Kiszállítási információk Magunkról Kapcsolat

Kamaszhatárok részlet

2015. november 19.

Dr. John Townsend: Kamaszhatárok – Mikor mondjunk igent, és hogyan mondjunk nemet kamasz gyermekeinknek?

Részlet a Bevezetésből: Hogyan használjuk ezt a könyvet?

Könyvünket igyekeztünk úgy felépíteni, hogy a tizenévesek szülei számára a lehető leghasznosabb legyen. Az első rész saját, személyes határaink kialakításában segít, hogy aztán felkészültebben láthassunk hozzá tizenéves gyermekünk határainak kijelöléséhez. A második részben bepillantunk a kamaszok sajátos gondolkodásmódjába és világába, hogy megértsük, hogyan gondolkodnak, és miként éreznek tizenéves gyermekeink. A harmadik részben megvizsgáljuk, hogyan állíthatunk fel egészséges határokat a tizenévesek számára, és miként gondoskodhatunk arról, hogy találkozzanak a határok megszegésének következményeivel. A negyedik részben pedig azokkal a sajátos problémákkal foglalkozunk, amelyekkel a kamaszok küzdenek, és javaslatokat teszünk ezek megfelelő és hatékony kezelésére. Ha van olyasmi, ami különösen aggaszt minketakár az alkohol, a tiszteletlenség vagy a hazudozás problémájalapozzuk fel a negyedik rész megfelelő fejezetét.

Második fejezet
Legyünk mi magunk a határ

Nem is olyan régen történt, hogy a gyerekeim és a barátaik úgy döntöttek, hogy moziba mennek. Afféle utolsó pillanatban hozott döntés volt ez, amire hajlamosak a tizenévesek. Mivel egyiküknek sem volt jogosítványa, a mozit pedig csak autóval lehetett megközelíteni, egyikük, Ted ezt kérdezte a többiektől:
– De hogy érünk oda? Fél óra múlva kezdődik a film.
Mire a barátja:
Hívd fel a mamádat. Őt könnyű rávenni, hogy elvigyen minket.
Igaza volt. Ted édesanyját, Andreát nem nehéz ilyen helyzetekben mozgósítani. Szereti a fiát, rugalmas, és hagyja, hogy tizenéves gyermekei kihasználják őt. Nemegyszer láttam már, hogy habozás nélkül változtat a saját programján, amikor a gyerekei az utolsó pillanatban kitalálnak valamit, és megkérik, hogy vigye el őket valahová.
Amikor elmondtam Andreának, mit gondolnak róla a gyerekek, maga is rájött, hogy meg kellene tanulniuk előre tervezni a programjaikat. Most már, ha a gyerekei az utolsó pillanatban kérnek tőle valamit, így felel nekik: „Kár, hogy nem szóltatok korábban, most más dolgom van. Oldjátok meg másképp.”

Tegyük, amit mondunk

Andrea belátta, hogy a tizenévesek önuralma és felelősségérzete olyan mértékben fejlődik ki, amilyen mértékben a szüleik egészséges határokkal rendelkeznek. A nevelésben nem annyira az számít, hogy mit mondunk, mint inkább az, hogy kik vagyunk.
A legtöbb szülővel előfordul, hogy amikor gyermeke helytelenül viselkedik, kilátásba helyez bizonyos következményeket, amelyeket azután nem vált valóra. A gyerekek azonban többet tanulnak abból, amit tapasztalnak, mint abból, amit hallanak.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne beszéljünk a határokról vagy a házi szabályokról. Nagyon is fontosak az ilyen beszélgetések. Ám a szabályoknak nem sok jelentésük lesz, ha nem állunk mögöttük, és nem szerzünk érvényt nekik.
A tizenéveseknek saját belső világuk részévé kell tenniük a határokat. Súlyos lecke számukra, ha rossz döntéseik negatív következményeivel szembesülnek, ám ezek a tapasztalatok szükségesek ahhoz, hogy önfegyelmet tanuljanak. Minden ilyen élménnyel közelebb kerülnek ahhoz, hogy tudatosabbá és felelősségteljesebbé váljanak, és megtanuljanak uralkodni magukon.

Négy alapvető képesség

Mit is jelent mindez a szülők számára? Fejezetünk hátralevő részében sorra vesszük azokat a készségeket és adottságokat, amelyekre feltétlenül szükségünk lesz, ha azt akarjuk, hogy gyerekeink egészséges határokat építsenek be a jellemükbe.
Önmeghatározás. Ez az a képesség, hogy tudjuk, kik vagyunk, mit akarunk, és milyen értékrendet vallunk magunkénak. Ha tisztában vagyunk önmagunkkal, tudjuk, mit várjunk tizenéves gyermekünktől, és azt is, hogy mi az, ami nem rendjén való.
A kamasz természetéből adódóan megpróbálja kijjebb tolni a szülők által kijelölt határokat. Azok a szülők, akik gyermekeik kívánsága szerint tologatják a határokat, nem sokat segítenek nekik az életre való felkészülésben.

Különállás. Ha jól körülhatárolt énnel rendelkezünk, akkor saját érzéseinket és észleléseinket is jól meg tudjuk különböztetni gyermekünk érzéseitől és észleléseitől. A szülők különállásuk folytán képesek megfelelően válaszolni gyermekük követelőzésére, haragjára és viselkedésére, anélkül, hogy túlságosan a hatása alá kerülnének.
Ha a szülőkből hiányzik a különállás képessége, akkor könnyen egybeolvadnak gyermekük világával és érzéseivel. A gyermekükről leválni képtelen szülők gyakran felelősnek érzik magukat a tizenéves boldogtalanságáért, illetve vágyaiért, és elvesztik a saját nézőpont és döntés képességét.
A különállás nem azt jelenti, hogy távolságot tartunk vagy elhatárolódunk gyermekünktől. A tizenéveseknek szerető szülőkre van szükségük, ugyanakkor olyan szülőkre is, akik nem érzik felelősnek magukat gyermekük érzéseiért, és nem hiszik azt, hogy nekik kell őt boldoggá tenniük. Inkább arra törekszenek, hogy megadják gyermekük számára azt a lehetőséget, hogy érett és kiegyensúlyozott felnőtté váljon.

Becsületesség. Határnak lenni gyermekeink számára annyit tesz, hogy őszinték vagyunk velük, és a valóságban élünk. A tizenévesek hitelességre vágynak, és jó szimattal éreznek rá a hamisságra. Meglehet, nem mindig értékelik az őszinteségünket, de ne feledjük, hogy ez lesz a modell, amelynek alapján a jövőben bánni fognak az emberekkel.
Az őszinteség egyebek mellett azt jelenti, hogy vállaljuk a konfrontációt, ha gyermekünk átlép egy bizonyos határt, és nem mondjuk azt, hogy minden rendben van, ha a szívünk mélyén tudjuk, hogy nincs minden rendben. Azt is jelenti, hogy néha fel kell hívnunk gyermekeink figyelmét saját gyengeségeikre és sebezhetőségükre, hogy megtanulják ezeket megfelelően kezelni.
Jól emlékszem egy esetre, amikor így figyelmeztettem a fiamat: „Néha igencsak önzőnek tűnsz, és ez rossz hatással van a kapcsolataidra. Szeretném, ha próbálnál ezen változtatni.” Kissé rosszul éreztem magam, amiért ilyen közvetlenül mutattam rá a hibájára, de úgy éreztem, csak így segíthetek neki. Pár héttel később a fiam beszámolt arról, hogy ismét összetűzésbe került egy barátjával, majd hozzátette: „Azt hiszem, köze lehet a dolognak az önzéshez, amiről múltkor beszéltél.”

Kitartás. Nem titok, hogy a tinédzserek a kifárasztásra játszanak. Addig-addig nyaggatják a szüleiket, míg azok beadják a derekukat, és ejtik a témát, vagy elodázzák a következményeket. Csakhogy a tizenévesek azért szállnak szembe a szüleikkel, hogy kitapasztalják, meddig mehetnek el.
Azok a szülők tehát, akik szilárd határokat testesítenek meg, kitartóak. Mindaddig, amíg ez ésszerű, ragaszkodnak a szabályokhoz és a következményekhez, és nemet mondanak, amikor gyerekeik manipulálni próbálják őket, ki akarják őket fárasztani, vagy rájuk akarnak ijeszteni.

Egy idősebb kollégám sok évvel ezelőtt ezt mondta nekem: „A gyerekek tízezerszer ki fogják kezdeni a döntéseinket. A mi dolgunk az, hogy tízezer-egyedszer is tartsuk a frontot.”
Mi, szülők vagyunk gyermekeink számára a korlát az élet kanyargós útja mellett. Elég erősnek kell lennünk ahhoz, hogy gyermekünk újra és újra beleütközhessen a korlátba. Erősnek kell maradnunk, hogy a tizenéves megtanulja, hogyan maradhat meg az úton. A korlát összevissza verődik, de ha működőképes, megóvja a beleütköző ifjú életet.

Kapcsolódó termék

-50%
John Townsend:

Kamaszhatárok

A Határvonalak-sorozat új darabja a tinédzserek szüleinek ad segítséget abban, hogy miként hozhatják ki a legjobbat a kamaszkor folyamatos változással járó, nehéz időszakából, és hogyan készíthetik fel a tizenéveseket arra, hogy megtanuljanak felelősséget vállalni önmagukért. A pszichológus szerző, aki maga is két tizenéves fiú apja, bepillantást nyújt a kamaszok sajátos gondolkodásmódjába és világába, és hangsúlyozza, hogy a kamaszoknak a szülői szeretet és figyelem mellett stabil korlátokra és határokra is szükségük van. Gyakorlatias megközelítéssel mutatja be, hogy a világos határok és a megszegésükkel járó következmények hogyan segítenek a kamaszoknak az éretté válásban. Könyvében sorra veszi a kamaszkorra jellemző problémás viselkedésformákat és konfliktusforrásokat (tiszteletlenség, tanulási problémák, vitatkozás, problémás barátok, kimaradás, telefonhasználat stb.), illetve hatékony kezelésük lehetőségeit.

Részletes adatlap »3 200 Ft 1 600 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

2015. november 18.

10 kérdés és válasz: Jehova Tanúi

Színes, reprezentatív, 14 oldalas leporello a Jehova Tanúiról. Megbízható Biblia az Új Világ-fordítás? Csak 144 000 ember jut a mennybe? Valóban pogány tanítás a Szentháromság tana? Jézus Krisztus azonos lenne Mihály arkangyallal?

Elolvasom »

2015. október 07.

Kozmikus trilógia

C.S. Lewis nem messzire, csupán a lélek legmélyére viszi le bennünket kozmikus trilógiájában. Jó és gonosz feszül egymásnak időn és téren át e világban, ahol a földi, tudományos – technikai civilizáció űrbeli térhódítása a legrémisztőbb fenyegetés, amellyel a szomszédos bolygókon élő kultúráknak szembe kell nézniük.

Elolvasom »

2015. október 06.

Hátrahagyottak – gyász az öngyilkosság után

Világszerte évente egy millióan élik át a tragédiát, amikor szeretteik, vagy közeli hozzátartozóik úgy döntenek, hogy véget vetnek az életüknek. Közülük sokak történetével találkozunk a szerző könyvében, és saját gyászáról is kendőzetlenül nyilatkozik.

Elolvasom »

2015. október 06.

Kiút az alkoholproblémából

Támadt már olyan gondolta, hogy túl sokat iszik, és ezen változtatni kellene? – teszi fel a kérdést a könyv adiktológus szerzője, aki saját tapasztalatból szól, hiszen harminc évvel ezelőtt maga is ebben a helyzetben volt.

Elolvasom »

2018. május 28.

Csend – nem büntetésből

Mindig szerettem az ikernaplókat. Különösen azért, mert – attól tartok, sok házaspárhoz hasonlóan – nálunk is gond volt közös életünk kezdetén azzal, hogy nem kérdeztünk és nem megbeszéltünk, hanem azt gondoltuk, ha a másik szeret, ezt és ezt értenie, éreznie, sőt tudnia kell rólunk. Ezért nagy kedvencem a Family magazin Kölcsönszemüveg rovata is, ahol egy-egy szituációt férfi és női szemszögből is megismerhetünk. Számomra az egyik legtanulságosabb dolog tehát, amikor két különböző nézőpontból láthatok valamit, és erre az ikernaplók is nagyon jó eszközök.

Stella és Hayden története azonban nem csak ezért érdekes. Találkozásuk pillanatában már mindketten sokféle lelki sebet kaptak. A gyerekként megélt válás, bántalmazás, elhanyagoltság bizonytalanná tette őket annyira, hogy ezek elhordozására a „csak magamra számíthatok” védőburokba rejtőzzenek. A felszínen más-más látszik belőlük, a belső küzdelem azonban nagyon is hasonló. „Páncéljuk” rejtekében már olyan komfortosan mozognak, hogy ki sem mozdulnának, ha az élet közbe nem szólna. Egy szerencsétlen baleset mindkettőjüket kizökkenti a jól kitaposott kerékvágásból. Új utakat, új módokat, új célokat kell keresniük, és miközben egymást segítik, saját maguk is gyógyulnak, fejlődnek. Szeretetük is kivirágzik és kiállja a próbát: fontosabb lesz a másik jól-léte önmaguk érdekeinél. Ahogy a két önmagába zárt világ kezd kinyílni, friss levegőhöz jut a lelkük és igazi megtisztulást élnek át, amelynek a könyv lapjain keresztül mi is tanúi lehetünk. A kötet végére pedig – mint olyan gyakran mi is tapasztaltuk már – megláthatják, hogy a mélységeken át haladva valóban lehet igazi kincseket találni.

 

Füller Tímea/Family

 

2016. október 20.

Mi a valóság?

Mi a valóság? Mi az emberi élet értelme? Miért szenvedünk? E rövid kis könyvben Elolvasom »

Még több könyvajánló blog »