A teológiai kézikönyvek általában fosztóképzővel – halhatatlan, láthatatlan, végtelen – határozzák meg Istent. De vajon hogyan lehetne róla másképpen beszélni, nem tagadással? – kérdezi Philip Yancey. Új könyvében a „valóságos” Jézusnak ered a nyomába, aki meggyőződése szerint egymagában korrigálja az Istenről alkotott összes téves elképzelésünket.

Vizsgálódása során elképzeli, hogy személyesen is tanúja a Galileában és Júdeában kibontakozó rendkívüli eseményeknek. Lenyűgözve sétálgat mint turista a hatalmas és ámulatba ejtő emlékmű körül, aki maga Jézus, s fürkészi születése történetét, tanításait, csodáit, ellenségeit és követőit. Máskor mintha restaurátor volna: ott nyújtózkodik a Sixtus-kápolna állványain, és nedves pálcikájával a kezében igyekszik megszabadítani a freskót a történelem lerakódásaitól, abban a reményben, hogy a számtalan réteg alatt rátalál az eredetire.

„Az ortodox egyház ikonjai, az európai katedrálisok színes üvegablakai és az eldugott kis amerikai gyülekezetekben használt bibliaórai illusztrációk mind egy kedélyes, »megszelídített« Jézust festenek elénk. Csakhogy az a Jézus, akit az evangéliumokból megismertem, nem ilyen. A legtöbben feszengtek a társaságában – épp csak azok nem, akik maguk is nemkívánatos személynek számítottak. Kiszámíthatatlannak tetszett, nem lehetett megfogni, sőt, érteni sem mindig. Ugyanakkor zseniális volt, zabolátlan, gyengéd, leleményes, szellemes és agyafúrt, megkerülhetetlen és felfoghatatlanul alázatos” – összegzi felfedezőútját a szerző.

Vélemények a könyvről

A Jézus másként című könyv sajátos vállalkozás. Biztosan sokan elképzelték már, mi lett volna, ha Jézus korában élnek. Milyen lett volna látni és hallani Isten fiát. Szemtanúi lenni a csodatételeknek, enni a megszaporított halból és kenyérből. Inni a kánai menyegző csodás borából. Netán megérinteni Jézus köpenyét… Vagy épp a másik oldalon állni, a kétkedők és csúfolódók között. Azok között, akik legszívesebben azonnal megkövezték volna, amint valami rendkívülit tett… Yancey könyve a kérdésfelvetések mellett arra figyelmeztet, hogy Krisztus földi élete során „megtapasztalta, mit jelent emberként élni. Isten Fia a földön töltött harminchárom év alatt megtudta, mi az a szegénység, családi perpatvar, társadalmi kitaszítottság, szóbeli bántás és árulás. A fájdalmat is megismerte.” Az író szerint a Föld nevű bolygón jelenleg a nagypénteki sötétséget követő szombat van. De eljön-e a vasárnap? „Húsvét csodáját Isten egy napon a világegyetem szintjére emeli.” Várakozzunk tiszta szívvel! – Részlet az ujember.hu könyvajánlójából

Két jelző egészen biztosan nem illik az evangéliumok Jézusára: nem unalmas és nem is kiszámítható. Hogyan lehetséges mégis, hogy az egyház ennyire „megszelídítette” ezt a rendkívüli egyéniséget – vagy másként fogalmazva: „sikerült lenyírnia Júda Oroszlánjának körmeit, és sápadt segédlelkészek és ájtatos öregasszonyok házikedvencévé átminősítenie őt?”

Csakhogy az a Jézus, akit az evangéliumokból megismerhetünk, nem ilyen. Akkor hát milyen? „Kiszámíthatatlannak tetszett, nem lehetett megfogni, sőt érteni sem mindig. Ugyanakkor zseniális volt, zabolátlan, gyengéd, leleményes, szellemes és agyafúrt, megkerülhetetlen és felfoghatatlanul alázatos.”

Yancey gondolatai néhol kemények, néhol megállítóak, már-már a polgárpukkasztás határát is átlépik. Szükségünk van rá. Hogy Jézust másként, valóságosabban lássuk. Az életünk múlik rajta. – Részlet az Ifi-Kaptár könyvajánlójából