Az édesanya, dr. Dianne B. Collard fia halála után tizennyolc évvel írta meg könyvét, hogy leendő olvasóival együtt keressen választ kínzó kérdéseire. Miért hagyta Isten, hogy ez megtörténjen? Csakugyan azt várja tőle, hogy megbocsásson? De hogyan lehet megbocsátani, ha valaki ilyen szörnyűséget követ el?

Miért akarná ezt Isten? Talán nincs joga a szülőnek ahhoz, hogy gyűlölje gyermeke gyilkosát? Nem a bosszúvágy a legtermészetesebb reakció a részéről? A szerző személyesen vall arról a napi döntések által szegélyezett útról, amely a sérelmek, fájdalmak, a megtorlás és az elégtétel keresés zárt világából elvezethet a szabadságra és a békességre.

Vélemények a könyvről

„Ha kapcsolódni tudunk Dianne B. Collard fájdalmáról és veszteségéről elbeszélt történethez, talán a gyógyulásról szóló történethez is utat találhatunk.” – Részlet a Reformátusok Lapja könyvajánlójából (2014. szeptember 28.). 

“Nagyon szomorú történet, sírtam rajta és sokszor mérgemben legszívesebben földhöz vagy falhoz vágtam volna a könyvet. Miért kell ártatlan embereknek meghalni? Miért mindig a jók szenvednek? Dianne ezekre a kérdésekre is keresi a választ, és a válaszokat nem mástól, mint Istentől várja. Hogy engedhette, hogy egy hívő család fia áldozatul essen egy tévedésnek? Más emberek ilyenkor elvesztenék az Istenbe vetett hitüket, hiszen ha van Mindenható, akkor nem engedné, hogy rossz dolgok történjenek jó emberekkel. Dianne hite is megingott egy kicsikét a hosszú úton, amíg igyekezett értelmet találni az értelmetlen tragédiában és meggyászolta a fiát. De nem adta fel a hitét mindezek ellenére sem, és szerintem jól tette.” – Részlet az “Egy könyvfüggő vallomásai” blog könyvajánlójából

„Mit mond ilyenkor Isten? Semmiképpen sem azt, hogy bocsáss meg! Inkább kézen fog, és így szól: “Gyere velem, beszélgessünk!” Csak így lehet eljutni a megbocsátásig, amelyről Dianne nagyon helyesen vallja, hogy út, hosszú út, sok kitérővel és körforgalommal, mégis elvezet a célig. Dianne könyve nem fia védelméről vagy a tragédia ecseteléséről szól, hanem erről az Istennel megtett útról.” –  Részlet az Evangélikus Élet könyvajánlójából (2014. szeptember 28.). 

„Átéltem, hogy Isten minden bűnömet elengedte. Most pedig, miután ilyen nagy megbocsátásban volt részem, azt mondta nekem az Úr, hogy én is meg tudok bocsátani, s meg is kell bocsátanom Tim gyilkosának.” A megváltás nem az igazságosságról szól, hanem egyedül Isten kegyelméről. B. Collard utal Máté evangéliumára, amikor Péter kérdésére – hányszor kell megbocsátanunk az ellenünk vétkezőknek, „Még hétszer is?” – Jézus így válaszol: „Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer is” (18,21–22). Vagyis Jézus új rendet teremtett: „Isten országának rendjét, és azt tanította, hogy Isten gyermekei számára a megbocsátás magától értetődő megnyilvánulás. Isten gyermekének a DNS-ébe van kódolva a megbocsátás.” Ha képtelenek vagyunk a megbocsátásra, az idő múltával a keserűség és a gyűlölet fog gyökeret verni szívünkben. Isten éppen ezt szeretné megakadályozni, ezért parancsolja szeretettel, hogy bocsássunk meg másoknak, ahogy Ő is megbocsátott nekünk. ” – Részlet a Magyar Kurír könyvajánlójából

Amilyen rövid lélegzetű ez a mű, annyira erőteljes az üzenete. Szinte feltétel nélkül kapitulálunk érvelése hallatán, hiszen ő átélte az álélhetetlent, megtapasztalta a megtapasztalhatatlant, mégis képes szépséget és értelmet találni az életben. A jól ismert és sajnos sokszor elcsépelt krisztusi „hetvenszer hétszer” parancson kívül pedig gyakorlati tanácsokkal is kíván szolgálni mindazoknak, akik ezen az úton akarnak elindulni. Meg szeretné értetni velünk, hogy a harag és a sérelmek dédelgetése csupán megmérgezi a lelket, sőt, testi betegségeket is előidézhet, és egyedül a teljes megbocsátás vezethet el a felszabadulásig. – Részlet a Parókia Portál könyvajánlójából

Dianne B. Collard

A szerző munkája során misszionáriusok százaival dolgozott együtt a világ csaknem negyven országában, és rendszeresen tart előadásokat. Férjével az észak-karolinai Charlotte-ban olyan gyülekezetet vezet, amely elsősorban a társadalom peremén élőknek igyekszik lelki és szellemi otthont biztosítani: hajléktalanoknak, különböző függőségekből gyógyult embereknek, börtönben lévő és szabadult elítélteknek. Öt unoka boldog nagymamája.

Forrás: feol.hu