Beszélgetéskötet Ellis Potterrel.

A Harmat újdonságai között örömmel fedeztem fel, egy igen érdekes személyiséggel készített interjúkötetet. Szeretem ezt a műfajt, kíváncsian vártam a könyvet, de amikor megérkezett, tátva maradt a szám.

Az első kézbevétel pillanatában fogadni mertem volna, hogy Lente István keze van a dologban, annyira igényes és szép kivitelezésű a könyv. A címlap néhány vonalas grafikája nem csak ígéretes, hanem gondolatébresztő is volt. Tétován tekergő vonalak, amik útkeresésükkel kirajzoltak egy „személyiséget”. Valakit, akit Isten egyetlennek, számára fontosnak alkotott meg. Az egyik ilyen személyt, aki most mesél majd az útjáról: Ellis Pottert, aki mögé rögtön beáll az olvasó: én is ilyen vagyok Istennek. A vonalak pedig nem záródtak még le, nyilak jelzik, hogy a munka még tart. Ez ragadott magával először.

Aztán belelapozva a kötetbe – örömmel fedeztem föl a szöveg mellett itt-ott felbukkanó illusztrációkat. Ugyanaz a minimalista eszköztár rengeteg humorral és plusz gondolattal, amit a Kétbalkezes sorozatban is úgy szerettem – egész biztosan nem csak én egyedül. Számomra a csupa szöveg könyv sem okoz gondot, ezek a kis ajándék képek viszont elrejtett kincsként, nem várt kedves meglepetésként hatottak rám. Telitalálat.

A kérdező, Izsák Norbert neve A Lélek titkai kötet óta már aligha lehet ismeretlen. Szerencsés választás volt a beszélgetőtárs adottságaihoz az ő igazi mélybenéző típusa. Kérdései mögött nagy tudatosság és igazi megérteni vágyás rejlik.  

A bemutatott személyiség, Ellis Potter életútját a kötet címe jól megragadta. A mai pluralista világban talán nem is olyan ritka az ilyen kacskaringós istenkeresés. Róla mindenképpen elmondható, hogy végigjárta a vallási paletta csaknem összes „színét”. Keresett nagy szívóssággal és elképesztő energiákkal, rengeteget kérdezett, a könnyebb utakat pedig gondosan elkerülte. Szép és biztató, hogy meredek felfelé törekvése közben nem ő találja meg a nagy igazságot, hanem őt találja meg Isten.

Őszinte kutatása az igazság után, folyamatos gondolkodása, útkeresése továbbra sem szűnik meg a megtérése után. Nem fogad el „instant” megoldásokat, hanem – immár keresztényként is – folyamatosan elemez, fontolóra vesz, meg akar ismerni még mélyebben minél többet Istenből. Nézőpontja sokszor sajátos, így komolyabb megfontolásra készteti az olvasót is. Stílusa egyszerre humoros, eleven, könnyed és nagyon átgondolt. Ő az, aki lelki szükségletnek érzi az Istennek kiszolgáltatott állapotot például a költségvetés területén, és aki húsz órát készül egy prédikációra, hogy aztán ezzel a háttérrel már a Lélek – tetszése szerint – használhassa a gyülekezetben. Evidensnek tartja a lelkészfeleség felszabadítását a gyülekezeti elvárások alól, hogy társa így örömmel kiteljesedhessen.

Meghökkentő igazságokat mond el, amit egy másik szemszögből mi talán pont nem láthattunk, de soha nem nyomja le a torkunkon a „végső igazságot”. Nincsenek nagy egyetemes kijelentései, és helyet ad azoknak a dolgoknak, amiket nem ért. Nem mond ítéletet másokról, legfeljebb megállapít tényeket, mert tisztában van vele, hogy „nem ő a Szentlélek”. Az emberek sokféleségét elfogadva tanít és élvezi különbözőségeiket. Keresi a közös kiindulási pontokat és váratlan megközelítéseivel megfontolásra hív egy-egy témában.

Ellis Potter a kötet végére szinte ismerős testvérré vált számomra. Úgy éreztem, ha egyik-másik körülöttem élő embertársammal nem találom a hangot, talán ő éppen azokkal megtalálná.  Örülök, hogy másmilyenek, de az Úrban testvérek lehetünk.

Kérdéseinek egy részét még nem tettem fel saját magamnak, tehát nagy valószínűséggel nem utoljára olvastam el ezt a kötetet. Az is lehet, hogy nem fogunk mindenben egyetérteni, de az Istenre való rászorultságunkban együtt tudunk lélegezni és ezen kívül az emberi természet sokféleségéből adódó másságok – mentalitás, stílus, készségek – elfogadásával békében haladhatunk együtt egy cél felé. Ahogy ő mondja, bár keskeny az az út, de nem cérnavékony. Elférünk rajta egymás mellett is Jézus lábnyomában járva. Girbegurbán – ahogy általában szoktunk –, de célt nem tévesztve: Isten felé.

Füller Tímea