A mesélés ősi személyiség- és közösségformáló erejét idézi Bob Hartman és Kállai Nagy Krisztina koprodukciós Mesélő Bibliája, amely külföldön az egyik legnagyobb, angol, keresztyén gyermekkönyvekkel foglalkozó kiadó, a Lion Hudson plc. gondozásában, míg hazánkban a Harmat kiadónál a Miklya házaspár, Mónika és Zsolt, kiváló magyar fordításában jelent meg.
A Mesélő Biblia nagy erénye, hogy az eredeti, bibliai történeteket átíró szerző nem azt várja el a mesélőtől, hogy tanulja meg és minden alkalommal ugyanúgy olvassa fel, mondja el a rövid (többnyire kétoldalas) bibliai meséket, hanem szemléletmódot, ha nem is formál, de közvetít. A közös mesélés-mesehallgatás örömének édességét szeretné megízleltetni, és ez nem valamiféle fentről jövő, tanáros didaxis, hanem a közös élményszerzésen alapuló játék. Az illusztrált képeskönyvnek köszönhetően a Biblia nem egy, a gyermekek elől elzárt világ, komor, fekete könyve, hanem az élet, a szeretet evangéliuma lesz.
Bob Hartman Mesélő Bibliája társasjáték: a mesélő folyamatosan párbeszédben áll a mesehallgatóval, a sokperspektívájú történetek képesek arra, hogy bevonják a játékba a hallgatóságot is. Ezt a hatást szeretné hangsúlyosabbá tenni a könyv végén található ötlettár, mely az egyes történetek csoportos hallgatáshoz ad módszertani ajánlást; ezt az ötlettárat gondolták tovább a fordítók, amikor megjelentették az egyes történetekhez kapcsolódó, a csoportos mesélések közben haszonnal forgatható Játéktárukat (Miklya Luzsányi Mónika – Miklya Zsolt: Játéktár a Mesélő Bibliához).
A történetek hosszadalmas leírások nélkül néhány szóval is képesek a bibliai kor atmoszféráját megteremteni, a visszatérő ismétlések a szöveg felidézésében segítenek, Kállai Nagy Krisztina hol dinamikus, hol statikus, meditatív illusztrációi pedig a történet súlypontjaira, főszereplőire irányítják a figyelmet. A képek legalább annyira nyitottak, mint a szöveg; mindig akad felfedeznivaló rajtuk, mindig megfogalmazódhat kérdés: Mit csinál? Hová megy? Mit gondolhat? Mit érezhet?
Egy biblikus témájú irodalmi alkotás óhatatlanul is magán hordozza szerzőjének személyes hitvallását. Sok rész erényét lehetne kiemelni és elemezni a 74 fejezetből, engem legjobban a Jézushoz kapcsolódó újszövetségi történeteket varázsoltak el.
Jézus folyamatos interakcióban van Máriával és Józseffel, tanítványaival és az őt körülvevő sokasággal: beszélget, mesél, tanít, gyógyít. Isteni hatalmához azonban emberi viselkedés párosul. A Bibliában nagyon kevés szó esik Jézus érzéseiről, a könyv íróját azonban nem az érdekli, hogy pontosan milyen volt, hanem hogy milyen lehetett a Mester. Ahhoz, hogy átélhetővé váljon a történet sok színnel, mozgással és érzelemmel kell megtölteni a mesélést, Hartman ezért aztán nem is fukarkodik az Ember Fiától első pillantásra szokatlan cselekedetek megfogalmazásától: “Egy reggel annyian tolongtak körülötte, hogy majdnem belelökték a tóba.” “Jézus beugrott a hajóba.” “Hangosan szuszogott, talán még horkolt is.” “Jézus fáradt volt. Nagyon fáradt. De amikor meglátta az embereket, elmosolyodott.”
A rengeteg különböző perspektívából bemutatott történetek, az evangéliumok sokszor szűkszavú beszámolóit kiegészítő háttérismeretek, a szereplők gondolatainak “kihangosítása”, valamint a bibliai kor hangulatát a ma emberétől el nem idegenítő illusztrációk egytől-egyig páratlan közösségi élménnyé teszik a Mesélő Bibliát, lehetőséget adva arra, hogy közösen fedezze fel felnőtt és gyermek a Szentírás eddig ismeretlen dimenzióit.

Részlet a csodaceruza.hu -könyvajánlójából.