Számtalanszor eszembe jutott már a kérdés, amikor egy problémás viselkedésű gyermekkel találkoztam, hogy mi lehet a megoldás? Hogyan kezeljem, ha bármit mondok, nem hajlandó a feladattal foglalkozni? Mit tegyek, ha csak az elutasítást kapom? Amíg Chapman könyveivel nem találkoztam, ilyen helyzetekben mindig csak bosszankodtam magamban, és arra gondoltam: miért nem képes megnevelni a szülő a gyerekét? Miért nem tudja ez a gyerek, hogy ha valami kötelező, azt meg kell tenni? Igyekeztem játékosan tanítani, figyelemfelkeltően és érdekesen, mégis mindig volt egy-egy tanulóm, aki nem akart nekiállni annak, aminek a többiek szívesen. Tisztában voltam vele, hogy ez nem az ő hibája, viszont azzal nem, hogy mi lehet ennek az egésznek az oka. Chapman – évek múlva – megadta a választ erre a kérdésre: az üres szeretettank!

Most, hogy már saját gyermekeim is vannak, ismét eszembe jutott, hogy rengeteg szakkönyv található meg a boltok polcain nevelésről, gondozásról, a baba sírásától egészen a kamaszok zárkózottságáig. Persze az ember ilyenkor azt mondja, milyen jó lenne, ha létezne egy könyv, amiben csak a lényeg, mégis minden benne van! Ha nem kellene minden életszakaszban újabb szakkönyveket vásárolni, újabb problémákra megoldásokat keresni, és reménykedni benne, hogy találunk is. Rátaláltam erre a könyvre. Máig nem sejtettem, hogy a gyerekek minden problémájára, életkori sajátosságokat figyelve vagy akár figyelmen kívül hagyva, választ kapok alig 230 oldalon belül.

Természetes, hogyha követjük az elméletet, miszerint mindenkinek van egy elsődleges szeretetnyelve, akkor igaz ez a gyerekekre is. Nehéz és hosszú út áll azon szülő vagy pedagógus előtt, aki próbál rájönni erre, ám ha végigmegy rajta, az csak jót hozhat. Nyilvánvaló, hogy a gyerek, akinek üres a szeretettankja, „rosszalkodik”, nem fogad szót, figyelemre vágyik. A figyelmet pedig úgy próbálja elérni, hogy nem azt teszi, amit kérünk tőle. Hiszen sokszor még mi, felnőttek is hajlamosak vagyunk „lázadni”, ha üres a szeretettankunk. Chapman Az 5 szeretetnyelv – Gyerekekre hangolva című könyvében arról ír szerzőtásrával, Ross Campbellel, hogy hogyan tanulhatjuk meg, melyik a gyermekünk elsődleges szeretetnyelve, és hogyan tudjuk telíteni szeretettankját. Olyan lehetőségeket tár fel az olvasó előtt, amit kortól függetlenül alkalmazhat a fiatalokon. Öröm volt olyan könyvet kézbe vennem, amely segít szeretni az egy és a három éves gyermekemet is, és mankó lehet a tanításban.

Tanítóképző főiskolákon kötelezővé tenném, sőt, vizsgáztatnék belőle. Eszembe jutott a főiskolán minden évben levásárolható összeg, amelyet az ottani könyvekre költhettek a hallgatók. A pedagógiai szakkönyvek mellett a ma divatos ifjúsági fantasyk voltak megtalálhatóak, Chapman nem. Akkor még nem ismertem őt, és biztos vagyok benne, hogy szükségem lett volna rá. Akinek fontos a szeretet, és annak kimutatása, mindenképpen hasznos olvasmány lehet. Sokszor fogom még levenni a polcról, nem azért, mert könyv nélkül nem tudok szeretni, hanem azért, mert meg szeretnék tanulni érzéseket kimutatni más, számomra nem elsődleges szeretetnyelveken, legfőképpen akkor, ha a gyermekeimről van szó.