Kiszállítási információk Magunkról Kapcsolat

Bolyki Brothers: A hangszerek mi vagyunk

2016. július 28.

Miközben a karácsonyi könyvdömping utószezonjaként újabb celebvallomások és sztárszakácskönyvek árasztják el (immár leárazva) a standokat, üdítő élmény felfedezni a 30 éves Bolyki Brothers a cappella együttest bemutató kötetet. S nem csak azért, mert a sokak szívének kedves énekcsapat szórakoztató stílusban idézi fel működésének eddigi három évtizedét, hanem annak okán is, hogy a gyakran elsülő poénok és hatalmas sztorik mellett hitéről is tanúságot tesz.

Gegeny_bolyki_l

Egyáltalán nem egyértelmű ez manapság, hiszen egy rangos színpadokon megforduló, számos világsikert elért énekkar megtehetné, hogy gondosan megválogatja, mit tár belső életéből a nyilvánosság elé, ám mi sem áll távolabb Bolykiéktól.

A Gégény Istvánnal interjúformában feldolgozott pályafutás taglalásába kamaszos lendülettel belekezdő testvérek később sem csillapodnak – szinte hihetetlen, de a leírt szavak képesek visszaadni színpadi jelenlétük vibrálását és maró öniróniáját. Szóba kerül a gyermekkor mesés-varázsos világa, a kerti árnyékszék bizarr költészete, a családi ház pincéjében működő hangstúdió és bibliaraktár, valamint a véget nem érő családi dalolás, melyről az ekkor még hangszeren tanuló Bolyki testvérekben sem tudatosult, hogy hivatásukká válhat. A fiúk emellett nem hallgatják el életük árnyékos oldalát sem, legyen szó szüleik fájdalmas válásáról vagy legidősebb bátyjuk tragikus haláláról. Ők azonban megrázó természetességgel teszik elronthatatlan vidámságuk hajtóerejévé mindezt, hisz nincs veszítenivalójuk: csak Isten kegyelmében bízhatnak. A Bolyki Brothers pályája emberi szemmel nézve később is szabálytalanul alakul lelki mélységek és magasságok között egyensúlyozva, bizonyítékául annak, hogy útját tényleg emberfeletti hatalom terelgeti.

Sok más erénye mellett tán épp ez a bő másfélszáz oldalas könyvecske legnagyobb értéke: olyan emberekről mesél, kiknek életében nem válik szét a szent és a profán, a „vallási” és a „világi.” Ahogy a csapat meghökkentő egyértelműséggel tesz egymás mellé komoly- és könnyűzenét, listavezető slágert és tanúságtevő spirituálét repertoárjában, úgy eszmél rá az olvasó, hogy a világ tulajdonképpen egy, a krisztusi üzenet pedig bármiféle idézőjel, kulturális kontextus vagy intellektuális magyarázkodás nélkül, magában is megáll. Csak hitelesség és egy kis derű kell hozzá.

Írta: Paksa Balázs

Megjelent a villanyharfa.hu-n

Lapozzon bele

Kapcsolódó termék

-83%
Gégény István:

A hangszerek mi vagyunk

A 30 éves Bolyki Brothers tagjaival beszélget Gégény István.
Harminc éve énekel hangszerek nélkül öt életvidám fiatalember, akiknek humorral fűszerezett különleges stílusát világszerte ismerik és szeretik. A velük készült interjúkötet bepillantást enged abba a műhelymunkába, amely létrehívta, a mai napig alakítja és lendületben tartja az együttest.

Részletes adatlap »2 900 Ft 499 FtKosárba

Még több könyvajánló blog

2016. november 21.

Panov apó karácsonya és Hová tűnt a cseresznyefa, nagypapa?

Majdnem két hete írtam már, pedig olvastam. Na jó, csak olvasgattam: mesekönyveket, karácsonyi mesekönyveket, szép gondolatokat, és egy darab elgondolkodtató regényt.

Két mesekönyvet kaptam a Harmat Kiadótól, az egyik a “Hová tűnt a cseresznyefa, nagypapa?, a másik pedig Panov apó karácsonya.
Két teljesen más mesekönyv, két teljesen más illusztrátor, az egyik csodaszép, a másik pedig bájos vagy valami ahhoz hasonló. A két könyvet a hit kötheti össze, de tekinthetem akár az élet-nek. Egyikben a karácsony csodája, számunkra a Megváltó megszületésének ünnepe, az új év, egy nap, a csendesség, a meghittség van jelen, a másikban pedig az élet vége, a búcsú, az elmúlás szerepel.
Elolvasom »

2017. szeptember 12.

Rácsok mögött szabadon – Boros Lajos vallomásos könyvéről

A kötet ötvennyolc éves szerzője több mint harminc évet töltött börtönben, rablások és tolvajlások miatt. Megtért, ma az Igét hirdeti egy baptista gyülekezetben, és könyvet írt az életéről.

Boros Lajos Isten végtelen kegyelmének tulajdonítja, hogy nem ölt embert, és ma már démonaitól megszabadulva egy tahitótfalui baptista gyülekezetben hirdeti az Igét, harmonikus házasságban él feleségével, közösen nevelik héthónapos kisfiukat.
Elolvasom »

2015. október 06.

Táncol a por

Tóth Sára a legnehezebb kérdéseket szegezi szembe önmagával és olvasójával – Mit kezdjünk az érthetetlen nagy szenvedéssel? Mit kezdjünk az egyház kínos megalkuvásaival, a hazug és fojtogató vallásos klisékkel? Lehet-e hitelesen ábrázolni ma a jóságot és a szentséget? –, és minden írása a válaszért Istennel folytatott őszinte küzdelmének egy-egy lenyomata.

Elolvasom »

2016. január 19.

Kedves Ürömvölgyi öcsém!

„Mély rosszallással olvasom, hogy védenced hívő kereszténnyé lett. […] Kétségbeesésre még semmi ok. Százával hódítottuk mi vissza a „megtérteket”, akik ma már teljes biztonságban vannak nálunk, miután rövid ideig az Ellenség táborában tartózkodtak.” Elolvasom »

2015. október 07.

Mire megyünk Istennel?

Vajon mit nyer a hitéből az üldözött kínai paraszt, az egyetemista, aki túlélte egy ámokfutó vérontását, az egykori szexrabszolga és az apartheid áldozata, akit megfosztottak szeretteitől? Vajon hogyan mozgósíthatjuk a hitünket, amikor minden érv Isten gondviselése ellen szól?

Elolvasom »

2018. február 14.

A gombolyagtól és a „semmi” dobozig – Különbözőségeinkről élményszerűen

 
A könyv szerkesztőjének, Sinkáné Zombory Katalinnak az ajánlója

Megjelent a 2018-as Family Házasság különszámban

 

„Óriási fazon! Alapvető, száraz pszichológiai tényeket fantasztikus stílusban közvetít. Érdemes megnézni és tanulni tőle” – írta nekem e-mailben egy ismerősöm (egy lelkészfeleség) vagy hét éve Mark Gungorról, és egy YouTube-videót linkelt is hozzá. Azóta a videó nézettsége jócskán meghaladta az egymilliót, és biztos vagyok benne, hogy nem csak lelkészfeleségek kattintottak a linkre, hogy tanuljanak ettől az „óriási fazontól”.

Mióta Gungor első magyar nyelven megjelenő könyvének a szövegével foglalatoskodom, legközelebbi kapcsolataimban nemegyszer idézek belőle. Mivel a Férfiagy, női agy – Isten hozott egy jobb házasságban! című kötetben alapvetően a házasságról van szó, leginkább a férjemmel való beszélgetéseinkben kezd szófordulattá válni: „Gungor azt írta erről, hogy…” – mondom én, vagy: „Ezt is Gungornál olvastad?” – kérdi ő. Persze egyszerűsítené a helyzetet, ha a férjem elolvasná a művet, azonban a szerző kifejezetten óv attól, hogy ilyesmire kérjem. Indokolja is: „Egy férfi szemében egy kapcsolati témával foglalkozó könyv elolvasása valahol egy szinten mozog a gyökérkezeléssel és a végbélvizsgálattal.” Így inkább maradok a rövid részek idézésénél, az talán kevésbé fájdalmas.

A minap férjem édesanyjával beszélgettünk. Egyik témáról ugrottunk a másikra, miközben a konyhában tevékenykedtünk, és a gyerekek is ott lábatlankodtak – ahogy lenni szokott. A helyzet eszembe juttatott egy részt a könyvből, amit meg is osztottam az anyósommal. Idézem: „A nők mindig gondolkodnak, és sokszor gyakorlati dolgokról. A férfiak ezzel szemben óránként körülbelül öt percig gondolkodnak aktívan (általában ezt sem egyfolytában). Legjobb esetben is tehát egy a tizenkettőhöz az esélye annak, hogy azon kapjuk a férfit: gondolat jár az agyában.” Helyeslő bólogatás volt a válasz, bár nem tudhatom, hogy családja férfitagjaira gondolt-e közben, netán a rántáskészítés rejtelmeire, vagy éppen a szomszédék épülő házára – esetleg mindre egyszerre. Hiszen ahogy a könyv borítója is szemlélteti: a nők gondolkodása olyan, mint egy drótgombolyag. Minden mindennel összefügg, és szinte lehetetlen követni.

Természetesen szó sincs arról, hogy a nőknek emiatt okuk lenne felsőbbrendűnek érezni magukat. Ugyanis egyetlen férfi sem vágyik arra, hogy bárcsak rendelkezne a folyton gondolkodás képességével. Sokkal inkább a nők irigykedhetnek a férfiagy egy különleges sajátosságára: ez a „semmi” doboz. Egy titkos hely a férfi fejében, ahová elvonulhat semmire sem gondolni. Tetszett ez a dobozos téma, így megosztottam a nagylányommal.

– Ismerek pár srácot, akiknek elképesztően óriási ez a dobozuk – nyugtázta egyetértő sóhajjal.

Nemrég a nagyfiam ült le mellém, és érdeklődött, min dolgozom. Gondoltam, neki nem a dobozokról fogok beszélni, nem is a végbélvizsgálatról.

– Egy olyan könyvön, amelyben a szerző elutazik, de elfelejt alsónadrágot vinni magával. Így kénytelen a felesége bugyiját felvenni arra a tévéfelvételre, ahol arról beszél, hogyan legyenek a férjek igazi férfiak – válaszoltam.

Az arcát látva nem vagyok benne biztos, hogy elhitte… Pedig tényleg ezzel kezdődik a könyv. Ha felnő, majd kölcsönadom neki, hogy elolvashassa. Persze csak részletekben, fájdalommentesen.

 

Még több könyvajánló blog »