Két generáció különböző problémáit szem előtt tartva írt újabb „önsegítő” könyvet a felnőtté válásról, illetve a gyerek-szülő kapcsolatok alakulásáról és a felmerülő (XXI. századi) problémák megoldási lehetőségeiről a bestseller írópáros Gary Chapman és Ross Campbell – Szülőfüggő fiatalok címmel.
Az írók abból indulnak ki, hogy az elmúlt évtizedekben egyre inkább kitolódott az önállósodás – érzelmi, tudatos felelősségvállalási és egzisztenciális területeken – és ez gyakran vezet oda, hogy a fiatal felnőttek tovább maradnak vagy visszaköltöznek a szülői házba; kielégítő kapcsolat vagy megfelelő munka hiányában.
A fiatalok abban bíznak, hogy az önmegvalósítást, illetve a kudarcok miatt fellépő traumát lépésről-lépésre, a szülők által biztosított feltételek mellett hatékonyabban – és közben biztonságos háttérrel – érhetik el, mint egyedül. Mindeközben a szülők eljutnak életükben arra a pontra, mikor már élvezni szeretnék a szorgos munkájuk gyümölcsét és a gyerekek kirepülése után már magukkal szeretnének foglalkozni. Ezekben a szituációkban felmerülő problémákat azért nehéz kezelni, mert itt már felnőttek állnak egymással szemben, ahol a szeretet, tisztelet, bölcsesség és az érvek állnak „csak” rendelkezésre a mindenki számára elfogadható megoldások kidolgozásában és megvalósításában.
Idősebbként a szülő dolga felismerni a helyzetet, észrevenni az önállósodás útjában álló akadályokat; mint például az alacsony önértékelést (a munkahelyen és/vagy párkapcsolatban) vagy a szakmai felkészültség hiányát, mint a sikertelenség okát. Továbbá ide sorolhatnánk a követelmények teljesítésére való képtelenséget, mint érzelmi hiányosságot és végül a fogyasztói szemlélet befolyását, amely manapság minden fórumon azt sugallja, hogy mindened lehet/legyen, mindegy milyen áron.
Mit tehetünk a feszültség oldása és az önállósodás elősegítése érdekében?
Szülőként a legfőbb feladatunk a bátorítás és annak kifejezése, hogy hiszünk a fiatal képességében, akaratában és helytállásában. A gyerekkor lezárásával egyenrangú félként tartsuk tiszteletben a fiatal döntéseit, életfelfogását és ne adjunk kéretlenül tanácsot! Próbáljuk megteremteni a szabadság és a felelősségvállalás egyensúlyát a saját életünkben és ugyanennek a lehetőségét létrehozni a fiatalok körülményeiben is. Emellett tűzzünk ki célokat és szabjunk korlátokat a fiatalok érdekében. Következetesen tartsuk magunkat az értékrendünkhöz és keressünk elfogadható érveket ennek alátámasztására. Próbáljunk meg példát mutatni a haragunk kezelésére, mivel ezzel vagyunk rájuk a legnagyobb hatással és mutassuk ki érzéseinket. Ennek keretében kifejezhetjük fájdalmunkat, ha egy-egy helytelen döntéssel nem értünk egyet, de mindig vigyázzunk, hogy ne használjuk fájdalmunkat a manipuláció eszközeként. Ne ítélkezzünk! Próbáljuk elkerülni a túlzott irányítás csapdáját is, amelynek következtében a fiatal minden bizonnyal eltávolodik.
Amennyiben tényleg az a cél, hogy a fiatal felelősségteljes felnőtté váljon, aki önállóan képes élni a „felnőttvilág” lehetőségeivel és megbirkózni annak csapdáival, akkor a feltétel nélküli szeretet minden bizonnyal segít. Véleményünket kinyilatkoztatás helyett javaslat formájában közöljük és minden esetben biztosítsuk, annak ellenére, hogy nem teszik amit csinál, szeretjük!
Megjelent a csaladhalo.hu-n
Lapozzon bele