Miközben a karácsonyi könyvdömping utószezonjaként újabb celebvallomások és sztárszakácskönyvek árasztják el (immár leárazva) a standokat, üdítő élmény felfedezni a 30 éves Bolyki Brothers a cappella együttest bemutató kötetet. S nem csak azért, mert a sokak szívének kedves énekcsapat szórakoztató stílusban idézi fel működésének eddigi három évtizedét, hanem annak okán is, hogy a gyakran elsülő poénok és hatalmas sztorik mellett hitéről is tanúságot tesz.

Egyáltalán nem egyértelmű ez manapság, hiszen egy rangos színpadokon megforduló, számos világsikert elért énekkar megtehetné, hogy gondosan megválogatja, mit tár belső életéből a nyilvánosság elé, ám mi sem áll távolabb Bolykiéktól.

A Gégény Istvánnal interjúformában feldolgozott pályafutás taglalásába kamaszos lendülettel belekezdő testvérek később sem csillapodnak – szinte hihetetlen, de a leírt szavak képesek visszaadni színpadi jelenlétük vibrálását és maró öniróniáját. Szóba kerül a gyermekkor mesés-varázsos világa, a kerti árnyékszék bizarr költészete, a családi ház pincéjében működő hangstúdió és bibliaraktár, valamint a véget nem érő családi dalolás, melyről az ekkor még hangszeren tanuló Bolyki testvérekben sem tudatosult, hogy hivatásukká válhat. A fiúk emellett nem hallgatják el életük árnyékos oldalát sem, legyen szó szüleik fájdalmas válásáról vagy legidősebb bátyjuk tragikus haláláról. Ők azonban megrázó természetességgel teszik elronthatatlan vidámságuk hajtóerejévé mindezt, hisz nincs veszítenivalójuk: csak Isten kegyelmében bízhatnak. A Bolyki Brothers pályája emberi szemmel nézve később is szabálytalanul alakul lelki mélységek és magasságok között egyensúlyozva, bizonyítékául annak, hogy útját tényleg emberfeletti hatalom terelgeti.

Sok más erénye mellett tán épp ez a bő másfélszáz oldalas könyvecske legnagyobb értéke: olyan emberekről mesél, kiknek életében nem válik szét a szent és a profán, a „vallási” és a „világi.” Ahogy a csapat meghökkentő egyértelműséggel tesz egymás mellé komoly- és könnyűzenét, listavezető slágert és tanúságtevő spirituálét repertoárjában, úgy eszmél rá az olvasó, hogy a világ tulajdonképpen egy, a krisztusi üzenet pedig bármiféle idézőjel, kulturális kontextus vagy intellektuális magyarázkodás nélkül, magában is megáll. Csak hitelesség és egy kis derű kell hozzá.

Írta: Paksa Balázs

Megjelent a villanyharfa.hu-n