Évek óta szerkesztem már a népszerű amerikai regényíró, Francine Rivers könyveit, és mindig ámulattal tölt el, milyen remek érzéke van a meséléshez: szinte behúzza az olvasót a történetbe, és több száz oldalon keresztül képes fenntartani a figyelmét. Különleges adottság ez, főleg úgy, hogy igen nehéz témákat feszeget. Rivers a vele készült interjúkban sokszor beszél a munkamódszeréről: minden új könyve előtt megfogalmaz egy kérdést, amelyre az írás során igyekszik választ keresni és találni. Szerkesztőként néha nem is olyan könnyű újra és újra elolvasni ezeket a szövegeket, hiszen olyan tükröt mutathatnak, amelybe nem szívesen nézünk bele többször. Ám az írónő most megjelenő műve valahogy mégis megnyugtatta a lelkem.

A Híd a múltba alapja Ezékiel könyvének 16. fejezete, amelyben „Isten úgy beszél választott népéről, mint ma­gára hagyott csecsemőről, akit a gondjaiba vesz, akit vigyázva őriz, és végül mátkájául választ, dacára annak, hogy megtagadja őt”. Erről az útkeresésről szól ez a történet, amely Abra Matthews sorsán keresztül az 1950-es évek Hollywoodjának csillogó, ám többnyire felszínes világát mutatja be. A Publishers Weekly nagyon találóan a „tékozló lány példázatának” nevezi ezt a könyvet, hiszen az útkeresés mellett a kísértésről, a megbocsátásról és az atyai ölelésben megtalált identitásunkról mesél.

A mostani év rengeteg bizonytalanságot tartogatott mindannyiunk számára. Sokáig kérdéses volt a Híd a múltba megjelenése is. Ám ahogy biztossá vált, hogy még karácsony előtt kiadjuk, az az érzésem támadt, hogy ez a mű jó alkalmat teremt majd az elcsendesedésre ebben a zavaros, karanténban töltött időszakban. Szerettem ezen a regényen dolgozni, mert a feltétel nélküli isteni szeretet áll a középpontjában, és sok mindenben emlékeztet a Megváltó szeretetre, másrészt olyan kérdéseket indított el bennem, amelyek mostanában sokat foglalkoztatnak. A digitalizáció hatására a „celebkultúra” még könnyebben beszüremkedik az életünkbe, sokszor túlharsogva mindent, és valahogy egyre nehezebb megtalálni azt a minőségi csendet, ahol kialakulhat egy Istennel való párbeszéd. Kívánom, hogy most karácsonykor legyen több lehetőségünk csendre és békességre lelni!

Győri Anna