni jelenségek mögött meglátja a mögöttes mélységet, ahogy „táncra kel a por: ami élettelen, hétköznapi és szürke, átizzik azon az élet.” – Részlet a Talita könyvajánlójából

“Az Isten országának kérdéskörét vizsgálva a szerző emlékeztet rá, hogy Lukács evangéliuma szerint Jézus azt mondta: menyei Atyja elrejtette az Isten országának dolgait a „bölcsek és értelmesek elől, de felfedte a gyermekeknek (Lk 10,21). Ehhez kapcsolódik T. S. Eliot Négy kvartett című című verse:

„A nemlét és a létezés közt.
Váratlanul egy napsugárban,
Még miközben táncol a por,
Gyerekek nevetése tör ki.”

Tóth Sára rámutat, hogy van, amikor csak a port látjuk, „ (…) a halott anyagnak való kiszolgáltatottságot.” Fölteszi a kérdést: „Melyik a valóság? Ez, vagy Isten élete, túláradó öröme, az öröm tánca? (…) Amikor kitör a gyerekek nevetése, mert ők látják.” „Lét és nemlét közt”, mert az Isten országa „van is és nincs is, mert éppen most jön létre. Éppen most történik, általunk, bennünk” – Részlet a Magyar Kurír könyvajánlójából