Kiszállítási információk Magunkról About us Über uns About us Über uns

Mint aki látja a hangot

2015. november 19.

Visky Andrással beszélget Sipos Márti
Harmat Kiadó, 2009

Egyszer Visky Andráséknál ebédeltünk Kolozsváron. Egy domboldalon kellet felmenni a házig. Szép volt az idő, Saci a kertben terített. Semmi különös.

A Harmat kiadónál megjelent egy szép kiállítású mű „Mint aki látja a hangot címmel”, melyben Sipos Márti beszélget Visky Andrással. Hogy kivel is pontosan, nehéz eldönteni. Néha egy kisgyermekkel, aki apa(kép) nélkül nő fel, néha egy mély gondolatokkal birkózó dramaturggal, aki még a hangot is látja, máskor egy mély teológiai kérdéseket felvető íróval, megint máskor egy vívódó hívő lélekkel. A könyvhöz Esterházy Péter írt előszót.

Nem unalmas? Még egy újabb könyv a fogságról, a kiszolgáltatottságról, az apakultuszról, a színház és templom körüli örökös kérdésekről? Már olvastunk hasonlókat Viskytől, mondhatni, tőle mindig ilyeneket olvasunk. Nem terhes már megint ugyanazt lapozni? Nem. A sablonosság elkerülése már a műfajból is adódik. Ez egy beszélgetés. Helyesebben tíz. Olyan mintha mi is részt vennénk benne. Minthogy részt is veszünk.

Először a levest ettük. Sárgálló húsleves, semmi különös. Hasonló lehet minden vasárnap több ezer háztartásban. Mégis van valami titka a vasárnapi húslevesnek. Talán a hús. Esetleg a tészta. Esetleg a sárga szín.

Már a cím is nagyon irodalminak (másoknak: elvontnak) tűnik: Hiszen a hangot nem lehet látni. És máris ott vagyunk, hogy egy beszélgetős műfajt hogyan lehet olvasni? Amikor a betűk közül közvetlenül is hallod András reagálásait, elhalkulásait és felnevetéseit. Szinte látod a kézmozdulatait. Beszélgetést olvasunk! Olvasmánynak élvezetes, ki kellene próbálni milyen lenne felolvasva? Színházi esemény valósulna meg. Így lehetne másként értelmezni a könyvet: Mint aki hallja az írást. És még messze sem járnánk az igazságtól.

A tíz fejezetből álló könyv részi egy-egy jó gondolatra épül. Nem úgy, mint egy előadás, ahol a beszélő egy alaphelyzetből indul ki, s megérkezik valahova. Hiszen nehéz lenne az „Odaadó elveszettség”-től megérkezni az „Alkoholista szentekig”. Márpedig mi megérkezünk. Mindenesetre Isten számon kérhetőségétől, a szent mezítelenségen át, a szabadság értelmezéséig juthatunk el. Gondolkodtál mostanában a szabadságon? Ma nem divat. Nagyon gazdag a kínálat, van mit rágcsálni. És még ott a szósz is.

Majd a második fogás jött. Hús és krumpli. Semmi különös. De mégis, a gyümölcsszósz. És a gyerekek (akkor még kettő), akik a szőlőlugas vasrúdjain hintáztak főleg, amikor éppen nem rohangáltak az asztal körül. És nagy szemekkel bámultak ránk, a vendégekre. Szép fotókat készítettem róluk, egy megsérült géppel.

Miért jó ez a könyv? Mert lendületes, sodró erejű. Egy-egy témán úgy megy végig, mint egy sebes sodrású folyó, mely ide-oda csapja a hullámait. Átmegy egyik témából a másikba. Egyszer a görög drámáknál jársz, majd a kitelepítettek kenyerét eszed, majd egy sötét üres színpadon vacogsz. S mindent átköt valami értelmes beszéd, használt nyelv. Mindezt az teszi széppé, hogy az író nem írta a mondatokat, hanem mondta. Biztos sokat gyötrődött volna, talán le sem tudta volna így írni, ha le kell. Így viszont a mondatok a foganásuk pillanatában már festékként csapódtak a papírra. Szép szöveg született.

Észre sem veszed, de végigkövetted a dráma (és az élet) alakulását a görög tragédiáktól, a shakespeare-i nagy színházújításon át egészen a huszadik századi abszurd Beckettig, s rajta keresztül a máig. Észre sem veszed és már filozofálsz, vitatkozol Andrással vagy azzal a gondolattal, amivel ő is, vagy éppen mindkettővel. Észre sem vetted, s már egy más világban vagy, egy sokkal nyitottabb és őszintébb világban. Ahol még a kimondhatatlan is kimondható.

És kávéztunk is, természetesen. Még az sem jutott eszünkbe a verőfényes délutánon, hogy pár évvel azelőtt még nemzeti valuta volt egy csomag kávé, szappan, étolaj. Túl voltunk már ezen. A szél és a kávé illata összekeveredett Kolozsvár különös összetételű légkörével.

Jó a kérdező. Nem mindig jó, de itt nagyon jelen van. Inkább beszélgetőtárs. Andrással lélegzik, kötekedik és továbbgördíti a beszélgetést. Nem mindenki tud kérdezni, de Sipos Márti tud. Van egy fénykép a beszélgetésükről, három momentum látszik rajta: Márti nagyon figyel és koncentrál, a magnót alulról tartja, mintha a tárgy is az alázatot hordozná, s a másik kezével támasztja a „dolgozó” kezet. A szövegen érezhető az élőbeszéd, a rákérdezés, a visszacsatolás. A feszült figyelem. A kedvesség. Az őszinteség.

Néhány fotó is van. Nemcsak azért, mert ma már alig valamit lehet eladni kép nélkül, hanem talán azért is, amit András megfogalmaz: a mai vizuális kultúráról, a fiatalokról, és a tanítványokról. (Lásd a könyvben!) Képek András színházas munkáiról. Egyedül, együtt, külön és közösen. Gesztusok, mozdulatok, feszültség és felnevetés.

Érdekes, milyen élesen bennem maradt ez tizenhét évvel ezelőtti ebéd. Talán mert ő is András. Vagy a harmónia miatt. Vagy csak a kolozsvári szőlőindák tették, a rúdra kapaszkodó gyermekkezek, hiszen „alattunk” volt az egész város.

És találunk benne számtalan tételmondatot. Több olyat is, amire nem kapunk választ, magunkban elvitatkozhatunk rajta. A legjobb tételmondat (szubjektív) az időből való kizökkenésről szól. „Erre jók a műalkotások: megállítják az időt, és perspektívát váltanak.” Saját maga foglya lett a könyv is, hiszen a sorsa megpecsételődött. Kizökkentünk az időből, s visszazökkenünk a jelenbe, vagy a jövőbe. Kettő között marad az élmény. A más perspektíva lehetősége. A beszélgetés élménye, az olvasás öröme. Kolozsvár illata.

Írta: Bölcsföldi András

Forrás: www.parokia.hu 

Még több könyvajánló blog

2019. január 30.

„Valaki kell, hogy szeressen, amikor kell, megöleljen…”

„Valaki kell, hogy szeressen, amikor kell, megöleljen…” dudorászom, miközben azon gondolkozom, mit is írhatnék az „Ölelj át!”-ról. Aztán rájövök, hogy igen, pont erről van szó. Kell, hogy legyen melle...

Elolvasom »

2017. február 11.

7 lépés…

„A könyv letudva, kilőve, pipa! Bármilyen okból vetted is kezedbe, azért imádkoztam, hogy segítsen arra a csodálatos Istenre figyelned, aki úgy szeret téged.”- írja az egyik szerző a könyv utolsó lapj...

Elolvasom »

2016. február 05.

Transzcendens etűdök

A 2016-os Házasság hete házaspár arca Hegedűs Endre Kossuth- és Liszt-díjas zongoraművész és felesége, Hegedűs Katalin. „Ahogy kéz a kézben haladunk közös életünk útján, mélységeket és magasságokat él...

Elolvasom »

2016. december 16.

Tökéletes pajtás

Gary Chapman amerikai – nyugodtan mondhatjuk – sztárpszichológus és lelkész nevét az általa felfedezett és rendszerbe foglalt szeretetnyelvek tették népszerűvé azon egyszerű oknál fogva, hogy működnek...

Elolvasom »

2015. október 06.

A kegyelem harmatja

A szerző az év 365 napjára szolgál lelki elemózsiával, s nagypéntekre, a mennybemenetel napjára, valamint pünkösdre is megfogalmazta hitének és református gyakorlatának megfelelő üzenetét. Célja, hogy...

Elolvasom »

2016. február 08.

Bálványok és más istenek

Timothy Keller legújabb magyar nyelven megjelenő könyvében, amely a Harmat Kiadónál jelent meg Bálványaink, Ismert és rejtőzködő istenek címmel, modernkori bálványokról ír. Azt gondolnánk, hogy a bálv...

Elolvasom »
Még több könyvajánló blog »